Catherine Lily Potter a Tűz hercegnője(Harry Potter fanfiction)

2. A Mágiaügyi Minisztérium

Csak úgy mint tegnap, ma is kialvatlanúl keltem. Lementem reggelizni anyáékhoz, akik már kora reggel sürögtek-forogtak mindenfelé. Leültem az asztalhoz és nekiláttam a rántottámnak. Habár próbálták nem kimutatni érezhetõen feszültek voltak mindketten. Nem csoda, hiszen elég nagy dolgokat várnak el tõlem mindössze nyolc évesen. Dumbledore professzor azt mondta, hogy a minisztériumban ugyanúgy fogok tanulni mintha a Roxfortban lennék, csak többet fogok pálcával harcolni.

-Én ezt nem bírom! Kérlek ne nézzetek már rám ilyen fejjel! Nem meghalni megyek oda. Egyelõre csak megismerkedek a jövõbeli tanáraimmal. Nincs ebben semmi kiakasztó.-Anya elzárta a gázt, majd odaült mellém az asztalhoz és mélyen a szemembe nézett.

-Kicsim, mi csak féltünk téged! Nem szeretnénk, hogy úgy érezd minden teher rád hárul. Tudod...Nekem soha nem lehetett saját gyermekem. Amikor megtudtam, hogy a gyerekkori legjobb barátnõmet megölték a férjével együtt megszakadt a szívem érted és Harryért. Alig múltatok el egy évesek és máris árvákká váltatok. Amikor Dumbledore professzor hozzánk fordult, hogy legyünk a gyámjaid hezitálás nélkül elfogadtuk. Egyrészt, úgy éreztem megkell óvjalak téged... Lilyért...és Jamesért. Azt akartam, hogy ameddig el nem jön az idõ, hogy megtudd az igazságot neked legyen a legboldogabb gyerekkorod. A nevedet is muszáj volt megváltoztatni, mert a környékünkön elég sok volt halálfaló él és nem akartuk a tudtukra adni, hogy nálunk élsz. Másrészt pedig, attól félek, hogy téged is arra a sorsra ítélnek majd, mint Lilyéket. Ezt pedig egyáltalán nem szeretnénk. Tudjuk, hogy a minisztériumban sok nehéz feladatod lesz és lehet, hogy nem is mindig fog sikerülni elsõre teljesítened ezeket a dolgokat. Nem szeretnélek elengedni, de tudom, hogy ebbe nincs beleszólásom. Ezért tudnod kell, hogy mi minden döntésedben melletted fogunk állni.-az arcomon patakzottak a könnycseppek, ahogyan anyáén és apáén is. Megöleltem minkettõjüket, majd ahogy elváltunk egymástól csöngettek is. Megtöröltem az arcom, majd elindultam kinyitni az ajtót. Most csak Dumbledore volt itt. Anyáék beinvitálták egy teára, de az igazgató úr illedelmesen visszautasította azt, mondván már így is késésben vagyunk. Ismét hoppanáltunk, bár ezúttal kevésbé volt gyomorfogató érzés az utazás. Egy telefonfülkében van a minisztérium bejárata... Ennél furcsább dolgot még nem igen láttam, pedig az Abszol út sem volt semmi. Elindúltunk megkeresni a miniszter irodáját és csak akkor vettem észre az engem fürkészõ tekinteteket, amikor elsöpörtem a hajamat a nyakam elõl. Próbáltam az útra koncentrálni, de amint ezt a döntést meghoztam, Dumbledore megtorpant egy jókora fekete ajtó elött. Bekopogott rajta, majd egy másodperccel késõbb ki is tárult. Belépve egy hatalmas irodát pillanthattunk meg. Középen egy íróasztal állt, mögötte pedig ott ült a Mágiaügyi Miniszter.

-Ááá! Dumbledore! Örülök, hogy újra láthatlak.-kezet rázott az igazgatóval, majd felém fordult.

-Bizonyára te vagy Catherine Lily Potter. Üdvözöllek a minisztériumban! Az én nevem Cornelius Oswald Caramel.-én is kezet fogtam vele. Hamarosan már teljesen bele is merültünk a beszélgetésbe. Csak akkor eszméltünk fel, amikor valaki kopogtatott az iroda ajtaján. Miután Caramel behívta az illetõt, egy igencsak érdekes embert pillantottam meg.

-Caramel, Dumbledore...Kislány!-biccentett oda nekünk köszönésképpen.

-Kingsley szólt, hogy keres engem.-eléggé érdekes embernek tûnt. Az egyik szeme teljesen természetellenesen forgott a helyén, az orrából és arca többi helyérõl is itt-ott hiányoztak kisebb darabok. Az egyik lábát pedig egy fém mûláb helyettesítette. Az összhatás így elég riasztó volt.

-Ó igen, Rémszem! Had mutassam be az auror parancsnokság legújabb és egyben legfiatalabb tagját. Catherine Lily Potter, akinek mostantól te leszel az egyik tanára.-utána a miniszter felém fordult.

-Catherine, õ az egyik legkiválóbb aurorunk, Alastor Mordon. Ameddig nálunk leszel, tõle fogod megtanulni, hogy hogyan kell harcolni, és kezdetlegesen ugyan, de megtanulsz bánni az erõddel is nála.-Caramel még váltott pár szót az igazgatóval, majd Mordonnal együtt elindultunk a második emeletre ahol az auror parancsnokság található. Közben megannyi emberrel találkoztam, akik úgy bámúltak rám, mintha valamiféle állatkerti látványosság lennék. A parancsnokságra érve kezdtem egy kicsit kétségbe esni... Mivan, ha nem vagyok elég jó? Mi lesz, ha csalódni fognak bennem?...

A minisztériumban megismerkedtem az összes tanárommal, akik tanítani fognak nekem valamit. Körülbelül este hatra értem haza, amikor is csak simán bedõltem az ágyamba olyan fáradt voltam. Ez az egész olyan hirtelen jött. Az egyik pillanatban még normális gyerekként éltem, a másikban pedig már varázslóként kell megtanulnom harcolni... Ezzel már nem is tudtam foglalkozni, mert egy pillanattal késõbb elnyomott az álom.

~3 évvel késõbb~

Július 31.

Elérkezett a nagy nap. Nem nekem... deee Harry ma fogja megkapni a levelét a Roxfortba. Albus (aki idõközben megengedte, hogy így szólítsam) azt is megígérte, hogy elmehetek az Abszol útra amikor õ is ott lesz. Igaz, hogy csak inkognitóban figyelhetem meg, de még így is nagyon várom már. Egyébként az én szülinapomat egy családi ebéd és sok-sok tanulás fogja kitenni, természetesen a minisztériumban. Miután megcsináltam a reggeli teendõimet, anya és apa jöttek be a szobámba, egy kisebb tortával a kezükben. Mindketten énekeltek, apa pedig még kamerázott is. Elfújtam a gyertyám és lementünk a konyhába felvágni a málnás süteményt.

-Milyen érzés tizenegy évesnek lenni?-jött oda hozzám apa és nyomott egy puszit a homlokomra.

-Igazából nem érzek semmilyen változást.-vontam meg a vállam. Egyébként a torta isteni finom volt, az ajándékoknak pedig nagyon örültem. A szüleimtõl egy nyakláncot kaptam, amibe apró betûkkel volt bele gravírozva a nevünk kezdõbetûje. Albus egy roxfortos sálat adott , hogy ne érezzem magam olyan különcnek. Minerva egy animágiáról szóló érdekes könyvvel lepett meg, ugyanis most, hogy tizenegy lettem, a tanárok úgy gondolták elég érett vagyok, hogy elkezdhessem elsajátítani. Perselustól pedig szintén egy könyvet kaptam, csak ez nem az animágiáról, hanem a legritkább bájitalokról és alapanyagokról szól.

Körülbelül kettõkor indultunk el a minisztériumba, ahol elõször is egy megbeszélésen kellett résztvennem, a miniszterrel és Dumbledore professzorral együtt. Egyébként a téma én voltam. Jobban mondva az, hogy lekéne venni rólam a nyomjelet, hogy én is tudjak hoppanálni. Így legalább nem kéne mindig kiküldeni valakit értem, ha bekell jönnöm ide. Végül is tényleg feloldották, így mostantól hivatalosan is elkezdhetem elsajátítani a hoppanálást. Ma egyébként csak Mordonnal lesz egy különórám ahol a képességemmel foglalkozunk. Amint elérkeztem a kisebb gyakorlóteremhez, Mordon már egybõl invitált is be a nyitott ajtón keresztül.

-Kezdjük is!