Az nem úgy történt Tanár Úr! (Levi x Reader)

3.

Másnap matekórán egyszerűen képtelen voltam koncetrálni. Egyfolytában az pörgött a fejembe, hogy mennyi hülyeséget hordtam össze a Sensei-nek tegnap. Csak bámulok magam elé, és gondolkodok, hogy most akkor komolyan szerelmes vagyok-e vagy nem. Nem gondoltam, hogy ezt ilyen nehéz eldönteni.

-Segíthetek valamiben? -lép elém Levi-sensei.

-Igen... Nem tudom eldönteni, hogy szerelmes vagyok-e... -gondolkodok hangosan. -Mert ugye hülyeség lenne, ha... -de ekkor egy kemény könyv landol a fejemen, ami segít felébredni.

-Gondolom, nem ez a megoldása az egyenletnek. -mondja gúnyosan. A vörös fejemet lehajtom a padra, és úgy döntöttem, hogy feladom.

-Hé! -simogatja meg a hátamat Eren. -Óra után segítek majd! -suttogja.

-Inkább magadon segíts, mert rohadt szarul állsz! -morogja Levi, aki még mindig az asztalunk előtt áll. -Tch, térjünk vissza a matekra.

-Minden oké? -kérdezi Eren, amikor már Levi-sensei végre távolabb megy.

-Nem... -suttogom. -Ez így már túl nagy égés!

-Mond csak, ki tetszik? -írja le a füzetébe. Hát most mit mondjak... Csak nem vallhatom be, hogy a Sensei, aki most vágott fejbe.

-Titok! -írom neki a választ.

-Ne már! -suttogja közel hajolva.

-Eren, ne most... -suttogom vissza.

-A kishölgy szerelmi gondjait óra után intézzék el! -morogja Levi. Mire megint mindenki rám figyel. Hülye Eren.

-El akarok süllyedni! -hajtom le a fejem az asztalra.

-Minden rendben lesz! -simogatja meg a fejem Eren. Szerencsére nemsokára kicsöngetnek, mire persze csomóan körém gyűlnek, hogy mondjam már el, hogy mi van. De én nem fogom! Szerencsére Mikasa megmenti a helyzetet, azzal, hogy nagyjából Eren arcába nyomja a fejét.

-Mit akarsz Mikasa? -nézünk rá kérdően.

-Eren... -mondja, mire mind várjuk a folytatást, de az nem jön. Hirtelen mintha fény gyúlna a sötétségbe rájövök a megoldásra.

-Neki is simogasd meg a fejét! -súgom oda halkan Erennek. Mire ő megsimizi. Mikasa olyan boldognak néz ki, mintha legalább szerelmet vallott volna neki Eren. Szerencsére becsöngetnek a következő órára, és utána már nem nagyon akar senki sem zaklatni. Le kellene hűtenem a fejem egy kicsit.

És mire vége az óráknak le is szakad az eső. Még esernyőm sincsen. Nem egészen így akartam lehűteni magam. Egy ideig egy esernyő alatt sétálok Erennel, de aztán külön kell válnunk. Ahogy futok hazafelé, hirtelen eszembe jut, hogy nincsen lakáskulcsom, és anyuék még nincsenek otthon. Ez egy szörnyű nap. Lassan ballagok az esőben, mert már úgy is bőrig áztam, nem mindegy? A rövidítőút előtt megállok. Mi lenne, ha megint erre mennék? Miért is ne? Elindulok a sikátorban, de természetesen nem Levi-sensei miatt akarok erre menni! Az hülyeség lenne! Lehet, hogy otthon sincs! Ha mégis otthon van, miért nézne ki a teraszon...

-Te teljesen ostoba és barom vagy! -hallok meg egy ideges morgást a hátam mögül, mire akaratlanul is elmosolyodok.

-Sensei, mit csinál itt? -kérdezem mosolyogva, ami elég groteszkül hangzik, mivel a zuhogó esőben állok teljesen átázva.

-Mintha nem tudnád, hogy errefelé lakom. -morogja és felém tartja az ernyőt. -Megint rohansz haza?

-Nem... nem tudok bemenni a lakásba... -felelem.

-És mit terveztél csinálni rongyáázva? -kérdezi. -Állni az esőben és várni a megváltást?

-Gondolkodni... -mondom, de elég ostobán hangzik.