Az nem úgy történt Tanár Úr! (Levi x Reader)

7.

Reggel olyan lassan haladok az iskola felé ahogyan csak tudok. Alapvetően nem érdekelne a pletyka, ha nem lenne valami igazság benne. Nem hagyhatom, hogy egy ilyen hülyeség miatt ne tudjak találkozni Levi-al.

Hirtelen lefordulok az útról egyenesen be az első boltba. Nagyjából emlékszem, hogy milyen cigije volt Annie-nek, legalább is a színére. Lekapom az egyiket, és laposkúszásban elindulok a kassza felé. Ha meglát itt valaki nekem végem!

A kassza előtt megtorpanok. Vajon kinézek nagykorúak? Biztos nem. Veszek egy mély levegőt. Odalépek az eladóhoz és próbálok nagyon éretten nézni rá. Bár ez inkább őrült grimaszolásnak hathat, mert nagyon furcsán néz rám. Szerencsére nem kötekedik, úgyhogy kifizetem és boldogan elindulok kifelé amikor is beleütközöm Arminba.

- Dohányt vettél? - kérdezi döbbenten.

- Nem! - mondom és azonnal beletömöm a táskámban.

- Te jó ég, ha ez kiderül bajba kerülsz! - mondja még mindig döbbenten.

- Jó, figyelj Annie-nak kell. Lefejez, megöl ha nem adom neki oda. Ne mond el senkinek. - nézek rá könyörgően, majd karon fogva kihúzom a boltból. Armin elgondolkodva néz rám, majd mintha elhatározná magát hirtelen megtorpan.

- Nem mondom el senkinek egy feltétellel. - mondja, mire bennem megfagy a fér. Még sose láttam Amint ilyen határozottnak.

- Most zsarolsz engem? - kérdezem és azonnal elkezdek keresni a kiutat ebből a helyzetből.

- Egy szívességet szeretnék csak kérni. - mondja már sokkal zavartan és el is kapja a szemét rólam. Itt az esélyem.

- Én a barátomnak tartottalak. Nem gondoltam volna, hogy így hátba támadsz! - mondom, és csak reménykedem, hogy ez beválik.

- Pont azért is teszem, mert kicsit én is a barátomnak tartalak. - mondja, majd erősen belenéz a szemembe, de mielőtt elmondhatják, hogy mit akar valaki gyengéden hátba ver.

- Mit áldogáltok ti itt? - mosolyog ránk Eren. - Együtt késünk el?

- Biztos nem! - nézek azonnal az órákra, és látom, hogy már alig van időnk.

- Akkor futás! - kiállt fel Eren és a táskákat kikapva a kezemből elkezd futni a suli felé. Azonnal utána rohanok, és érzem, hogy a kényszeres futóedzéseimnek most megvan az eredménye. De hiába, mert így is elkéstünk. Az iskola kapujában ott áll Erwin-sensei, úgyhogy ha odamegyünk akkor tuti, hogy büntetést kapunk.

- Most mi lesz? - kérdezem Erent a késések nagy mesterét.

- Átmászunk hátul a kerítésen. - mondja, mire én csak hüledezve nézek rá. Ez nem normális. Az a kerítés nagyon magas! Ekkor érkezik meg mellénk szuszogva Armin.

- Ha nem tartottak volna fel most nem lenne ez! - morgom Arminnak, miközben lopakodunk a bokrokkal borított hátsó részéhez a kerítésnek.

- Muszáj volt! De ne hidd, hogy nem gondoltam komolyan! - mondja, mire kiráz a hideg. Most komolyan zsarolni fog?

Amikor odaértünk a kerítéshez be kell látnom, hogy én túl apró vagyok ehhez. Eren átdobja mindenki táskáját minden figyelmeztetés nélkül szóval már nincs visszaút. Eren mivel ő elég magas elég könnyen átmászik és boci szemekkel néz a túloldalról, hogy na mi lesz már! Remek. Veszek egy mély levegőt, és valahogy felhúzom magam a kerítés tetejére. Eren nyújtja a karját, hogy elkapjon.

Veszek egy mély levegőt, hogy ugorjak, ekkor azonban megcsúszom. Akkor erővel a esek rá Erenre, hogy ő is a földre kerül. Szóval nagyjából rajta fekszem, amikor is elkezd lángolni az arca. Nem egészen értem mi a baj, míg nem realizálom, hogy a kerítés nagyjából teljesen felszántotta a szoknyám. Szóval az egészet nagyjából már csak a gumi tartja így az egész lábam kilóg, sőt a fekete bugyim széle is.