Ismerős mégis idegen

7.fejezet Frics és Jóslástan

Nem kellett hozzá sok idő, hogy a sötét varázslatok kivédése a legtöbb roxfortos diák kedvenc tantárgya legyen, el kell ismernem Apa tényleg nagyon jól tanítja. A mumusok utána a rőtsipkásokról esett szó majd pedig a kappákról volt szó. Ami izgalmassá tette az órákat, hogy mindig volt lehetőségünk élőben gyakorolni és nem csak monoton írtunk.

Persze ez sem mindenkinek tetszett, Malfoy és a mardekárosok folyamatosan ócsárolták Apát és egy idő után engem is. Mivel egy vérfarkas nem igazán tud elhelyezkedni hosszú időre, ezért nem sokáig tudott Apa egy- egy munkahelyen, nyaranta én is besegítettem és az időseknek segítettem cipekedni, kerti munkát csinálni és hasonlók. Ezért is nem volt túl sok pénzünk ruhára így Apának is kopott talárjai voltak, ahogyan nekem használt roxforti ruháim, sőt Apa az egyik régi griffendéles pulóverét előkutatta és nekem adta. Az Ilvermornyban sem újat hordtam, de ott, ha ki is néztek nem álltak le hangosan kifejteni a véleményüket.

Az SVK ellentéte volt a bájitaltan a griffendélesek számára. Piton rettentően bekeményített és sejthető volt miért, emiatt is Nevillelel egyre igazságtalanabbul bánt. Az egész griffendél ház megszenvedte Piton haragját kivéve talán én.

Velem inkább semlegesen bánik, minthogy igazságtalanul, mondjuk igaz is, hogy jóval felkészültebb vagyok, mint a többiek. Hermione is könnyebben veszi az akadályokat mióta esténként bájitaltanból segítek neki. Még mindig nem tudom pontosan hogyan csinálja Hermione, de szinte minden órán részt vesz. Körbe kérdeztem a különböző órákra járókat és mind állította, hogy látta Hermionét.

De október elejétől kezdve nem ezzel foglalkoztam legfőképpen, hanem azzal, hogy Harrynek, Georgenak és Frednek elkezdődtek a kviddics edzések és könyörögem nekik, hogy az edzéseiket had nézzem meg.

-Kérlek csak egyet had nézzek meg Harry. – Éppen ebédelni caplattunk lefele október első szombatján.

-Wood eléggé szigorú erre vonatkozóan Hanna hidd el. – mondta Ron és csak megvonta a vállát.

-De talán egyszer megengedné, hogy valaki más is megnézze legalább…

-Hanna mond nézni szeretnéd vagy inkább repülni? – Harry a nagyterem ajtajában felém fordult és mosolyogva várta az egyértelmű választ. Pár hét alatt sokat meséltem Ronnak, Harrynek és Hermionénak az ilvermonrys éveimről és így tudják, hogy az előző két évben kviddics bajnokságot nyert a csapatunk.

-Inkább repülni, de arra is kiváncsi lennék milyen itt angliában a kviddics és az első meccsig még sokat kell várnom. – kikerültem Harryt és elindultunk az asztalok felé, majd leültünk Fredhez és Georgehoz.

-És mi lenne ha azt mondanám, hogy egyik edzés végén ottmaradok a pályán és beengedlek egy tíz percre.

-Az…-a lélegzetem is elállt jóformán – jó lenne, megtennéd értem?

-Hát persze, én is kiváncsi vagyok mit tud egy másik iskolában tanult kviddicsező. – Harry el sem tudta képzelni milyen nagy örömet okozott nekem ezzel, de talán a vigyorgásom elárulta.

-Kviddicsől van szó? – kérdezte George a témába bekapcsolódva.

-Igen, várom az idei szezont mondjuk fura lesz, hogy a nézőtéren leszek.

-Várjunk csak te játszottál Hanna. – Fred kicsit hitetlenkedve nézett rám.

-Igen, fogó voltam az előző iskolában elsős korom óta, mint Harry, mondjuk náluk sok volt az elsőéves játékos. – Két falat között válaszoltam mire a Weasley ikrek abbahagyták az evést.

-És jók voltatok?

-Fogjuk rá, elnyertük mindkét évben a kviddics kupát, de egy kicsit más körülmények között. Elsőéves koromban a qoudpot volt a fő varázsjáték, de másodéves koromra a kviddics vette át a fő helyett és így kicsit nehezebb dolgunk volt, de addigra összeszokott a csapatunk.

-Quodpot? Az meg mi? – az ikrek szemöldöe összébb alig csúszhatott volna.

-Olyasmi, mint a kviddics csak több játékossal és egy robbanó labdával.

-Menő. – mondták egyszerre majd George folytatta. – mond csak Hanna ráérsz most ebéd után?

-Kérni szeretnénk tőled valamit. – Fred sejtelmesen nézett rám.

-Persze úgyis megírtam a házik nagy részét és csak a könyvtárban akartam olvasni.

-Nagyszerű akkor lassan el is indulhatnánk. – Pá perc múlva miután elbúcsúztam Harryéktől egy eldugott sarokban álltam Leevel, Freddel és Georgal. Lee kezében a tömött táskája volt és egy bólintással üdvözölt.

-Szóval mivel mesélté az eddigi csínnyeidről, ezért szeretnénk a segítségedet kérni. – Fred elindult egy üres terembe.

-Igen és reméljük benne vagy a buliban. – Lee bement a Fred állta időközben kinyitott ajtón és mi követtük.

-Persze, mi a terv?

-Ez a beszéd! Friccset akarjuk megtréfálni viszont szükségünk lenne a segítségedre, mert négy emberes meló. -bólintva jeleztem Georgenak, hogy figyelek.

-Előszőr is emlékszel arra a bájitalra, amit meséltél, amin mindenki elesett.

-A csúszkalére, igen megvan.

-Szóval tudnál nekünk egy olyat főzni? – bólogattam, de még mindig nem értettem teljesen mihez kell. – Mi addig főzünk gyorsan egy altató bájitalt, ami Ms. Norissé lesz, hogy Ő ne zavarjon majd minket. Miután készen vannak a bájitalok, a tekergők térképén megnézzük, hogy merre járnak Friccsék. Az altató bájitalt Ms. Norris elé kell tennünk majd és aztnektek kell Georgeal elintézni. – Fred magyarázása közben Lee csak pakolt kifele a táskájából.

-Nem fognak minket észre venni, ha itt nekiállunk főzőcskézni?

-Nem fognak ne izgulj, szombatonként senki sem jár erre. Ms. Noriss után jön a neheze a dolognak. Ha elaludt a macska akkor küldjetek egy papírmadarat felénk és mi elkezdjük a második lépést. Fellocsolunk pár folyosót és a trófeatermet a csúszkalével és odacsaljuk Friccset és elbújunk. Nálatok lesz a tekergők térképe szóval a neheze rajtatok fog állni innentől, be kell törnötök Friccs szobájába és amit csak lehet hozzatok el az elkobzott tárgyakból, de csak mértékkel.

-Szóval lopunk. – könnyű volt megállapítani mire is készülnek.

-Csak visszavesszük, ami a diákoké, ennyi. - Lee az utolsó dolgot is kirakta a táskájából és rám nézett. – Talán nem tetszik és ki akarsz szállni?

-Egy szóval sem mondtam, körülbelül mennyi időnk lesz?

-Nem sok a lényeg ennyi. – Fred a kezembe nyomott egy üstöt. – Amit mondtál azt mind elhoztuk a bájitalhoz. -Körbe néztem az asztalon és elkezdtem beledobálni a hozzávalókat az üstbe.

-Akkor kezdjük is. – a három fiú örömmel vette, hogy benne vagyok és négy órára készen is lettünk a bájitalokkal.