Az nem úgy történt Tanár Úr! (Levi x Reader)

2.

Reggel Hanji sensei nagy ledülettel rúgta ránk az ajtót, hogy menjünk reggelizni. Természetesen az éjszakai kaland miatt, mind hulla fáradtak voltunk. Ezt egyértelműen Erennek szóvá is kellett tennie, amint leértünk a reggelizőbe.

-Női dolgokkal foglalkoztunk. -akarom gyorsan lezárni ezt a beszélgetést, és próbálok erélyesen nézni Annie-ra. Ha feldob, hogy lemásztam a sensei-hez, én meg előadom, hogy cigi van nála. Szerencsére veszi a lapot, így csöndben marad. De Sasha nem.

-Képzeld este, lesett Levi sensei erkélyére…

-Egy darab csoki. -vágok a szavába.

-Mi lett vele? -kérdezi kíváncsian Eren.

-Gondolom lefújta tízszer fertőtlenítővel, majd utána beletette kettő szemeteszacskóba, majd újra lefertőtlenítette és kidobta a veszélyes hulladékgyűjtőbe. -mondom. Nem lehetne felfüggeszteni ezt a témát? Fél szemmel Levi sensei-re nézek. Reggel oda sem jött hozzám, hogy lecsesszen. Lehet, hogy neki is rosszul jönne ki, ha egy diáklány egyszer csak megjelenne a szobájában. Elég nehéz lenne elhinni neki, hogy nem csinált semmit.

Reggeli után megint fel a buszra, és irány haza. Miért is jöttünk ilyen messzire? Kirándultunk, meg szép volt meg minden. De! Két nap az út hazáig? Bitosan Hanji sensei ötlete volt. A buszon megint Eren mellé ülök, úgyhogy el kell viselnem Mikasa gyilkos auráját. Nem értem mi baja velem. Ha tetszik neki Eren mondja meg! Biztos nem én leszek, aki az útjába áll!

Ahogyan lassan elkezd zötykölődni a busz, egyre álmosabb leszek. A következő kép, amit látok Mikasa ideges feje, ahogyan éppen bököd.

-Agyon nyomod Erent! -morogja.

-Nem vagyok én olyan gyenge! -mondja mérgesen Eren. -Hagyd aludni!

-Baromira éjszaka kellene aludni! -jelenik ekkor meg Levi sensei, hogy rendet tegyen a káoszban, ami a busz hátulján uralkodik.

-Tudom. -mondom és jobban nekidőlök Erennek. Olyan kényelmes. -De a titkos szuperhős Tarzan személyiségem miatt, este sem aludhatok!

-Szarul titkolózol! -mondja Levi sensei.

-Én nem értem miről van szó… -értetlenkedik Eren!

-Ó Eren! Ezt csak a kiválasztottak érthetik! -mondom, de azonnal meg is bánom. Miket beszélek?! Remélem a Sensei nem érti félre.

-Ehhez túl hülye vagy Jaeger! -zárja le a vitát Levi sensei és tovább megy, hogy leszidja Jean-éket.

-Jól vagy? -néz rám Eren. -Vörös az arcod!

-A fáradtságtól! -mondom és a vállába fúrom a fejem. Remek. Inkább hallgatnom kellett volna.

Viszonylag gyorsan hazaértünk, gondolom én, mivel az egész úton aludtam. Vagy csak szimuláltam, hogy alszok, hogy ne kelljen megint kellemetlen beszélgetésekbe belekeverednem. Istenem, mi lesz holnap az iskolában!

De nem történt semmi, Annie nem zaklatott tovább, és Levi sensei sem piszkált matekon. Legalább is nem nagyon. De aztán jött a tesi… Szépen összegyűltünk fiúk-lányok együtt. Túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy érdemes legyen külön tartani.

-A mai nap kötelet fogunk mászni! -kezdi Levi sensei, mire azonnal elsüllyednék. -Úgy vettem észre, hogy néhányatokra ráfér egy kis gyakorlás.

Belépek Eren háta mögé, hogy lehetőleg legkevesebben lássák, hogy éppen ég a fejem, de ezt elszúrtam, ugyanis szembe találkozok Annie-val. Röhögve mutogatja nekem, hogy bizony megdugtak. Én meg, mint jól nevelt fiatal hölgy, elküldtem neki a válaszom, egy középsőujj felemelésével.