Hóborc mondatától megfagyott bennem a vér… Sirius Black itt? Nem lehetséges, hiszen a dementorok, de őket már egyszer kijátszotta...
Közelebb húzódtam Harryhez és keresni kezdtem Apa tekintetét. Amikor rám nézett csak annyit tudtam leolvasni a szájáról, hogy: „Nincsen semmi baj, ne izgulj”. A griffendéleseket leküldte Dumbledore a nagyterembe és nemsokkal később megérkezett a hollóhát, hugrabug és mardekár házak tanulói értetlen arckifejezéssel.
-Jómagam és a tanáraitok átkutatjuk a kastélyt- jelentette be Dumbledore miután McGalagony és Flitwick professzor bezárta az összes ajtót. – A saját biztonságotok érdekében itt kell töltenetek az éjszakát. A prefektusok őrt állnak a távollétemben az iskolaelsők utasításait kell követnetek. Ha bármi történik azonnal tudni akarok róla…- fordult oda Percyhez, aki rendkívül büszkén húzta ki magát- Üzenjetek valamelyik kísértettel! – Dumbledore elindult, de az ajtóban visszafordult. – Majd elfelejtettem… ezekre szükségetek lesz. – Hanyagul intett a pálcájával és a földön hálózsákok jelentek meg.
Amint becsukódott az ajtó izgatott zsibongás tört ki a teremben, amit Percy hangja éppen, hogy felül tudott múlni.
-Gyertek- intett Ron nekünk és elindultunk egy- egy hálózsákot felkapva az egyik sarokba.
-Szerintetek Black még mindig a kastélyban van? – kérdezte félősen Hermione.
- Úgy tűnik, Dumbledore nem tartja kizártnak- felelte Ron, uhástól bebújtunk a hálózsákjainkba és felkönyökölve folytattuk a beszélgetést.
-Még szerencse, hogy épp ma próbálkozott – mondta Hermione – amikor senki sem volt a toronyban.
- Aki szökésben van, nem nézi a a naptárat – vont vállat Ron- Biztos fogalma sem volt, hogy ma van Halloween. Különben vacsora közben rontott volna ránk.
-Nem hiszem Ron… ott volt az összes tanárunk, egyszerűbb lett volna elbújnia és onnan…tudjátok. – mondtam kifejezéstelen hanggal. Hermione rám nézett és a kezem közelében levő pálcára.
Körülöttünk mindenkit ugyan az foglalkoztatott: Hogyan jutott be Sirius Black? A hopponálás, repülés és még az álruhával való bejutás is elhangzott.
-Ez nem lehet igaz! – csóválta mérgesen a fejét Hermione. – Én vagyok az egyetlen, aki olvasta a Roxfort történetét?
-Valószínűleg. – felelte hanyagul Ron.
-Nem – néztem a lányra – én is olvastam és sejtem mi jár a fejedben, ez mind lehetetlen vállalkozás.
-Miért is? - kérdezte Harry.
-Mert a kastélyt nem csupán falak védik – válaszolt Hermione – hanem átkokat, bűbájokat szórtak rá. Nem lehet csak úgy hopponálni és dehopponálni a roxfort területén. A dementorok miatt semmilyen álruha nem működik és Frics is ismer minden titkos alagutat. – bólogattam és néztem a többi diákot a teremben.
-Takarodó! – kiáltotta Percy. – Mostantól egy pisszenést se halljak!
A következő pillanatban minden gyertya kialudt és sötétség nyelte el a termet. Csak néha egy- egy ezüstösen derengő kísértet és az elvarázsolt mennyezeten lévő csillagok pislákoltak.
Óránként egy- egy tanár bejött, hogy ellenőrizze minden rendben van- e. Hajnal kettő körül pont Apa jött be és körbejárta a termet, gyorsan behunytam a szemeimet ahogyan Harryék. Egy kis idő után nem hallottam semmit így kinyitottam a szememet és Apa ott guggolt előttem.
-A frászt hoztad rám. – suttogtam.
-Aludnod kellene. – mondta olyan hallkan ahogyan csak tudta. – Ne izgulj nincs semmi baj, eddig nem talált senki semmit.Elhiszem, hogy tudsz aludni, de próbálj meg pihenni.
- Igyekszem. – válaszoltam, majd éreztem ahogyan megsimogatja a fejemet Apa és elindul a kijárat fele.
Hiába nyugtatott meg nem jött álom a szememre. Egy órával később Dumbledore lépett be a terembe és pont felénk közeledett így úgy, mint az előbb alvást tettettünk.
-Sikerült a nyomára bukkanni, professzor úr? – kérdezte Percy.
-Nem. Itt minden rendben?
-A legnagyobb rendben, professzor úr.
-Helyes. Most már nincs értelme felkelteni senkit. Találtam egy ideiglenes őrt a griffendélesek portrélyukához. Reggel visszaköltözhetnek. – közölte Dumbledore.
- A Kövér Dáma előkerült?
-Argyllshire térképében rejtőzött, a második emeleten. Nem volt hajlandó jelszó nélkül beengedni Blacket, erre az rátámadott. Ha megnyugszik, restauráltatom Friccsel. – lépéseket hallottam és igyekeztem koncentrálni.
-Igazgató úr? – Piton volt az, vajon mit akarhat? -Gondosan átkutattam a harmadik emeletet, ott nyoma sincs. Frics a pincét járta be, de ő sem talált semmit.
-A csillagvizsgáló torony? Trelawney professzor szobája? A bagolyház?
-Mindenhol jártunk…
-Akkor hát ennyi volt. Őszintén szólva magam sem hittem, hogy Black a kastélyban marad.
-Nincs valami elképzelése hogyan juthatott be, igazgató úr? – kérdezte Piton.
- Rengeteg van, Perselus, egyik hihetetlenebb, mint a másik.
-Igazgató úr, emlékszik még, mit mondtam mielőtt… szóval... a tanév kezdete előtt? – Piton idegesnek hangzott.
-Emlékszem, Perselus. – felelte Dumbledore fenyegetően.
-Egyértelmű, hogy Black csak belső segítséggel juthatott be ide. Szóvá tettem a kétségeimet, amikor felvette…
-Kizártnak tartom, hogy az iskolából bárki is segítette Blacket – jelentette ki Dumbledore. – Le kell mennem a dementorokhoz.
Percy kérdezett valamit Dumbledortól, de nem figyeltem, máson járt az agyam. Év elején Pitonnak voltak kétségei, amikor felvettek valakit… Apát vették fel. Azt hiszi, hogy bármikor is segítene Blacknek?
-Ez meg mi a fene volt? – suttogta Ron, amivel kizökkentett.
ESTÁS LEYENDO
Ismerős mégis idegen
FanficA varázslók világában az iskolaváltás a megszokottnál nagyobb kihívással jár. Főleg ha: -később mész, mint a többiek -az Apád az új SVK tanár, amit egy elátkozott munkának tartanak -az Apád egy vérfarkas -az ikerbátyád nem más, min...
