My Time (JK ff.)

1.

Amint befejeztük az edzést, jött is a táncóra, majd a nyelvlecke, amit pedig az énekóra követett. A hosszú és fáradalmas nap után mindenki visszatért a dormba. Namya és Ryujin visszamentek a szobába, de én még maradni akartam gyakorolni a lépéseket a próbateremben. Nyilván fáradt voltam, mégis maximalista vagyok. Tudom, hogy minden kifizetődik majd a jövőben, mégha most nehéz is. Hiszem, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét. Épp az ITZY egyik dalára tanult táncot gyakorlom, amikor váratlanul kinyitódik az ajtó. A tükörben látom, hogy Jungkook lépett be a terembe. Ijedten megdermednek a mozdulataim és el is rontom a következő sor lépést.

- Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni. - mondja, s szinte azonnal vissza is fordul a kijárat felé.

- Ne menj! - szólok vissza gyorsan. - Nem zavarsz, csak meglepődtem. Nem igazán szoktam találkozni ilyen későn senkivel sem itt. - mondom, majd a székhez megyek összeszedni a cuccaim.

- Hogy-hogy ilyen későn is itt gyakorolsz? - kérdi kíváncsian, miközben megindulva felém, egyre közelebb ér a székekhez, ahol ülök.

- Szeretném, ha Bang Pdnim elégedett lenne velem - mondom bizakodva, mialatt a kezemben levő vizespalackal játszom.

Rémesen nézhetek ki több óra gyakorlás után. Meg is pillantom magam a tükörben, és nem tévedek sokat. Barna hosszú hajam kócos konytban díszeleg a fejem búbján. A hatalmas fehér póló és szürke melegítőnadrág hozzátapadva feszül az izzadt testemhez. Az enyhe smink, amivel reggel megáldottam magamat, már szétfolyt kissé. Ha nem ismerném magam, tuti megijnék a saját tükörképemtől. A nagy csendet Jungkook megtöri egy idő után,  így felé pillantok a tekintetemet levéve a tükörben látott Lisáról.

- Mutasd meg a táncot, Lalisa. - ajánlja fel kedvesen. Jungkook annyira kiismerhetetlen számomra. Az egész BTS közel áll hozzánk különféle okokból. Viszont Jungkook csupán Namyához tartozik. A többiek barátságosak  velem és Ryujinnal egyaránt, szintúgy Namyával. Azonban Jungkook csak Namyát tartja szem előtt. Ezért is lep meg a hirtelen kedvessége és érdeklődése a táncom iránt. Hisz nem is ismerjük egymást. Nem igazán vagyunk barátok. Mégis most itt ül, a fekete táncra alkalmas komfortos ruhájában, és látni szeretné a koreográfiámat.

- Nem szeretném rabolni az időd. - rázom meg a fejem, minek következtében szépségesnek nem mondható konytom szétesik. A hajam szétomlik a hátamon. - Francba! - kapok a hajvégeim után.

- Nem rabolod. Hadd segítsek! - néz mélyen szemembe sötét szemeivel, majd kezeit az enyémekhez érinti. Először nem is értem mire értette a segítséget. De végül mégiscsak a hajamhoz ér. Kiszedi belőle a fekete hajgumim, majd egy kis copfot varázsol az összekuszált hajam helyére. - Most pedig hadd lássam a táncot! - ejti kezeit ölébe, majd egy biztató mosollyal a tánctér felé biccent.
Tényleg nem tudom, jó ötlet-e mindez, hiszen komolyan nem szeretném rabolni az idejét, na meg nem hiába nem lettünk olyan közeli barátok Jungkookal. A részemről legalábbis. Namya eszelősen féltékeny Jungkookra, így míg a Bangtan többi tagja a baráti körünk része lett, Jungkook kizárólag Namya része lett.
Mindenesetre, ha már olyan kedves  velem, és még a hajamat is megcsinálta nekem, nem szeretném kéretni magam előtte.
Leteszem a kezemben levő vizespalackot, s beállok a kezdő pozícióba. Jungkook a távirányítóval elindítja a zenét, így nem kell még azzal is foglalatoskodnom. Ahogy meghallom az első akkordot szinte magától kezd el mozogni a testem, szóval a Jungkook előtti félelmem háttérbe szorul. Tánc közben a tükör segítségével ügyelek arra, hogy minden a lehető legtökéletesebben menjen. Lehetetlen, de mégsem szeretnék hibázni Jungkook előtt. Ő egy olyan művész, akire nagyon felnézek, szeretném ha tetszene neki az előadásom. Időnként rá is pillantok a mögöttem figyelő Jungkookra is. Arcán azonban semmit sem látok. Nem tudok rájönni, milyennek találja az előadásomat.
Amint befejezem és véget ér a zene Jungkook felé fordulok várakozva a reakciójára.