𝙴𝚄𝙿𝙷𝙾𝚁𝙸𝙰 |𝚈𝚘𝚘𝚗𝚔𝚘𝚘𝚔|

Prólogus

-Nekem ez... nem megy. - hajtottam le a fejem.

-De meg kell értéked... Apád és én már nem szeretjük egymást.-motyogta anya.

-És!? - kérdeztem de minek úgyis tudtam a választ.
-Mi már nem szeretnénk egy házban lakni... Ezért kell fiam költözünk..

De igazán meg érthetnéd már 17 éves vagy-fonta össze karjait.

-Igen? Te pedig értsd meg hogy nekem is vannak érzéseim! Nem akarok mindent csak úgy itt hagyni! - kiabáltam,majd bemenetem a szobámba és be csaptam az ajtót magam mögött.

-na de Jungkook! - halottam anya hangját lentről de nem érdekelt.

Annyira boldogtalan vagyok így is és most mi lesz?
Néha csak arra vágyom, hogy valaki meg fogja a kezem és öleljen meg...
De mit várok ha még a saját szüleim sem teszik meg!?
Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy mit gondolt anya mikor úgy döntött, hogy költözni akar.
Hisz tudja, hogy ebben az iskolában is piszkálnak... Az új suliban is ugyanez lesz.

Az egyetlen barátomat is itt kell hagynom...
Gondolkodási menetemből az előbb említett személy szakított ki.

-Emlegetett szamár...-mozogtam majd a zöld gombot el húztam.

-Mondjad Taehyung - szóltam bele.

-Te érted a matekot? -nyafogott.

-Hát nem igazán de amúgy leszarom. - vontam meg a vállam.

-Miért mi van megint? - kérdezte.

-Phuu anyám azzal nyaggat, hogy költözünk
-ültem le a mellettem lévő székre.

-MI A FRANC?? - üvöltött.

-Ne sikítozz megsüketülök! - forgattam szemet de gondolatban már száz féle módon agyon vertem.

-De most ne bassz fel! - idegeskedett.

-Ne izgulj...ha meg is történik nem felejtelek el hülye gyerek. - vigyorogtam de belül fájt a tény, hogy nem látom őt többé.

-De az úgy nem jóó. - nyavíkolt.

-Na jó leteszlek mert fárasztó vagy. - bontottam a vonalat.

Hát hosszú hetem lesz.

ANNYEONG
Na el elkezdtem unalmamban ezt az egész sztorit.
Fogalmam sincs kinek tetszik ez xD
De próbálok bele adni mindeent.
Hamarosan hozom az első fejezetet.