Az nem úgy történt Tanár Úr! (Levi x Reader)

10.

Egyre jobban lángolok, ahogyan mélyül az ölelésünk. Olyan mintha a világ legbiztonságosabb helyén lennék, de közben a szívem majd kiugrik a helyéről. Minden porcikám vágyik Levi érintésére, és érzem hogy ő is szeretné. Hirtelen a fenekem alá nyúl és felkap. Azonnal a dereka köré fonom a lábaimat, míg ő bevisz a szobájába. 

Letesz az ágyra és azonnal elkezdi csókolgatni a nyakamat. A fülemtől indulva halad lefelé kínzóan lassan, én meg erősen markolok az ingjébe és húzom magamhoz. Apró sóhajaimat már nem bírom visszatartani, annyira égek a vágytól. Meleg kezével finoman benyúl a pólóm alá és amikor rámarkol a mellemre hangosan felnyögök. Azonnal a szám elé kapom a kezem, amit ő azonnal elúz onnan.

- Gyönyörű a hangod. Ne fogd vissza! - suttogja bele a vágytól fűtött hangon a fülembe, mire megint felnyögök. Nem bírom! Annyira vágyom rá, de nem igazán tudom mit csináljak. 

- Levi... én... - próbálok mondani valamit, mire mélyen a szemembe néz. Ahogyan elmerülök a szeme kékségben, már azt sem tudom, hogy mit akartam. Bármit is mondanék olyan ostobán gyerekesen hatna. 

- Mit szeretnél? - húzódik kicsit távolabb tőlem, de erre a kérdésre valahogy nem merek válaszolni zavaromban. Hogy mondjam el, hogy őt szeretném! 

- Abba hagyjam? - kérdezi miközben leül mellém az ágyra.

- Ne! - ülök fel azonnal utána, és a nyakát átkarolva az ölébe ülök. Forró arcomat Levi vállába furom, mire ő gyengéden magához húz és vár. Nem tudom eldönteni, hogy ez most kegyetlenég-e tőle vagy csak ennyire vigyázni akar rám. Miért nem érti, hogy mit akarok?

- Én... izé... veled szeretnék lenni. - hadarom el olyan gyorsan, ahogyan csak tudom. - Jaj de béna vagyok... Inkább hagyjuk! -tolom el ekkor magam hirtelen zavaromban. Kicsit erősebben sikerült, mint az terveztem, így nagyot estem volna, ha Levi nem fog meg az utolsó pillanatban. 

Levi pár pillanatig a föld felett tart, majd lassan leenged. Azonnal az arcom elé kapom a kezem, mert úgy érzem sírni akarok a szerencsétlenségemen. 

- Elképesztő, hogy mindig meg tudsz lepni. - mondja Levi vidám hangon, ami miatt még a kezemet is elveszem a szemem elől. Az ágyra könyökölve halványan mosolyogva néz rám, de a szeme elárulja, hogy nagyon jól szórakozik.

- Ne nevess ki! - mondom, de már én is nevetek. 

- Túl gondolod. - mondja még mindig vidáman, miközben letöröl egy könnycseppet az arcomról. - Nem kell elkapkodni.

Én csak zavartan bólintok. Miért kell mindennek kiülnie az arcomra? Kedvesen odahajol hozzám, és lágy puszit ad a homlokomra. Ahogyan kezdek megnyugodni, egyre fáradtabbnak érzem magam. Kint a nappaliban megcsörren a telefon, úgyhogy Levi egy sor káromkodás mellett kimegy felvenni. Én meg úgy gondolom, hogy mégsem kellene a földön csöveznem, mert már így is hülyének tart az biztos. 

Felülök az ágy szélére, de végül így is hülyén érzem magam, és még fáradt is vagyok. Végül elfekszem, mire azonnal érzem, hogy a szemem le akar ragadni. Nem aludhtaok el itt! Még haza is kell mennem...

Mire újra kinyitom a szemem az ablakon halvány fény szűrődik be. Hazahozott volna? Elkezdek mozgolódni, de azonnal meg is merevedek, ugyanis megérzem, hogy Levi hátulról átkarolva alszik mögöttem. Minden olyan tökéletesnek tűnik így. Mi baj is lehetne... Nem szóltam haza, hogy nem megyek! Abban a pillanatban idegesen felülök az ágyban. Besietek a nappaliba, és a táskában elkezdem keresni a telefonom. Nem lehet! Nem lehet! Ezért engem megölnek! 

- Mi van? - jelenik meg egy kócos Levi az ajtóban.

- Nem szóltam haza, hogy nem megyek! - mondom kétségbeesetten. 

- Én szóltam. - morogja, mintha ez természetes lenne. Mégis mit mondott nekik? Te jó ég...

- Hogyan? - kérdezem döbbenten. A szüleim a barátnőimhez sem engednek el anélkül, hogy ne telefonálnák végig a rokonságukat, hogy biztosan ott vagyok-e.

- Tch, felhívtam őket. - morogja. Hogy és mit mondott? Várjunk! Nekem váltásruha is kell! Végre megtalálom a telefonom, amin reggel hat óra van. Azonnal írok Sashának egy üzenetet, hogy hozzon nekem ruhát sos. 

- Miért nem keltettél fel? - kérdezem kissé morcosan.

- Ha tudnád, hogy milyen kurva mélyen alszol. - morogja. - Vagy vittelek volna el hazáig míg alszol? 

- Nem... - mondom vörös fejjel. Elképzeltem a jelenetet, hogy Levi bekopog hozzánk az ölében velem, ahogyan ott alszom... Nem éltem volna túl. 

- Legközelebb önts le egy pohár vizzel! - mondom, mikor megkapom Sasha válaszát, hogy fél óra múlva tali és hozza a ruhát is. 

- Ki mondta, hogy nem próbáltam. - mondja Levi, mire én legszívesebben elsüllyednék. Ilyen nincs! Most csak szivat, vagy tényleg leborított? Arra mindenki felkelne nem?

- Mennem kell, különben nem tudok találkozni Sashaval. - mondom, és még mindig zavartan felállok. Amúgy sem lenne szerencsés, ha kora reggel valaki meglátná, hogy Levi-tól megyek el. Persze Levi-nak láthatóan nem tetszik, hogy ilyen gyorsan elrohanok, de nem mond semmit. 

Alig kapok levegőt, amikor is megállok Sasha előtt. Elég meglepedten néz rám, én meg csak kiveszem a ruhákat a kezéből. Remélem nem akar kérdezgetni.

- Azt hittem leöntötted magad menet közben valamivel, nem azt, hogy a tegnapi ruhábadban leszel... - mondja értetlenkedve.

- Ez nem a tegnapi! Ez... másik! - mondom, miközben bemegyek egy gyorsétterem mosdójába.

- Biztos? - követ Sasha.

- Igen... A tegnapinak más volt a színe! - magyarázom neki nagyon meggyőzően. Szeretem Sashát, de ha nem sikerül meggyőznöm, akkor mindenki meg fogja tudni. Végül nem kérdez többet, de láthatóan nincsen meggyőzve. Már az ő ruháiban sétálunk az iskola felé, amikor Eren egy nagy ugrással terem mellettem.

- Mi ez az ágról szakadt kinézet? - néz rám nevetve. - Anyád ruháit vetted fel? 

- Te... Ezek Sasha ruhái! -mondom mérgesen.

- Csak azért mondtam, mert mindenhol lóg rajtad! - próbálkozik védekezni Eren.

- Nem izgat hagyd! Mindig is tudtam, hogy Erennek rossz az izlése. - vonja meg a vállát Sasha.

- Nem rossz az izlésem! - kapja fel a vizet Eren. - Amúgy is minek vagy az ő ruháiban?

- Mert nála aludtam! - mondom határozottan.

- Nem is aludt nálam! - kapja fel a fejét Sasha.

- De igen! - mondom már nem annyira határozottan. - Eren előtt nem titkos! - próbálom rávezetni Sashát, hogy segítsen már. Eren ekkor megtorpan, és vörösen néz. Lebuktam? Mi történt? 

- Nem értem... - vörösödik Eren. - Azt hittem a sensei... de akkor... Levi csak azért csinálta, hogy megvédjen téged attól, hogy rájöjjek, hogy a lányokat szereted...

Ebben a pillanatban lefagyok. Mi? Sasha elejti a nyalókáját és döbbenten néz rám.

- Szerelmes vagy belém? - kérdezi Sasha. Ezt honnan szűrte le?

- Nem félre érted! - kapkodom a fejem kettőjük között. 

- Minden rendben? - jelenik ekkor meg Armin és Annie.

- Igen persze. - mondja vörösen Eren. -Éppen az időjárásról beszélgettünk!

Abban a pillanatban elfordulok tőlük, és gyors léptekkel elkezdek menni az iskola felé. Mindegyik hülye! Sose fogom ezt lemosni magamról!