Az öt elem birtoklója

2. rész

- Kicsim - rögtön fel ismertem. Mert ez nem más hangja volt, mint apáé. A hang irányába is fordultam és ekkor megláttam apát. Odamentem hozzá és megöleltem.
- Szia Kicsim! Nagyon hiányoztál! - mondta és megsimogatta az arcom.
- Te is nekem apa!- mondtam neki őszintén. Majd ismét megöleltem. Jól esett az ölelése és legszívesebben örökké, így maradtam volna. De tudtam hogy nem, ezért van most itt. Lassan elváltunk egymástól.
- Emma - váltott komoly hangnemre- tudom hogy ez most furán hangzik, de te vagy az első nő, aki birtokolja a tűz elemet és a jövőben talán még többet is.
- Apa miről beszélsz? Egy szavadat sem értem - kérdeztem értetlenül. Milyen tűz elem? Többet is? Miről beszél? Ez úgy hangzott mintha valami fantasy regény főszereplőjének mondták volna ezt.
- Lehet, hogy most nem érted de később fogod. És ha anyukád megtudja, hogy terhes és lánya lesz. Akkor kérlek ne hagyd, hogy elvetesse. Nagyon erős és képes egyedül is felnevelni. Viszont most át kell adnom valamit neked, mivel mindenki ezt akarja per pillanat megszerezni, ezért úgy érzem, hogy rád senki nem fog gyanakodni, de ha mégis akkor tudom hogy meg tudod oldani - ekkor kicsi halványulni kezdett. - Azonban mielőtt még mennem kell arra kérlek, hogy mindenképpen keresd meg Greg Jackson fiát ő tud neked segíteni és ha lehetséges próbálj meg bízni benne. De most át is adom neked - és ekkor kinyújtotta a kezét, és a keze felett megjelent egy kis lángcsóva. És elkezdett felém jönni vele. Nem értettem miért, de késztetést éreztem arra hogy hozzá érjék. És ekkor lenéztem a kezeimre és láttam hogy a jobban van egy pálca. Nem értettem miért van ott, de a kezemben volt. Így a bal kezemmel nyúltam a lángcsóva felé. Amikor már csak pár centi választott el tőle az a én kezem felé jött át. Apa elmosolyodott, majd elkezdtett halványulni. Én így kétségbe estem, mert nem akarom még egyszer elveszíteni őt. És nem tudtam mit tegyek.
- Apa... - mondtam és éreztem, ahogy a könnyeim utat törnek maguknak. Hozzá akartam érni, de akkor teljesen eltűnt. Hirtelen a föld alattam kicsit kiemelkedett, majd azt jég vette körül, olyan volt, mintha egy dobozba csomagoltak volna be. Majd lassan valami szél elkezdett fújni körülöttem, barna tincseim arcomba csapódtak. És a szél egyre erősebben kezdett fújni. Fura volt elvégre körbe zárt engem ez a jég és, hogy lehet egy zárt helyen ekkora a szél. De mielőtt folytatni tudtam volna a gondolat menetemet. A "padlóból" víz jött fel. És akkor megláttam a kezemet, ami felett még mindig ott volt a lángcsóva. Hirtelen pánikba estem mi lesz, ha a víz annyira megemelkedik, hogy attól a lángcsóva kialszik. Elvégre ezt kaptam apától utoljára. A víz már a bokámig ért mikor elkezdtett egyre gyorsabban növekedni. Az jutott az eszembe, hogy a tűz elolvadtja a jeget, így odatartottam, de a jéggel semmi nem történt. A víz már a mellkasomig ért. Így elkezdtem lassan úszni. A szél egyre jobban fújt és a víz is még jobban emelkedett. Már nem sok centi volt hátra amíg a víz elér a jeget, így vettem egy utolsó mély levegőt és a víz alá buktam. De a kezemet fent hagytam és néztem a tűzcsóvát. De egy idő után már nem mertem nézni, hogy mikor alszik ki és féltem is tőle, hogy megtörténik. Hirtelen...

Sziasztok! A következő részt csak akkor szeretném fel rakni, ha legalább 15-en láttátok már ez a könyvemet. És addig már csak 1 kell. Puszilok mindenkit!😍❤️
Lily122915