My Time (JK ff.)

4.

Taehyung szemszöge:

Rengetek teendő várat magára, ebben a percben mindezek ellenére egyik sem érdekel. Lisa érdeklődve figyeli, akármiről is beszélek, szinte issza a szavaimat. Sok olyan ember volt már a közelemben, akik csak érdekből közeledtek felém, emiatt rendkívül nehezen ismerkedem új emberekkel, mégis most olyan könnyedén megy a kitárulkozás. Lisa visszavonhatatlanul igazinak tűnik. Elmesélem neki az egész életemet, ha úgy vesszük, és őt nem a banda foglalkoztatja, hanem én. Viszont a fiúkkal való kapcsolatomról is könnyedén beszélek és valamiért a kínosabb sztorikat sem félek megosztani vele. Magam sem értem pontosan, miért nem tartom a távolságot úgy tőle, mint általában a gyakornokoktól. Mindig nagyon félénk vagyok, legfőképp a lányokkal. Vele is az voltam, mikor megismerkedtünk, viszont ez a helyzet olyan más. Ő is más, én is és ez az egész nap. Valami okból kifolyólag úgy érzem megbízhatok benne. Másokkal ellentétben őt én érdeklem, Kim Taehyung, nem pedig V a BTS-ből.

- Szóval egy egész napig egymáshoz sem szóltunk Jiminnel. Úgy összevesztünk ezen a hülyeségen. Aztán olyan nagy megkönnyebbülés volt, amikor kibékültünk. - nevetek fel, miközben épp befejezem az egyik igazán értékes emlékem megosztását.

- Külső szemmel nézve hihetetlen, de mégis, ti is csak emberek vagytok. Kívülről annyira tökéletesnek tűnik az életetek, pedig ti is ugyanazokkal a gondokkal küzdötök, mint bárki más. - pillant rám kissé meglepve, miközben barna szemeit le sem veszi rólam.

- Ez az igazság. Senkinek sem könnyű. De végül mind megoldjuk valahogy. - teszem hozzá, majd pillantásom az órára szegeződik. 15:03. - Jesszusom! - mondom kicsit hangosabban, mint szerettem volna.

- Mi az? - kerekednek ki barna szemei, amin mosolyognom kell. Szinte el is felejtem az imént nézett időt, de megrázom a fejem, hogy tudjak koncentrálni Lisán kívül másra is.

- Már délután három is elmúlt. Bocsáss meg, hogy ilyen sokáig feltartottalak! Nem is ettél reggel óta, biztosan éhes vagy. Meg a próbáról is lemaradtál. - kelek fel nyomban.

- Taehyung, nyugodj meg! - pattan fel ő is a hintaszékből. - Még nem voltam éhes és a késés nem a te hibád volt. - mosolyodik el nyugodtságot árasztva. - Most viszont már megéheztem. - nevet fel, amin nekem is nevetnem kell.

- Mit ennél? - simítok tudatlanul karjára, amit nem érzek teljesen a pokróc takarása miatt. Kissé meglepődik tettemen, s én magam is, ezért azonnal elhúzom a kezem a közeléből. - Készíthetek neked valamit. - ajánlkozom fel, pedig nekem is lenne más dolgom, de nem akarom, hogy véget érjen ez a közelség Lisával. Még vele szeretnék lenni.

- Kedves tőled, de nem szeretnélek feltartani, na meg, nekem is lenne egyéb dolgom. - mondja kipirosodott arccal, s nem tudom eldönteni, hogy miattam vagy a hideg idő miatt vörös-e az orcája. - Jia Eonni már biztos keres engem, szóval mennem kéne. - indul meg az ablak felé.

- Nagyon jól éreztem magam, Lisa!- dőlök előre és közben le sem tudom venni a tekintetem a lányról, aki egyre hevesebben veszi a levegőt. Ennyire fél tőlem? Vagy...

- Én is! - mosolyodik el dús ajkaival, kissé idegesen. - Szia! - köszön el, mielőtt még bármi egyebet tehetnék vagy mondhatnék neki. Én sem időzök többet kint, fogom magam és már megyek is vissza a dormba.

Lisa szemszöge:

Ilyen gyorsan még soha nem vert a szívem. Még azokon  a napokon sem, amikor órákig próbáltuk a nehezebbnél nehezebb koreográfiákat. Szinte repült az idő, amíg együtt voltunk, és nem is bánom. Cseppet sem érdekel, hogy kihagytam az utolsó óránkat Bang érkezése előtt, hiába vagyok maximalista. Megérte az egész, hiszen egy rendkívüli személlyel lehettem. Hihetetlen, hogy Tae és én ennyire jól éreztük magunkat együtt! Egészen felszabadultam mellette és el tudtam vonatkoztatni a régi dolgokat, amik közöttünk történtek, illetve nem történtek. Bár folyton zavarban voltam mellette, mégsem izgultam annyira, mint múltkor az edzőteremben. Sőt, úgy láttam rajta, mintha ő is zavarba jött volna tőlem. Lehet, hogy mégis lenne esélyem nála? Ennyi idő után? Tetszenék neki? És ami még fontosabb kérdés: nekem még tetszik?