Catherine Lily Potter a Tűz hercegnője(Harry Potter fanfiction)

3. A tűz a Roxfortban

A szobában csak egy asztal volt, amin egyetlen szál virág árválkodott. Közelebb lépve hozzá megéreztem a belõle áradó hatalmas mágiát. Mielõtt megérinthettem volna Mordon odalépett hozzám és megfogta a karom.

-A helyedben nem tenném. Ez a virág pontosan ugyanarról a fáról származik, amelybõl a te pálcád is készült. Tehát, sokkal erõsebben érzed a belõle áradó mágiát. Azért nem szabad megfognod, mert a kötelék amely összeköti a pálcát a varázslóval, ugyanúgy összeköti õt a fával amibõl csinálták. Lehet, hogy furán hangzik, de igaz. Ha megfogod a virágot, lehet, hogy olyan erõs érzelmeket fog kiváltani belõled amitõl egybõl fel is gyújtod, és...

-De hát a múltkor már megtanultam hogyan kell olyan lángot létrehozni ami nem ártalmas.-vágtam bele a mondanivalójába.

-Az lehet, de a hirtelen jött, erõs érzéseidet még nem vagy képes irányítani. Megtanítottam, hogyan hívd elõ a tüzet, de a mai órán meg is tanítom, hogyan irányítsd azt. Erre fog kelleni a liliom. Elõször is, hunyd le a szemedet, és képzeld magad elé azt a fát. Próbáld elképzelni a kinézetét.

-Megvan...-láttam egy tisztást, ahol egy terebélyes fa magához csalogatta a tekintetemet. A virágok rajta ugyanolyan színûek voltak mint amilyen az asztalon lévõ példány, fehér. A levelei élénkzöldek, a törzse pedig hatalmas. Az egész növénybõl csak úgy áradt a mágia.

-Most pedig nyújtsd ki a kezed a liliom felé, majd képzeld el, hogy a fa meggyullad.-tettem ahogy kért,  a növény pedig a következõ másodpercben már lángokban állt.

-És most?-kérdeztem bizonytalanul.

-Jól figyelj, amit mondok nem lesz egyszerû kivitelezni. Elsõre talán könnyûnek hangzik, de valójában nem az. Na most... Képzeld el, hogy a leégett virágokat és ágakat visszanöveszted a tûzzel.-Mordon hangja halk volt mégis erõteljes. Igaza volt. Felégetni egyszerû volt ugyan, de a visszanövesztés rendkívül nehéznek bizonyult. Az elsõ próbálkozásom kudarc volt, nem történt semmi. A hetedik-nyolcadik próbálkozásnál viszont már szépen visszatudtam növeszteni a liliomokat.

-Szép volt kölyök! Ennyi mára elég is volt. Jövõhéten ugyanekkor megint ezzel fogunk foglalkozni. Holnap viszont a legilimenciát vesszük újra...

-De hát az már simán megy!-vágtam közbe, amit csak egy szemforgatással díjazott.

-Viszont az okklumencia tudásod eléggé csekély. Hiába motyogsz az orrod alatt, nem lesz tõle több a tudásod.-mondta miután meglátta, hogy suttogva szitkozódok.

A hazaérkezésem után elmentünk egyet vacsorázni a születésnapom alkalmából, ami nagyon jól sikerült. Hazaérve, viszont már erõm sem volt lezuhanyozni, csak bedõltem az ágyamba és elaludtam.

~3 évvel késõbb~

Augusztus 25.

Zihálva feküdtem négykézláb a padlón. Már vagy ötödjére próbálok ellenállni az imperius átoknak kisebb-nagyobb sikerekkel ami nem kicsit kimerítõ. Az ötödik próbálkozásom már elég szépen sikerült, amit még Mordon is megdicsért.

-Jólvan, kölyök! Elég lesz már. Ne felejtsd el amit mondtam! Az iskolában mindig vedd be a bájitalt!-nos igen...Ezalatt a három év alatt a sok tehertõl kissé igerlékennyé váltam, és ezen az sem segített, hogy a képességem egyre jobban felerõsödött, ezek miatt jelentkeztek nálam a varázskitörések. Volt olyan, hogy véletlen felgyújtottam az auror kapitányságot is, aminek nem igazán örültek. A Mordon által említett bájital, pedig segít kontrolálni ezeket a kitöréseket, hogy a Roxfortban nehogy kárt tegyek valakiben. És igen...Az idei tanévtõl én is az iskolában fogok tanulni a testvéremmel és még rengeteg diákkal együtt. Rettentõen vártam már ezt a pillanatot, ugyanakkor hiányozni fog a minisztérium is. Legfõképpen Mordon és az órái. Hihetetlenül sok dologra megtanított, amiért nagyon hálás vagyok neki. Egyébként ez volt az utolsó közös óránk a nyáron, ugyanis erre az egy tanévre Dumbledore professzor felkérte Mordont, hogy tanítsa a sötét varázslások kivédése órát. Egy hét és végre én is normális diák lehetek.

Szeptember 1.

A mai nap reggelén csak úgy kipattantam magamtól az ágyból olyan izgatott voltam. Annyire fura, hogy mostantól nekem is alkalmazkodnom kell a szabályokhoz,mint az összes többi diáknak, habár a nyomkövetőt már nem fogjak visszarakni rám, szóval varázsolnom szabad. Azért azt még hozzátenném, hogy Albus külön megkért rá, hogy ne éljek vissza ezzel a kiváltsággal.

Most egyébként még utoljára bekellett mennem a minisztériumba ugyanis Cornelius sürgősen hívott egy megbeszélésre, ami miatt el is kések az elsősök beosztásáról. A beszélgetésen egyébként szóba került többek között a Trimágus Kupa is amit, mint nemrég megtudtam idén tartanak a Roxfortban. Feltehetőleg ebben az évben minden simán fog menni, bár az utóbbi három évet elnézve könnyen kinézem Voldemortból,hogy megint megpróbál visszatérni. És igen... Albus mindent elmesélt nekem Harry hőstetteiről amit az eddigi iskolás éveiben. A többi dolog már csak annyi volt, hogy Caramel is tartott egy kisebb beszámolót arról, hogy miért fontos bevennem a bájitalomat és, hogy próbáljam meg fékezni az erőmet. Amint vége lett a megbeszélésnek elhoppanáltam a Roxfort bejárata előtti kis mezőre, ahol ha minden igaz Mordonnal együtt fogok bemenni a kastélyba.

Nem is tévedtem ugyanis az új professzor már ott várt engem a kapu előtt. Aurájából azonban most valami furcsát észleltem. A legilimenciának köszönhetően pedig sokkal jobban éreztem az emberek érzelmeit Alastornál viszont semmi mást nem éreztem csak az őrültség magas fokát.

-Na végre, hogy itt vagy! Már azt hittem elragadtak a halálfalók.-csípős beszólását felse vettem, illedelmesen köszöntem, majd elindultunk a kastély bajáratához. A nagyterem bejárata előtt azonban megálltunk egy pillanatra. Mordonra néztem aki mintha vacilált volna, bár ezt nem tudtam túlságosan megfigyelni ugyanis a mellettem álló előre szegezte pálcáját és könnyűszerrel kivágta a hatalmas ajtókat, ebben a pillanatban egetrengető villámlás csapta meg a nagytermet amit Alastornszintén csak egy legyintéssel helyretett. Az összes diák tekintete ránk szegeződött, ahogyan lassú léptekkel és felszegett fejjel indultunk meg a tanárok asztala felé. Fekete talárom mögöttem lobogott, miközben cipőm kopogása eltörpült a nagytermet betöltő, izgatott sustorgással.

-Szent Merlin! Ez a lány a minisztériumból!

-A tűz hercegnőjeként ismerik.

-Az ott Alastor Mordon?

-Mit kereshetnek itt?

Ilyen és ehhez hasonló mondtatok töltötték be a termet. Én azonban cseppet sem foglalkozhattam ezzel, hiszen tulajdonképpen a minisztériumot képviselem, még szép hogy tiszteletet parancsolóan sétáltunk át a vízszintes asztalig. Hirtelen szembe találtam magam a rég nemlátott, számomra kedves tanárok, döbben arckifejezésével és Albus cinkos mégis fürkésző tekintetével.

-Isten hozott a Roxfortban!