Catherine Lily Potter a Tűz hercegnője(Harry Potter fanfiction)

5. Az első nap

Reggel hamar kiugrottam az ágyból, ugyanis kifejezetten izgultam az első napom miatt. Azt hittem ilyen korán még csak én leszek fent, de mint kiderült Hermione a korán kelők táborát erősíti. Mielőtt a göndör hajú lány felkelthette volna a többiek, én gyorsan befoglaltam a fürdőszobát. Elvégeztem a szokásos reggeli rutinomat, felöltöztem, majd a már elkészült szobatársaimmal karöltve elindultam a nagyterem felé.
Belépve a tágas terembe, rögtön észrevettem, hogy ilyen korán még nem igazán tartózkodnak itt diákok. Ellenben a tanárok közül mindenki teljesen friss ábrázattal fogyasztotta reggelijét.
Leültünk saját házunk asztalához, ám amint ezt megtettem hirtelen egy kisebb csapat lány tódúlt mellém.
-Sziasztok lányok! Segíthetek valamiben?-néztem rájuk kedvesen, mosolyogva.
-Igaz, hogy volt halálfalókkal harcoltál?
-Tényleg jóban vagy a Mágiaügyi Miniszterrel?
-Rajtad nincs nyomjel? Bárhol varázsolhatsz?
-Animágus vagy? Tudsz hoppanálni?-ilyen és ehhez hasonló kérdések záporoztak felém. Rendkívül türelmes egyénnek tartom magamat, szóval a sok kérdés befejeztével, meg is válaszoltam őket.
-Igen harcoltam halálfalókkal, természetesen jó kapcsolatot ápolok a miniszterrel, a taníttatásomhoz muszáj volt levetetni rólam a nyomjelet, így elméletileg bárhol varázsolhatnék, azonban evvel a kiváltságommal szigorúan tilos visszaélnem, tényleg animágus vagyok és igen tudok hoppanálni.-a lányok csak tátott szájjal eloldaloztak, de még előtte kértek tőlem egy-egy aláírást. Számomra ez mindig elég kellemetlennek bizonyult, ugyanis nem tartom magamat olyan különlegesnek, hogy ilyeneket tegyek, azonban a csapat reménykedően mosolygó hölgy láttán, megenyhült a szivem és végül egy autogrammal gazdagodva véglegesen elléptek tőlünk.
-Nahát! Még egy napja se vagy itt máris sztárként kezelnek, igaz Potter? Kezet foghatnál a drága testvéreddel, ő is mindig a figyelem középpontjába akar kerülni. Hiába a vér nem válik vizzé!-a tulajdonos gúnyos hangnemét rögtön felismertem, tekintve, hogy a minisztériumban gyakran beszélgettünk. Tudtam, hogy viccelődik, a többieknek talán úgy tűnt komolyan gondolja, én viszont éreztem, hogy nem.
-Lelehet szállni a húgomról Malfoy!-az időközben megérkezett Harry, Ronnal az oldalán, idegesen pillantgattak a szőke fiú felé, mire én csak intettem egyet nekik, jelezve, hogy semmi szükség nincs erre. Feláltam az asztaltól, majd megfordulva szembetaláltam magamat az egy fejjel (ha nem többel) magasabb bárátommal.
Egy nyáron keresztül nem találkozunk és így megnőtt?! Legutolsó emlékeimben, még majdhogynem egy magasak voltunk.
Na mindegy...
-Nahát, nahát! Micsoda megtiszteltetés újra találkozni veled. Hiányoltam azt a nagy kigyó képedet!-Draco erre csak elmosolyodott, majd kitárva karját magához ölelt. Mit ne mondjak, az egész nagyteremben ment a suttogás arról, hogy honnan ismerjük egymást és hogy lehetséges, hogy egyáltalán jóba vagyunk.
-Várjunk csak egy pillanatot! Mondjátok, hogy csak rosszul látok! Cath az előbb...tényleg...megölelte...Malfoyt?!?-Ron hangja villámcsapásként szelte át a levegőt.
-Tán problémád van vele Weasley? Úgy hiszem, régebb óta ismerem Cathiet, mint itt bármelyikőtök! Mit szólsz hozza Potter?-fordult testvérem felé, idegesítő mosolyával.
-Draco! Értékelném, ha nem inzultálnád a barátaimat!-néztem rá jelentőségteljesen. Még mondtam neki egy 'később beszélünköt' majd visszaülve a helyemre, végre nekiláttam a reggelimnek, immáron Harryékkel kiegészülve.
-Nem szeretnéd megmagyarázni mióta is vagytok puszipajtások Malfoyjal?-Ron kérdésére csak megforgattam a szemem.
-Egyáltalán nem olyan gonosz, mint amilyennek beállítja magát. Az apjával sokat járnak a minisztériumba, tekintve, hogy Lucius ott dolgozik, Draco és én pedig sokszor bészélgettünk az edzéseim után.-a körülöttem ülők mind úgy néztem rám, mintha félkegyelmű lennék.
-Ne haragudj Cath, de egyszerüen nem tudom elhinni, hogy Malfoy ilyen barátságos. Velünk legalábbis mindig görényként viselkedik.
-Persze, mert az apja folyamatosan azt sulykolja belé, hogy aki nem aranyvérű azt lekell nézni. Engem is csak azért nem piszkál a vérem miatt, mert ezt csak akkor kezdte el csinálni az apja miután Draco a Roxfortba került.
-Érdekes...-láttam, hogy nem tudnak ogazán hozzászólni ehhez, úgyhogy innentől csendben ettük tovább a reggelinket, egészen Minerva érkezéséig, aki az órarendeket osztotta ki.
-Cathie! Dumbledore professzor ragaszkodik hozzá, hogy hetente legalább egyszer különórára járj az éppen kijelölt tanárodhoz, úgyhogy neked plusz óráid is lesznek.-amint ezt kimondta sóhajtottam egy nagyot. Tudom, hogy Albusnak jó oka van ezt tenni, azonban azt reméltem, hogy legalább az első évemben megúszhatom a túlhajszolás fennálló veszélyét.
-Remek! Már alig várom!-az arany trió próbálta elfolytani a feltörni készülő nevetésüket fancsali képemet látva kisebb-nagyobb sikerekkel.
Éppen tanulmányoztuk órarendejinket amikor is hirtelen két személy huppant le mellém, két oldalamra.
-Szépjóreggelt kivánunk!-mondta egyszerre a két csínytevő, Fred és George. Ők is megkapták órarendjeiket, majd épphogy egy pillantást rávetve, nevetve összepacsiztak egymással.
-Komolyan? Összesen ennyi órátok van egy héten?-hitetlenkedve bámultam a két pergament amin alig tíz-tíz óra volt.
-Bizony ám!
-A tavalyi évben csak pár RBF-et szereztünk meg...
-de szerencsénkre pont azokat amelyikek kellenek is nekünk...
-hogy beindíthassuk a saját viccvállalatunkat!- újfent egymás mondatait befejezve beszéltek, ami újfent csak ilyesztő volt.
-Viccvállalat?-értetlen tekintetemet látva, röviden elmesélték mit is takar ez. Csomó menő dolgot fejlesztettek ki, mint például a Rókázó Rágcsa, amivel ha megeszed az egyik felét addig fogsz hányni amíg be nem veszed a másikat. Ezzel tökéletesen kitudod vágni magad egy-egy tanóra alól. Zseniális! Hiába tűnik úgy, hogy az ikreknek semmi sütnivalójuk nincs, meglepően jó dolgokat tudnak összehozni. Elég jól elbeszélgettem a fiúkkal a vállalatukról és időközben sokkal jobban megismertük egymást is.

A reggelit befejezve elváltunk a Weasley ikrektől és az arany trióval karöltve indultunk meg az első óránkra, ami legnagyobb örömömre Bájitaltan volt. Nagy szerencsém, hogy a legjobb tanároktól sajátíthattam el ezt a tudományt, ami az egyik legnagyobb erősségem is. Nem egy alkalommal volt olyan is, hogy Perselussal kisérleteztem amikor a minisztériumban járt. Talán ott kerültünk ilyen közel egymáshoz. Belépve a hideg pince terembe, megcsapott a jellegzetes bájitalok illata. Harryék elfoglalták helyüket a hátsó padoknál, míg én inkább az első padsort választottam. Egyik oldalamon Malfoyjal a másikon pedig az egyik Griffendéles társammal, akivel eddig még nem volt alkalmam igazán beszélni, de a nevét említette. Ha jól emlékszem Neville Longbottom. Ismerem a szülei történetét. Sajnálom szegény srácot, látszik rajta, hogy nem önszántából ül az első padsorban. Biztos vagyok benne, hogyha lenne máshol hely azonnal elülne innen. Ugyanmár! Csak nem olyan förtelmes ez az óra. Igaz, hogy Per általában komor fejet vág, de nem hiszem, hogy rossz órákat tart.
Úgy látszik csak említenem kellett, máris kivágódott az ajtó amin becsörtetett a tanár, lobogó talárját, maga után húzva.
-Csend legyen!-hangjától mindenki összerezzent majd néma csendben ülve vártuk a professzor utasításait.
-Mint tudják a következő évben egy fontos vizsga áll majd maguk előtt, az RBF...