Az öt elem birtoklója

5. rész

Mikor már sikerült hazaérnem, akkor már teljesen besötétedett. Megpróbáltam a lehető leghalkabban feljutni a szobámba. A nappaliban nagyon gyorsnak kellett lennem, ugyanis anya a konyhában készítette a vacsorát, de szerencsére látszólag úgy tűnik, hogy nem vett észre. A szobámba érve végig dőltem a pihe-puha ágyamon és az arcom a párnáim közé fúrtam. Nagyon elfáradtam ebben a sétában pedig nem is volt, olyan hosszú és fárasztó sem. 10 perc múlva Julia bejött a szobámba, hogy menjek le vacsorázni, de őszintén nem volt hozzá se kedvem, se erőm, de azért lementem. A vacsora békésen telt majd mikor mindenki végzett beraktuk a mosogatóba a tányérokat. Utána mindenki ment a maga dolgára. Ahogy felértem a szobámba újra az ágyamat céloztam meg és ahogy végig dőltem rajta, mintha ólom súly nehezedett volna a szememre és rögtön elaludtam.

Másnap reggel mikor felébredtem meglepően tele voltam energiával, de nem akartam sokáig ezzel törődni mivel ma iskola van. Így kiugrottam gyorsan az ágyból és csak, ekkor jöttem rá, hogy tegnap este nem öltöztem át. Na mindegy. Bementem a fürdőbe és rendbe szedtem magam. A szobámba vissza érve próbáltam a szekrényemben valami jó ruhát választani. A végén erre esett a választásom:

Miközben átöltöztem észre vettem egy arany színű vékony lánc karkötőt a jobb kezemen és a karkötőn egy kis láng nyelv formájú tűz piros és sárgás narancsos színben pompázó apró medált vettem észre. Fura. Vajon ez mikor került a kezemre? Talán anyu vette nekem és este rárakta a kezemre? Vagy Julia vette az egy hónap múlva esedékes születésnapomra és megnézte, hogy jó-e csak utána nem tudta levenni a kezemről? Mondjuk van egy olyan különös érzésem ezzel a karkötővel kapcsolatban. És inkább lent, ha nem fogják említeni a karkötőt, akkor nem szólok róla. Úgy is hosszú ujjú pulcsit hoztam szóval nem látszik a karkötő. Na mindegy. Inkább megyek le reggelizni.

A suliban menet nem történt semmi érdekes csak beszélgettünk Juliával. Mikor beértünk szokásomhoz híven elkísértem a terméig majd én is mentem a sajátomba. Cody megint ott voltak a terem előtt, mint minden reggel. Cody gyanakodva nézett, amit nem tudok mire vélni. Gyorsan bementem a terembe majd leültem Emilyék közé és, mint minden reggel most is megöleltem őket. Bár kezdem azt érezni, mintha kezdenénk eltávolodni egymástól. Igaz ez lehet amiatt is van mivel nem mondtam el nekik azt, ami velem történik. És mi ez előtt mindent megosztottunk egymással most pedig próbálom elkerülni őket, hogy ne kelljen nekik hazudnom és ne kerüljenek bajba miattam. Mondjuk nem ártana velük beszélni mivel apa halála egyre jobban nyomaszt, és szeretném végre nekik legalább ezt elmondani. És ezt még ma megpróbálom elmondani nekik bár lehet nem kéne, de legalább, ha furán viselkedek rá tudom a gyászra fogni. Remélem idővel minden rendbe jön és végre újra normálisan élhetek úgy, mint ez előtt bár ezt kötve hiszem mivel itt van az erőm, ami örökre velem lesz. Ahh... minek kell az életnek ennyire nehéznek és bonyolultnak lennie.

Mindjárt kezdődik a tesi óra és már mindenki át van öltözve a tesi cuccába. Rajtam éppen egy sötét szürke vékony rövid ujjú felső, egy fekete vékony kardigán, egy fekete hosszú szárú tesi nadrág és egy fehér tornacipő. A hajam egy lófarokba van összekötve. Mikor a tanár is megérkezett elkezdődött az óra. Bementünk a tesi terembe majd a síp szóra mi lányok és a fiúk két külön torna sorba álltunk. Majd kiment egy osztálytársam jelenteni. Ezt követően 3 kört kellett futnunk bemelegítés képpen majd elvégeztünk pár gimnasztika gyakorlatot.
- Rendben gyerekek, ma párokban kell dolgoznotok! Mindenki keressen magának egy párt majd utána elmondom a feladatot.- mondta majd a padhoz ment. Én először Emilyékhez akartam menni, hogy valamelyikükkel legyek párban, de már innen láttam, hogy rögtön egymást választották. A többi lány meg szintén így csinált, és mivel mi lányok páratlanul vagyunk, ahogy a fiúk is így nekem úgy látszik egy fiúval kell párban lennem. Csak abban reménykedek, hogy legalább egy normális lesz. A fiúk csoportja felé fordulok úgy látom, hogy ők is már megtalálták azt, akivel a feladatot el szeretnék végezni. Majd meglátom Cody, ahogy éppen felém tart. Egy feszült sóhaj hagyja el a számat. Miért pont ő? Unott arccal fordulok meg. Most amúgy sincs valami túl sok kedvem mosolyogni. Cody megint gyanakodva néz rám. Nem értem mi ütött belé.
- Úgy látszik, hogy mi egy párban leszünk.- mondom unottan és mit ne mondjak egyszerűen repedések a boldogságtól(😒), hogy Codyval kell lennem, de ki kell bírnom.
- Úgy látom mindenki talált magának párt.- mondta semlegesen a tanárunk.- Akkor minden párból menjen el egy és hozzon egy röplabdát, mert labda gyakorlatok következnek.- mondta vidáman közben pedig Cody el is indult a labdáért. Szerintem az első adandó alkalommal megpróbálja majd a fejémhez vágni. Ekkor Amanda haladt el előttem labdát pattogtattva és még csak rám se nézett, ami kicsit rosszul esett. Végig néztem, ahogy odamegy Emilyhez. Olyan egyedül érzem magam és rosszul esik, hogy a legjobb barátaim észre sem vesznek és nélkülem is remekül szórakoznak. De nem tudtam sokáig nézni őket mivel valaki megdobta a bal karom egy labdával. Mondjuk nem fájt, de azért éreztem így gyorsan felkaptam a labdát majd abba az irányba néztem, ahonnan érkezett és ekkor megpillantottam "drága" páromat, ahogy a tesi terem falának döntötte a hátát és úgy figyelt engem. Gyorsan lenyugtattam magam, ami valamennyire sikerült. Majd vártam a feladatokat. Már egy jó ideje a gyakorlatokat csináltuk és a tanár is kezdett egyre jobban olyan feladatokat adni, ami a röpiben is van, így most gyorsan ledobtam a padra a kardigánom. A karkötő most már jól látható volt. Ahogy megfordultam Cody felé a szeme rögtön a karkötőmet kezdték vizslatni. A szeméből meglepettséget és dühöt tudtam kivenni. Már megint mi ütött belé? Hisz ez csak egy karkötő! A tanár közben elmondta a következő feladatot. Cody közben rám emelte a tekintetét és mit ne mondjak majd felnyársalt vele. De utána megcsinálta ugyanúgy normálisan a feladatot, de az óra végéig úgy nézett rám. Már csak két óránk van és végre vége a tanításnak. Az ez utáni óra nyugisan telt és unalmasan. Épp szünet van és az osztályterembe tartok a következő órára. Mikor valaki hátulról elkapta a csuklómat és a közeli takarító szertárba rántott be. Mikor felkapcsolta a lámpát Codyval találtam szembe magam és elég dühös volt.
- Na jó honnan van a karkötő?- kérdezte halkan, de tiszta gyűlölettel. Mi köze van ahhoz? És mire fel kellett engem ide berángatni?
- Mire fel kérded ezt? És miért kellett engem ide berángatni?- kérdeztem és kezdtem felkapni a vizet.
- Válaszolj!- mondta kicsit hangosabban.
- Na jó engem nem érdekelnek a hülyeségeid szóval én mentem.- mondtam majd odaléptem az ajtóhoz és rátettem a kezem a kilincsre. De ekkor hirtelen Cody elkapta a csuklómat majd a másikat is és a falnak szorított. Eléggé meglepett és kicsit meg is ijedtem tőle. A szívem is hevesebben kezd verni.
- Nem mész sehová addig míg nem válaszolsz!- mondta mérgesen és elégé elszántan, ami rémisztő volt.
- Jó válaszolok csak enged el a csuklóm.- próbálok nyugodt maradni és nem kimutatni azt, hogy mennyire megrémít engem Cody közelsége és viselkedése. Cody kicsit messzebb ment és végre elengedett. Kicsit megkönnyebbültem.
- És most válaszolj! Honnan van a karkötő?- kérdezte valamivel nyugodtabban.
- Hogy őszinte legyek fogalmam sincs. Ma reggel a csuklómon találtam.- mondom az igazat és remélem, hogy végre elmehetek.
- Ne hazudj! Kitől loptad? Vagy hol találtad?- kérdezte dühösen és pár lépéssel közelebb jön. Én nem hazudtam és még számomra a feltételezés is sértő.
- Nem hazudtam!- mondom normál hangerővel, de egyre jobban kezdek kikelni magamból. De ekkor benyitott Jack. Mind ketten rákaptuk a tekintetünk, ami csak úgy sugárzott a dühtől. Most eltudok menekülni végre ettől az őrülttől.- Na jó én mentem órára.- mondtam és elindultam Jack felé.- És ha nem hiszel nekem az a te bajod, de én az igazat mondtam.- mondom nyugodtan miközben felé fordulok majd elmegyek Jack mellett és újra a terem felé veszem az irányt. Végre elszabadultam ettől az elmebetegtől. De vajon miért érdekli ennyire a karkötőm? És miért hitte azt, hogy elloptam? Újabb kérdések amikre csak idővel tudhatom meg a választ. 

Sziasztok! Itt is vagyok az új résszel. Szerintetek miért érdekli ennyire Codyt Emma karkötője? Írjatok meg kommentben a ti elképzeléseteket erről. És ha tetszett a rész vote-oljátok. Minden jót! Puszilok mindenkit!❤
Lily122915