My Time (JK ff.)

3.

Most jön el az én időm. Holnapután van a nagy nap, mikor is mind megmutathatjuk a fejlődésünket a főnöknek. Rendkívül stresszes vagyok és már napok óta mást sem csinálok, csak izgulok. Jelenleg is estefelé jár már az idő,  persze én még a táncteremben tartózkodom gyakorlás gyanánt. Hol máshol is lehetnék, ha mindjárt itt a nagy nap? Magányra és nyugalomra vágynék, mégis valaki benyit és megzavar mindent. Ki más is lenne az a zavaró személy, mint Jungkook. A hét minden napján idejött gyakorolni, mikor jól tudta, hogy én is itt vagyok és valami rendkívül fontossal foglalkozom. Nem később, nem előbb. Mindig percre pontosan akkor jött, mikor én is itt voltam. Teljesen kizökkent a jelenléte, a múltkori esetről az edzőteremben, meg jobb ha nem is beszélek. Taehyungal szerencsére azóta nem is találkoztam. Bárcsak elmondhatnám ezt Jungkookról is! Az, hogy folyton itt van még nem is lenne baj, ha nem vonná el a figyelmem a gyakorlásról, és nem kéne Namya kérdő tekintetét eltűrnöm mindezek után. Azt gyanítom, már megint azt hiszi, hogy Jungkook és én valamit csinálunk, vagy még mindig.

- Lalisa! - lép be széles mosollyal az arcán, ami egyáltalán nem hat meg és nem feledteti el velem, amit megfogadtam. Senki és semmi nem vonhatja el a figyelmemet a gyakorlásról. Ma nem!

- Szia. - köszönök, majd visszavezetem a pillantásom a tükör felé, és tovább gyakorolom a lépéseket.

- Talán zavarlak? Aish, nagyon kár! - rázza meg a fejét szórakozottan, mialatt egyre közelebb kerül hozzám.

Én persze egy szót sem szólok hozzá. Komolyra véve a szót, nincs semmi bajom Jungkookal. Nagyon kedves és rendes srác, bár néha elég ütődött, ha őszinte akarok lenni. Folyton zavarba hoz, méginkább ha Taehyung is a közelben van és állandóan piszkál. Össze-vissza beszél, sosem értem, mire célozgat, és azt sem tudom eldönteni, mikor beszél komolyan és mikor szórakozik. Ez csupán akkor változik meg, ha Namya a közelben van. Akkor már szinte levegőnek néz, amiért mostanában hálás vagyok, hiszen tudok másra is koncentrálni. Mégha kérdéseket is vet fel bennem a viselkedése. Hisz van amikor olyan közel kerül hozzám, máskor viszont távolságot tart. Mintha maga sem tudná, mit is művel épp.

- Naaa, beszélj már velem! - nyúl a karom után, mire én azonnal ki is térek előle. 

- Már megint mit akarsz tőlem? - nézek rá feldühödve. - Megint jössz azokkal a szövegeiddel, amiket nem értek, vagy csak simán levegőnek nézel, mint máskor? Nem értelek Jungkook! Most a barátom akarsz lenni vagy csak szórakozol velem? - sorolom el az összes bennem kavargó gondolatot, majd válaszát meg sem várva ott-hagyom őt. Ha a barátom akar lenni, ne zavarjon, ne piszkáljon és legfőképp ne beszéljen rébuszokban! Mondja azt, amit akar! Ne nekem kelljen keresni a mögöttes értelmet.

- Lisa! - köszön Namya, amint belépek a szobába, egyenesen a nyakamba ugorva. - Hol voltál ilyen sokáig? - meg kéne mondanom, hogy Jungkookal voltam? Inkább nem.

- Táncolni. - mondom, majd lehámozom magamról az erősen kapaszkodó kezeit és elpakolom a cuccaim.

- Jaj, Lisa! Miért vagy ennyire perfekcionista? - kérdi tőlem, én azonban egy szó nélkül elhagyom a szobát és a fürdőbe sétálok. Kissé erősebben csapom be az ajtót, amit azonnal kulcsra is zárok és lecsúszok mögötte, egészen a földig. Talán azért vagyok az, mert nem vagyok te, Namya.

Néhány perc után összeszedem magam annyira, hogy be tudjak lépni a zuhanyfülkébe. Megeresztem a vizet, a ruháimtól pedig sebesen megszabadulok. Amikor csak arra koncentrálok, hogyan folyik végig rajtam a víz, végre van időm kiszellőztetni az agyamat és csak egyszerűen lenni. Létezni minden zavaros gondolat és értelmetlen megjegyzés nélkül. Talán ezek a pillanatok a napjaim fénypontjai. Amint végzek a kellemes zuhannyal, egy szál törölközőben és egy darab zavaró gondolat nélkül hagyom magam mögött a fürdőszobát, hiszen már elég késő van ahhoz, hogy senkivel se fussak össze a folyosón. Az ajtón kilépve mégis megbánom, hogy így gondoltam.