Ismerős mégis idegen

6.fejezet- A következmények

A nap további része egy hullámvasúthoz hasonlított.
Amikor visszaérkeztünk a griffendél toronyba a hír gyorsan terjedt és sokan megbékéltek a legendás állatok gondozásán történt dologgal és így kicsit kellemesebbé vált a hangulat.

Éppen négyen ültünk a zsúfolt klubhelyiség egyik csendesebb asztalánál.

-Hanna nem is mondtam köszönetet, hogy megvédtél minket pedig eléggé kiközösítően bántam
veled, és a testvéreim sem néztek jó szemmel téged. – mondta Ron bűnbánóan és folytatta. – De
mond csak, ami az SVK órán történt az mi volt? A gerendáktól félsz a legjobban?

*Harry szemszöge*

Még szerencse, hogy Ron feltette ezt a kérdést még egyszer nem akarta ezzel zaklatni a lányt a történtek után. Hanna félelme annyira fura volt, gerendák egy fura feketeruhás lény, ami mögött ott
volt egy vörös hajkorona. Olyan ismerős volt, de nem tudta, hogy honnan és most nem csak a mumus
által mutatott képre utal, hanem a lányra is.

A szeme olyan ismerősnek hatott és a vörös haja. Kicsit tényleg olyan mintha Ginny ikertestvére lenne, de valahogy mégsem. Egyet tudtam azonnal, amint meglátta a vonaton: Muszáj megismernie Hannat és valahogyan összebarátkoznia vele. Úgy érezem neki is a csapatban van a helye és a többiek is kedvelnék. Nem tudom honnan jött ez az egész a vonaton, de muszáj megtudnom többet róla,
Hermionéval szobatársak hátha segít majd neki.

*Hanna szemszöge*

- Nem, nem a gerendától, hanem attól a sötét alaktól, ami mögötte állt. De ez egy hosszú gyerekkori történet majd később mesélném el, ha nem baj. – egy kínos mosolyra húztam a számat és Harryre néztem. – És neked mi jelent volna meg?

-Ö…nem is tudom, talán egy dementor szerintem. Engem az jobban izgat, hogy Lupin professzor miért állt elénk hírtelen. – mind a hárman rám néztek, de én is pont annyit tudtam válaszul adni amennyit tudnak.

- Fogalmam sincs, Apának mindig megvan az oka, hogy mit miért tesz és később általában megmagyarázza. – megvontam a vállamat és igyekeztem témát terelni.

-Mi volt ott hátul bájitaltanon? Malfoy nagyon a nyakatokra akaszkodott?

-Az nem kifejezés, mindent nekünk kellett megcsinálni és közben pedig azzal dicsekedett, hogy az Apja panaszt tett a felügyelő bizottság előtt és a Mágiaügyi Minisztériumban. – Ron nagy gesztikulálások közepedte előadta Malfoy apjátról szoló előadását.

-Szóval most Hagrid bajban van, nagyon nagy bajban. -összeráncolt homlokkal fürkésztem az asztalt.

- Ne izguld Dumbledore megoldja. – Hermione bíztatóan rámmosolygott és folytatta. – De az, amit Harrynek mondott még rosszabb volt.

-Mit mondott neked? – Harry fele fordultam és belefurtam a tekintetemet az övébe.

- Sirius Blackről beszélt és, hogy megírták, hogy nem messze látták. Meg azt kérdezte, hogy bosszút fogok-e állni rajta.

-Hmm… milyen messze látták? – Tudakoltam meg Harrytől.

-Nem tudom azt nem mondta.

-Nembaj majd utána járok, de Harry vigyázz magadra és lehetőleg ne kerülj bajba. És ti sem, hallottam ám milyen kalandokba keveredtetek ti hárman, de talán Sirius Blackkel inkább nem
packáznék.

-Én eddig sem akartam bajba kerülni, Harry egyszerűen csak vonza azt. – Hermione rosszalló pillantást vetett Harryre.

-Az ismerős -felnevettem és a trió rám nézett. – rám is mindig ezt mondták, de végül is csak kétszer voltunk életveszélyes helyzetben.

-Szóval most duplán vonzuk a bajt ezentúl – Harry vigyorogva rám nézett mire én biccentettem.

-Jó napot! Lupin kisasszonyt keresem. – McGalagony állt a griffendél torony bejárata előtt szigorú szemekkel pásztázva a tömeget.

-Itt vagyok Professzor asszony, megyek már.

-Jöjjön is, siessünk nem érünk rá egész nap kivéve, ha nem szándékozik vacsorázni. – a levegő megfagyott és én követtem a házvezetőmet ki a folyosóra, még utoljára visszanéztem és mindenki fürkésző tekintetével találtam szembe magamat.
Mikor bezárult előttem a portrélyuk McGalagony után iramodtam.

- Tudja Ms. Lupin nem értem hogyan tud már a második nap bajba keveredni. Viszont el kell mondjam, hogy bármi is sül ki ebből az egészből úgy gondolom, hogy helyesen tette azt, amit tett egy fokon. – McGalagonyra néztem, de Ő nem nézett rám így folytattuk az utunkat csöndben az iroda felé.