___
Még az olyan nagy művészeknek is, mint én (haha, te is jót nevettél?), szükségük van némi inspirációra vagy útmutatásra az életben.
Mivel úgy éreztem, cseppet költői válságban szenvedek mostanában, úgy döntöttem, feldobom az eddig megírt versei...
Aztán csendben maradt Itt vagyok Mi már ott vagyunk És a szellemre van szükségünk A padló lábunkon volt Súlya tökéletes
Aztán csendben maradt Itt vagyok Hirtelen élet volt Először is Még mindig oxigén és méreg. Nincs fájdalom
Aztán csendben maradt Itt vagyok A halál nem kopogtat az ajtón Amikor felkelünk, menünk a mennybe. És csalódott voltam Mert itt van a föld.
Aztán csendben maradt Itt vagyok Most táncolok Mert nem tudsz semmit csinálni Emlékszem, emlékszem az édességre: Nem élünk, de nem is halottak.
Egy nap ez békés számunkra, Amikor a nyelvet a szájába öntik És akkor kezdődik a tánc Több ezer telefonhívást tettünk fel És a mágus csendben van Hangunk nem a válasz És csalódott voltam Mert nyugodt vagy Békés volt Nincs többé élet - ne aggódj.
____
wait-
milyen szellemre van szükségünk?🤔
(OKÉ, IGAZÁBÓL BÁRMILYEN SZELLEM JÖHET, CSAK NE HISZTIS MIRTIL LEGYEN AZ!!)
milyen nyelvet öntenek és kinek a szájába?
és milyen telefonhívások? 😂
ha a mágus pedig csendben van, az azt jelenti...
*ledermed, és gyorsan körbenéz*
GANDALF, TE VAGY AZ??
HOL BUJKÁLSZ?
Gandalf igazából:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(*does!!! Léda, are you for real?😭)
Gandalf a google fordító (szabadabb) értelmezésében:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
umm, okay. végül is, így valamivel jobban passzol a Gyűrűk urába😂
eredeti vers:
Ha majd a csend üvölt helyettünk, Emlékezz, Volt egyszer még föld, hol éltünk, s ég, amelyben reménykedtünk, Volt még talaj a lábunk alatt, mely a súlytól most összeroskadt
Ha majd a csend üvölt helyettünk, Emlékezz, Egyszer még volt olyan, hogy élet, mielőtt összeomlott mindened, Volt még oxigén, és nem méreg volt, amit kellett lélegezned
Ha majd a csend üvölt helyettünk, Emlékezz, Egyszer még nem toporgott küszöbünkön a halál, Mert sikolyunk most már, mi az égbe száll. S akkor majd helyettünk a csend dalol, Mert a talaj kicsúszott lábunk alól.
Ha majd a csend üvölt helyettünk, Emlékezz Az időkre, mikor még tudtunk táncolni, mert nem tudott semmi elgáncsolni Emlékezz a hangokra, emlékezz, kedvesem: Mert nem vagyunk már élők, de holtak sem.
És egyszer majd a csend üvölt helyettünk, Mert kitépik szánkból a nyelvünk, És egyszer majd a csend járja a táncot, Mert minket ezer bilincs leláncolt, S akkor majd a csend suttogja el szavunk, ha az élet nem felel, És a csend énekli majd el dalunk, Mert mi már megnémultunk, És a csend sír majd, a csend él, Mert nincs már élet – ne félj...
