A Kóbor Lelkek Sorsa [Bleach ff]

Prológus

Mindenki hallhatott az arrancarokról. Úgymond lélektelen lidércek akiken a kinézetükön és intelligenciájukon kívül nem feltétlenül látható bármiféle emberi tulajdonság. Viszont volt egy espada aki vágyott a kapcsolatokra. Ezt nyilván a többi arrancartól nem kaphatta meg akiket csak önös célok vezéreltek, szóval ez az espada úgy döntött, hogy halálát megrendezvén elszökik az Élők világába. Sikerült minden lélekerejét elfojtva eltűnni a rosszakaró szemek elől.

Erről az espadáról tudni kell, hogy nagyon makacs és harcias férfi volt. Ha nem lett volna az, biztosan nem tudott volna elszökni.

Most már csak egyetlen célja volt. Egy olyan embert keresett, aki látja és elfogadja őt.

Egy pár évnyi kóborlás után találkozott is egy nővel, aki nem tartott a férfitól. Idővel egymásba szerettek. A nő átlag emberhez képest elég erőteljes lélekenergiával rendelkezett, ahhoz, hogy látáson és a kommunikáláson kívül még érintkezni is tudott ezzel a bizonyos férfivel.

Találkozásukra rá pár évre rá született egy lányuk Nanami és négy évre rá még egy, Hana. Viszonylag hamar kiderült, hogy a lányok nem meglepő módon elég erős lélekenergiával rendelkeznek. Eleinte nem volt belőle gond, mert az apjuk könnyedén el tudta rejteni a kicsik lélekenergiáját, ami egyre csak növekedett ezért az apjuk eldöntötte, hogy tanítani fogja a kislányokat négy éves koruktól, hogy megtanulják kezelni az erejüket.

Először a lélekerő elrejtésére tanította meg őket aztán fokozatosan átadta nekik minden tudását, ami magába foglalva nem csak a lidércekről, de a halálistenekről, quincykről és egyéb fontos tudnivalókról szerzett információkat. Külön tanítgatta a lányokat mivel a 4 év korkülönbségre tekintettel nem volt azonos a befogadó készségük. Nanami nagyon okos lány, minden információt megjegyzett, amit apja mondott neki, viszont annyi biztos, hogy a vakmerőségét az apjától örökölte. Hana kicsit félénk típus de egy nagyon életvidám kislány.

Az idill családi életet négy felbukkanó arrancar szakította meg véglegesen. Amilyen hirtelen kerültek elő, olyan hirtelen mészárolták le az egész családot. Hiába volt espada szintű, az apa nem tudott felülkerekedni rajtuk sok évnyi bujdosás nem tett jót neki, de így is becsületesen védte a családját a végletekig. Nagyon erős harcos volt, az a négy arrancar is majdnem otthagyta a fogát.

Az apa lélek hiányában halála után teljesen megszűnt létezni, az édesanya lelkét felfalták a lidércek, viszont a kislányok sikeresen megmenekültek. Mire a halálistenek ideértek a szürreálisan hatalmas lélekenergia észlelése miatt, addigra már hűlt helyük volt a nem kívánt ellenségeknek. Csupán két zokogó kislány szellemét találták, akiktől ugyan semmit sem tudtak meg, viszont sikeresen át tudták küldeni őket a Lelkek Világába.

A két gyermek magukra lettek utalva egy teljesen új, ismeretlen vidéken és szülők híján kell túlélniük.