Catherine Lily Potter a Tűz hercegnője(Harry Potter fanfiction)

1. Az Abszol út

Reggel kialvatlanúl keltem. Egyrészt a sok új információ, másrészt pedig a mai vásárlás miatt. Pontban reggel tízkor megjelent a házunk elött Dumbledore professzor a tegnap említett tanárnõvel együtt. McGalagony fekete haja szoros kontyba volt kötve a feje tetején, és sötétzöld köpenyt viselt, arca szigorúnak hatott, de miután jobban megismertem rájöttem, hogy e tekintet mögött egy csupaszív lélek lapul.

-Kérlek fogd meg a kezemet Cathie! Hoppanálni fogunk.-idõm sem volt megkérdezni, hogy az mit jelent, hirtelen egy rántást éreztem a köldökömnél, majd egy pillanattal késõbb már nem a nappalinkban álltunk, hanem egy kocsma bejáratánál. A gyomrom egy kicsit még kavargott a szokatlan utazásformától, de ezt leszámítva teljesen jól megvoltam.

-Nagyon ügyesen bírtad! A legtöbb ember az elsõ alkalommal hányni is szokott.-hát azért megtudom érteni õket. Tényleg nem volt valami kellemes... A tanárnõ immár mosolygó arccal engedett maga elé a kocsma ajtajában. Amint beléptem egy pillanat alatt elhalt minden beszélgetés és mindenki McGalagonyra és Dumbledorra függesztette a tekintetét. Valószínûleg nem járnak sokszor errefelé. Sebtében egy kocsmáros indult meg felénk.

-Üdvözlöm a professzorokat! Mi szél hozta önöket? Tán ebédelni tértek be?-kérdezte a görnyedthátú férfi.

-Szervusz Tom! Sajnálom, de minisztériumi okokból jöttünk az Abszol útra.-Tom kissé csalódottan felém fordult. Pár másodpercig elidõzött rajtam a tekintete, amikor is meglátta a nyakamon lévõ sebemet a felismerés szikráját pillantottam meg a szemében. A tanár úr elmondta tegnap azt is, hogy ezt a sebhelyet Voldemorttól kaptam amikor próbáltam megmenteni a testvéremet. Engem a fegyvereként akart használni, tehát nem szándékozott komolyabb kárt tenni bennem.

-Jóságos Merlin! Csak nem... Catherine Potter? Te volnál az?-hirtelen mindenki sugdolózni kezdett a kocsmában. Zavart a hirtelen jött figyelem, ezért csak egy aprót biccentettem. Abban a pillanatban mindenki megrohamozott engem. Valaki a kezemet szorongatta, valaki a vállamat fogdosta és közben mindenki egyszerre beszélt hozzám. Egy idõ után már elfogyott a levegõm, s ezzel együtt a türelmem is.

-ELÉG! Megfulladok a tömegtõl! Nagyra értékelem a kedvességüket, de sietõs a dolgunk, ezért mennünk is kell. Sajnálom, viszlát!-azzal el is indultam a tanárok felé, akik idõközben az emberektõl távolabb mentek és ott várakoztak rám.

-Ügyesen megoldottad Cathie!-mondta Dumbledore és már mentünk is ki a hátsó ajtón. Elöttünk egy hatalmas téglafal és pár kuka állt.

-Biztos, hogy jó helyre jöttünk? Nem úgy tûnik, mintha...-McGalagony csak leintett, mondván maradjak egy kicsit csöndbe. Eközben az igazgató megkocogtatott pár téglát és csodák csodájára a fal elmozdult ezzel utat engedve nekünk. Ami a túl oldalon várt egyszerûen csodálatos volt. Mindenol színes boltok, vidám emberek fura ruhákban, és az egész helybõl csak úgy áramlott a mágia. Ekkor hirtelen eszembe ötlött valami.

-Nekem nincs is pénzem. Mibõl fogok vásárolni?-erre a kérdésemre a két felnõtt csak váltott egy gyors pillantást majd utána a tanárnõ világosított fel.

-Ezen nem kell aggódnod! A szüleid jókora örökséget hagytak rátok a haláluk után. Most el is megyünk érte a Gringottsba, a varázslók bankjába. Az épület alapjáraton is elég magas volt, de amikor beértünk, háromszor akkorának tûnt. Hatalmas csillár lógott a plafonról, a mennyezetet pedig óriási fehér oszlopok tartották meg. Két oldalt asztalok sorakoztak ahol koboldok dolgoztak, a legvégén pedig szintén egy asztal állt középen, ahol egy másik ilyen lény munkálkodott.

-Üdvözlöm önöket a Gringottsban! Miben lehetek segítségükre?-fel se nézett a munkájából, csak miután Dumbledore elmondta neki, hogy a széfembõl szeretnénk pénzt kivenni. A kobold amint meghallotta a nevemet, rögtön a nyakamra pillantott és meg is találta a bizonyítékot, hogy én vagyok AZ a lány aki túlélte. Egy hatalmas barlangon keresztül kellet átutazni, hogy elérjünk a széfhez. Rengeted arany és ezüst pénz volt ott. Alig hittem el, hogy ez mind a miénk.... Bárcsak az ikertestvérem is itt lehetne velem. A professzorasszony belerakott egy jókora maréknyi csillogó érmét az erszénybe majd átnyújtotta felém. Kifelé menet elmondta, hogy melyik pénz mennyit ér. A bank elõtt azonban ketté váltunk. McGalagony elment a könyveimért és az íróeszközökért, amíg mi Dumbledorral pálcát veszünk. Ollivander pálca boltja nem tûnik éppenséggel mai darabnak, de kifejezetten tetszik a régies kinézete miatt. Amint beléptünk a porosodó üzletbe a sorok közül elõbukkant egy idõs férfi. Feltételezésem szerint õ maga Ollivander.

-Áá Albus! Örülök, hogy látlak. Még mindig A bodza pálca igaz?-Dumbledore is köszönt, majd mosolyogva bólintott egyet.

-És ha nem tévedek, akkor bizonyára te vagy Catherine Lily Potter. Jól mondom?-kicsit meglepett, hogy így tudja a nevem, de pár pillanat után válaszoltam neki.

-Én volnék...-a hangom kissé vékonyan csengett, de igyekeztem szabályozni ezt.

-Nos, akkor lássunk is mukához! Milyen kezes vagy?-kérdezte majd elõvarázsolt egy centit ami tetõtõl talpig mindenhol megmért.

-Bal.-a bácsit láthatóan megdöbbentette a válaszom, de már elõ is keresett pár pálcás dobozt.

-Tudja kisasszony, csak nagyon kevés varázsló szokta bal kezében fogni a pálcáját, de úgy tartják õk mindig erõsebbek az átlagnál. Tessék. Diófa, sárkányszívizomhúr, tíz hüvelyk, kellõen rugalmas. Suhintson vele.-ahogy meglendítettem hirtelen eltörtem egy vázát. Ollivander ki is cserélte egy másikra.

-Fenyõ, unikornisszõr, tizenhérom és fél hüvelyk, szokatlanul merev pálca.-még alig nyúltam hozzá a pálcakészítõ azonnal kikapta a kezembõl. Megpróbáltam még legalább öt pálcát, de egyik sem volt jó.

-Várjunk csak! Miért is ne lehetne?-úgy tûnt Ollivander inkább magának mondja, mintsem nekem. Eloldalazott a polcok között majd egy eléggé régiesnek kinézõ dobozzal tért vissza. Dumbledorenak rögtön felcsillant a szeme amint meglátta a dobozt. Kivette a pálcát, majd átnyújtotta nekem. Amikor megfogtam az egész testemet átjárta egy amolyan jólesõ bizsergés. Suhintottam vele egyet és a végébõl azonnal arany szikrák pattogtak ki. Ollivander hümmögött, a professzor pedig sejtelmesen nézte az eseményeket.

-Ez a pálca egy rendkívül ritka liliomfából készült. Az egész világon csak egy darab van belõle. Kilenc és fél hüvelyk, enyhén rugalmas. A magja fõnixtoll. De nem akármilyen! Az a fõnix akié ez a toll volt, ezenkívül két tollat adott még. Milyen különös véletlen, hogy az a pálca amelyik megsebezte a testvérét és vele együtt magát is, ugyanannak a példánynak a tollából készült. Jól figyeljen kisasszony! Hatalmas tetteket fog véghez vinni ezzel a pálcával, hiszen... A másik pálca tulajdonosa is nagy tetteket vitt véghez. Borzalmas, kegyetlen, de nagy tetteket.-kifizettük az új pálcát majd elindultunk a talárszabászatba. Vettünk három egyszerû talárt. Egy feketét, egy szürkét és egy fehéret. Mivel én nem a Roxfort diákja leszek (egyenlõre) így nekem nem kötelezõ az iskolai talárt megvennem. A tanárnõvel egyébként a Kviddics a Javából nevû sportüzlet elõtt találkoztunk. Elég sok csomag volt nála, de az egyik feltûnõen mocorogni kezdett.

-Boldog születásnapot utólag is!-azzal átnyújtotta a dobozt amiben egy hófehér macska lapult. A legkülönlegesebb benne, hogy a szemei ugyanolyanok voltak, mint nekem. Az egyik zöld a másik barna. A nevelõszüleim elmondták, hogy anya világító zöld, apa pedig mély barna színû szemekkel rendelkeztek, nálam pedig valószínûleg azért jelent meg a heterokrómia, mert a nagymamámnak is ilyen rendellenessége volt. Amikor a cica belenézett a szemembe ugyanolyan döbbenetet véltem felfedezni benne, mint a sajátomban. Valamilyen nevet kellett neki adnom, de nm igazán jutott eszembe semmi. Végül egyébként úgy döntöttem Aria lesz. Mivel mindent ami kellett megvettünk, elindultunk hazafelé. Az ajtóban állva Dumbledore még tájékoztatott róla, hogy holnap ugyanúgy tíz órakor eljön értem és elmegyünk a minisztériumba. Este már nem igazán csináltam semmit, csak kipakoltam, játszottam Ariaval és a pálcámat tanulmányoztam. Hamarosan viszont elnyomott az álom így még egy eseménydús napot tudhatok magam mögött.