My Time (JK ff.)

2.

A hét napjai szörnyen gyorsan telnek. Ahogy egyre közelebb van Bang Pdnim hazajövetele annál idegesebb vagyok. Ryujin okosan kezeli a stresszt, nem aggodalmaskodik feleslegesen, inkább más irányba tereli a gondolatait. Namya pedig abszolút nem ideges, sőt. Az utóbbi napokban alig futottunk össze vele. Minden szabadidejét Jungkookal tölti a fiúk szintjén.

- Lisa, valaki hív! - dobja oda nekem a telefonom Namya, miközben a szekrény előtt válogatom a ruháimat.

- Hogy került hozzád a telefonom? Már mindenhol kerestem. - nyúlok a készülék után. 

- Csak valamit meg akartam nézni rajta. - ül le az ágyába és a telefonját kémlelve igazítja hosszú sötétbarna haját.

- Mégis mit? És miért nem tudtad elkérni? - morgolódom, miközben gyorsan visszaírok anyának.

- Csak egy üzenetet kerestem.

- Miféle üzenetet? - kérdi helyettem Ryujin.

- Tudni akartam, hogy Jungkookal írtok-e. - válaszol könnyedén.

- Hogy mi? - döbbenek le. - Mégis miért írnék vele? Amúgy is miért kell ezért a telefonomban turkálni, ráadásul a tudtom nélkül? - akadok ki teljesen. Mi ütött ebbe a lányba? Értem én, hogy féltékeny típus, de a legjobb barátnőjére gyanakodni?! Eszméletlen.

- Csak tudni akartam, hogy tutira nem kavartok a hátam mögött. - folytatja és én nem tudom hova tenni viselkedését.

- Miért kavarnék vele? A te pasid, Namya! El sem hiszem, hogy képes voltál ezt gondolni rólam. - üvöltök rá, majd fogom a táncos cuccaim és kiviharzok a szobából. 

A folyosón egyből belefutok Jiminbe és Taehyungba. 

- Mi a baj? - kapja el a kezem Jimin.

- Nem a legjobb a reggelem. - mondom dühösen, majd egy szó nélkül megyek tovább a próbaterembe. Még arra sem volt energiám, hogy tapintatos legyek szegény megszeppent Jiminnel, aki csak édesen érdeklődött irántam. Taehyungra rá sem néztem inkább. Mióta nem sikerültek a dolgaink úgy, ahogy szerettem volna, kerülöm őt. Nem mintha annyira lehetetlen küldetés lenne, hiszen rendkívül elfoglalt.

Ahogy bejutok az akkor még üres terembe felkapom a cipőm és elkezdek bemelegíteni. Hirtelen ajtónyitódásra leszek figyelmes. Odakapom a fejem, szerencsétlenségemre pont Jungkook áll az ajtóban kócos hajjal, álmos tekintettel. Kezében egy palack víz és amint látom ő is épp gyakorlásra készen jött.

- Szia! - csukja be az ajtót maga mögött. Már meg sem kérdezi, hogy zavar-e a jelenléte. Most azt mondanám, hogy igen. Azonban ez egy közös próbaterem, és nincsen kedvem azért beautózni a cégre, hogy egy üres próbateremben próbálhassak.

- Szia. - mondom, majd tovább nyújtom a lábaimat, mit sem törődve a jelenlétével.

- Valami baj van? - kérdi döbbent tekintettel, amint mellém telepszik a földre.

- Nincs semmi baj. - válaszolok szűkszavúan.

- Valaki bántott? - faggatózik tovább, miközben ő is nyújtani kezd.

- Nem mindegy, Jungkook? Egyébbként miért is vagy itt? Miért nem mész be a cégre próbálni? 

- Jobban szeretek itt lenni a társaságodban. - mosolyodik el büszkén. -  Még ha ilyen kis morci is vagy ma reggel. - nevet fel.

- Hahaha. Vicces. - mondom kissé bunkón.

- Elmondod végre mi a reggeli rosszkedved oka? 

- A barátnőd. - nyögöm ki. - Amúgy mindegy. Nem értem, hogy a múltkori óta miért vagy velem ilyen kedves. Ugyan miért foglalkozol velem.