Az öt elem birtoklója

3. rész

Hirtelen felemeltem a fejem a padról. És lihegtem. Emily és Amanda ijedten néztek rám.
- Emma tényleg minden rendben van? - kérdezte aggódva Amanda. Lehet, hogy ők a legjobb barátaim, de valamiért nem merem nekik elmondani. Valami azt súgja, hogy ez az álom nem egy hétköznapi álom volt. És erről nem szabad mindenkinek tudnia. Így hát hazudnom kell nekik, hogy megnyugtassam őket.
- Persze semmi bajom csak elaludtam és rosszat álmodtam - füllentettem, ami nagyon rosszul esett és legszívesebben elmondtam volna nekik, de egy belső érzés azt súgta, hogy ne, ne, ne...
- Aludtál? Inkább elájultál, mert hiába próbáltunk felébreszteni nem sikerült. Tudod, hogy mennyire megijesztettél minket? - mondta ingerülten Emily. Megértem őket, de nem tehetek róla.
- Tudom, de nagyon fáradt voltam és legalább, így az első két órát ki fogom bírni. Amúgy mennyi ideig aludtam? - kérdeztem hátha egy kicsit eltudom velük felejteni.
- Vagy tíz-tizenöt percet körülbelül, de nem néztem - mondta Emily, majd bejött a töri tanárunk. Hála istennek, így legalább nem faggatnak tovább. Még a lányok gyorsan odasúgták nekem, hogy majd szünetben megbeszéljük.

Az óra hamar véget ért, nagy sajnálatomra, pedig most az egyszer szívesen hallgattam volna Mr. Peters-t az ókori görög csatákról. Így amint kicsengettek elindultam kifelé a teremből. De most mit csináljak, hiszen nem menekülhetek a barátaim elől örökké. Hátha elfelejtik következő szünetre. Mikor észbe kaptam már Julia osztályterme előtt álltam. Szerencsére pont nyitva volt az ajtó és láttam, hogy bent van Julia, de épp a barátaival beszélget. Mivel még nem vett észre, így tovább mentem. Mi jutott az eszembe, amikor ide jöttem hisz, ha beszélek vele hamar kifogja találni, hogy valami történt velem, és addig úgy se hagyott volna békén, amíg el nem mondom neki. Hirtelen megszólalt a jelző csengő, így elkezdtem visszafelé menni az osztály termünkbe. Már a terem előtt voltam, amikor becsengettek. Így bementem a barátnőim nem voltak bent, ezért nyugodtan ültem le a székembe. Körül néztem, hogy kik vannak bent, és kik nem mivel unatkoztam, és hátha találok addig egy beszélgető partnert. De láttam, hogy Cody-ék sincsenek bent. Valamiért rossz előérzetem támadt. Elvégre Amanda és Emily mindig visszatértek, eddig becsengetés előtt a terembe. De most nincsenek itt ráadásul az, hogy Cody-ék sincsenek itt még idegesebbé tesz engem. Így elővettem a telómat, és gyorsan ráírtam Amanda-ra és Emily-re. De egyikük sem válaszolt. Na mindegy, addig is a telómon Facebook-ot pörgettem. Egy perc múlva szerencsére Amanda és Emily is bejöttek a terembe és le is huppantak mellém. Nem sokkal később Cody-ék is bejöttek a terembe nyomukban a tanárral.

Lassan eltelt a nap, bár a szünetekben továbbra is távol maradtam Emily-től és Amanda-tól. Mivel én nekem most elmaradt az utolsó két órám, így hamarabb végeztem. Ezért, úgy döntöttem, hogy hazamegyek egyedül.

Az út békésen telt hazafele menet és legalább közben tudtam gondolkodni a mai nappal kapcsolatban. Ez nekem már sok és nagyon zavaros. Alig várom már, hogy anya haza jöjjön a munkából és elmagyarázzon mindent. És lehetőleg Julia-nak is, mert nem tudom, hogy előtte meddig fogom tudni titkolni apa halálát főleg úgy, hogy holnap este kéne haza jönnie. De ma eléggé elgondolkodtatott az az álom is, ami még a tanítási nap elején volt. És ekkor eszembe jutott az a név amit apa mondott az álmomban Greg Jackson. Apa valami olyat mondott, hogy keressem fel Greg Jackson fiát, mert ő tud nekem segíteni. Mivel fogalmam sincs róla, hogy ki az a Greg Jackson így megpróbáltam rákeresni Facebookon, ami nem nagyon sikerült mivel rengeteg embert hívnak így. Majd egy szűrővel megpróbáltam leszűkíteni ezt a kört kisebbre a város és környékére. Így már csak egyet hozott ki. Már csak remélni tudom, hogy ő az. Rögtön rá is kattintottam. És elkezdtem lefelé görgetni az oldalát. Öt közös ismerős az egyik apa volt, a másik anya, a másik három, pedig Cody, Max és Jack. Várjunk csak Cody az Jackson. De az nem lehet, akkor Cody az, aki tud nekem segíteni. De hát végtére is ez, csak egy álom volt nem a valóság, így nem kell csinálnom semmit. Mivel még csak délután egy óra van, így felmentem a szobámba és megcsinálom a házikat, meg megtanulom a leckéket. Anya amúgy is kettőkor végez, ahogy Julia is. Szóval van egy teljes órám, ami békében és nyugalomban telhet.