Az nem úgy történt Tanár Úr! (Levi x Reader)

4.

Másnap reggel, amint beértem az iskolába Erennek az első dolga volt megkérdezni, hogy mi bajom van.

-Mi bajom lehetne? -sóhajtok fel, kicsit drámaibban, mint terveztem.

-Úgy nézel ki, mint aki egész este nem aludt. mondja Eren. Hát ebben véletlenül igaza van, mivel egész este Levi járt a fejembe. Én értem, hogy szerelem meg minden, de éjszaka igazán aludni szeretnék. Remélem gyorsan elmúlik.

A csengő után belép Hanji-sensei, én meg úgy döntök, hogy jobb ezen a kémia órán nagyon meghúznom magam.

-El is felejtettem, hogy kémia lesz. -sóhajtok fel.

-Szerintem valami kóros bajod van... -gondolkozik hangosan Eren. -Talán történt valami a nem szeretem, de szeretem dilemmáddal?

-Nem!!! -mondom és beletemetem a fejem a kezembe. Azonnal Levi képe ugrik be, aki lágyan a nyakamba csókol.

-Gondoltam, ki akarna ilyen lökött lányt, mint te. -mosolyog rám gúnyosan.

-Nagyon vicces! Te mégis beszélsz velem! -moroglódom. Még ő is bosszant!

-Csak azért, mert én szeretlek! -kacsint rám, mire meglepetésemben felpattanok a székről. De nem akár hogyan! Ugyanis miközben állok fel megbotlok a saját lábamban, utána meg a szék lábában... magyarán szólva elvágódom, és még majdnem az asztalt is magamra borítom. Mindenki döbbenten néz, Eren meg csak röhög. Gyorsan visszaülök a helyemre és próbálok úgy csinálni, mitha nem történt volna semmi.

-Gyere ki kérlek a táblához! -Jön oda hozzám Hanji-sensei. Gyilkos pillantásokat szórok Erenre, és mint aki a kivégzésére megy, úgy ballagok ki a tábla elé. A sensei gyorsan felír valami képletet, én meg csak pislogok. Ilyet biztosan nem tanultunk!

-Én ezt nem tudom megoldani... -mondom, ez most valami bosszú?

-Az esőben való rohangálás helyett, talán tanulni kellene! -mondja Hanji-sensei. Szóval tényleg csak piszkál! Lehet, hogy féltékeny?

-Sensei higgye el, én tegnap rengeteg új dolgot tanultam, hála annak az esőnek. -mosolygok rá kicsit gonoszan, mire döbbenten néz. Győzelem!

-Gondolom akkor szívesen megmutatod, hogy milyen tudásra tettél szert! -feleli nyugodtan. Teljesen kivörösödök. Ne már! Ne már!

-Hát... -kezdem zavartan. -Az a helyzet Sensei, hogy ez inkább biológiával kapcsolatos! Majd azon az órán elmondom! -mondom, a lehető leghatározottabban. Szerencsére ennyiben marad a piszkálásom, és végre leülhetek a helyemre, de persze óra után mehetek hozzá a tanáriba.

-Te hülye! Ez a te hibád! -fordulok Erenhez.

-Szerencséd, hogy ma nincs biosz. -mosolyog rám kajánul Eren. Remek. Szünetben azonnal elmegyek Hanji-sensei-el a kémia laborba, mert ott úgy sincs senki. Miért gondolom, hogy nem az órai szemtelenségem miatt akar leszídni...

-Figyelj, beszéljük meg gyorsan. -kezdi. -Ezt a dolgot Levi-sensei-el abba kell hagynod!

-Mégis milyen dolgot? -kérdezem ártatlanul.

-Hagyjuk most ezt. Levi nem fogja abbahagyni, ha csak te ne kéred rá. -mondja, de nekem ettől csak jobban elkezd kalapálni a szívem. Ennyire ragaszkodna hozzám?

-Nem akarom abbahagyni... -motyogom zavartan. -De vissza kell mennem órára, mert elkések...

-Úgy is matek lesz, Levi biztosan elnéző lesz. -sóhajt fel Hanji-sensei. -Francba... jól van, figyel! Erről nem beszélhetsz senkinek! Világos?!