Ismerős mégis idegen

5.fejezet Bájitaltan és a Mumusok

Reggel most sikerült tovább aludnom így találkoztam a griffendélesek értetlen vagy pedig utálkozó tekintetével a tegnapi eset után. Még George és Fred is az öccsükhöz hasonlóan kicsit tartózkodtak tőlem, de Ron mindenkit túlszárnyalva húzta az orrát amint meglátott.
Igyekeztem minél hamarabb kiérni a klubhelyiségből és a nagyteremből és még első óra előtt felrohantam Apa irodájához. Bekopogtam és nemsokára ki is nyitotta az ajtót.

- Hanna, milyen régen láttalak. – Apa egy jó szoros ölelésbe zárt, utána pedig beterelt a szobába. – Mesélj mi minden történt veled eddig? Hallottam, hogy segítettél Malfoyon…

-Ne… ne is beszéljünk róla. – Mondtam szem forgatva és lehuppantam az egyik székre kersztbefont karral.

-Mért is ne? Segítettél valakinek miután megsérült. -Apa követett és leült velem szemben egy székre, majd felemelte a teáskancsót az asztalról. -Kérsz teát?

-Igen kérek – a szokásos farkasölőfüves teából kaptam, amit az évek alatt még meg is kedveltem. Jellegzetes illata volt, ha jó a szaglása valakinek felismerheti nagyon könnyen. Miután belekortyoltam a teába hirtelen ismerős érzés fogott el és kicsit lenyugodtam, ezt Apa is észrevette és bele is kezdett a faggatásba.

-Szóval miért is rossz, hogy segítettél valakinek? – Egy hatalmas sóhatást produkálva belesüppedtem a székbe.

-Éppenséggel azért, mert Ő mardekáros és éppenséggel Malfoy akit itt nem igazán kedvelnek. Meg is van rá az okuk ahogyan hallottam, de mivel én erről nem hallottam, ezért tettem, amit tettem. És emiatt most szinte az egész griffendél vagy elkerül vagy kimutatja, hogy mennyire ki nem állhatnak amiért ezt tettem.

-Szinte mindenki? – kérdezte óvatosan Apa.

-Hermione megértette, hogy miért tettem Ő nem neheztel rám viszont Ron… Ő rettenetesen és a testvérei is hasonlóképpen kerülnek inkább. Harry…Őt nem tudom eldönteni. Hermionéval meg Ronnal folyamatosan együtt vannak szóval lehet Ronhoz hasonlóan Ő is neheztel rám. – egy húzásra megittam a teám maradékát majd letettem a csészét az asztalra. – És mi a mai órára a terv? Jelzem, hogy ha jól informálódtam akkor Piton bájitaltan órái kedvrontók, ezért ha mindenki le lesz törve ne vedd magadra. Mondjuk szerintem kiváló tanár leszel. – Egy széles mosolyt villantottam.

-Az legyen csak titok még számodra is. – Apa rám kacsintott majd visszatért arra a témára, amit próbáltam kerülni. – Hanna, ne izgulj majd belátják, hogy nem tettél semmi rosszat csak segítettél egy diáktársadon. Viszont lassan ideje lenne elindulnod reggelizni, ha bájitaltanod lesz. És közben ezt elolvashatod. – Apa egy levelet nyújtott át a kezembe.

-Kora reggel jött, szegény bagoly eléggé csapzottnak nézett ki, szóltam neki, hogy pihenjen és majd a válasszal menjen vissza.

-Igazad van megyek is reggelizni. – Elvettem a levelet és miután megláttam a kézírást azonnal tudtam, hogy kik küldték. – Akkor majd az órán találkozunk. – Gyorsan megöleltem Apát és mentem is ki az irodából.

- Hanna – szólt utánam Apa – majd hívj te is Lupin professzornak és… Pitonnal régen ismertük egymást és nem voltunk valami jóban, vigyázz nehogy kihúzd nála a gyufát, rendben?

-Rendben Lupin professzor igyekszem. – Azzal a lendülettel ki is mentem a folyosóra és feltéptem a levelet ami az ilvermornys barátaimtól jött.

„Kedves Hanna,

  Milyen eddig az iskola? A tanárok és a tantárgyak? Mindenről muszáj beszámolnod még a testvéredről is.
Mi (Sophi, Will, Chris és én) nemrég érkeztünk meg az ilvermornyba és várjuk az elsőévesek beosztását, de még sokan nem érkeztek meg.
Már most hiányzol nekünk és alig várjuk, hogy találkozhassunk veled. Ha nem haragszol meg, azért a megbeszélt tervet megcsináljuk és igyekszünk nélküled nem lebukni, mondjuk Chris nagyon hangoztatja, hogy nélküled lehet kudarc lesz, de így is meg kell csinálnunk. Többen kérdezték eddig merre vagy és azt mondtuk nekik, amit megbeszéltünk. Képzeld el a bűbájtan tanárunk csak azt mondta legalább kevesebb csínyt fogunk elkövetni… nem is tudja mire készülünk.
Írj minél hamarabb, hiányzol nekünk!

Szeretettel: Sophi, Will, Chris és Suzi”