A lelkem nagyon magas
A szívem.
De szégyelltem
Vissza a térbe.
Nem megyek
Mentek.
Amikor meghalok, több mint a fele
A másik fele még él.
Könnyet dobott a szemembe.
Növelje az áramlást és engedje le.
Találj valamit a porban.
Gyorsan elkezdtem futni.
A szívem vérzik
A könnyeim eltűntek
Ez eladta a szívemet.
Úgy gondoltam, mint egy függöny.
___
Öhm, lenne néhány kérdésem... Aki tud rájuk felelni, azt hivatalosan is előléptetem irodalomtudóssá, és lopok neki egy irodalmi Nobelt.
Hogy lehet visszaszégyellni valamit a térbe?
Hogy lehet könnyet dobni a szemembe?
Hogy lehet függöny módjára gondolkodni?
De a legfontosabb:
Ki adta el a szívemet, és én miért nem kaptam belőle részesedést???
eredeti vers:
Lelkem lassacskán kettészakadt,
szívem pedig rég messze szaladt.
Viszont üldözőbe vettem serényen,
hogy üres mellkasomba visszatérjen.
Nem veszíthetem el a szívem,
mert akkor magamat is elveszítem.
Ha félholt is vagyok, az csak egy fél;
a másik felem még nagyon is él.
Könnyeim sarában talpig mocskos leszek,
a futástól kifulladva vízért epedezek.
Látom, mozog valami az út porában,
rohanni kezdek ezért szaporábban.
Szívem az – véresen vergődik,
szemem rögtön könnyekkel telik.
Megemelem a szívem, kezembe lapul;
s visszateszem mellkasomba artériástul.
ESTÁS LEYENDO
A google fordító JOBBAN TUDJA
Humor___ Még az olyan nagy művészeknek is, mint én (haha, te is jót nevettél?), szükségük van némi inspirációra vagy útmutatásra az életben. Mivel úgy éreztem, cseppet költői válságban szenvedek mostanában, úgy döntöttem, feldobom az eddig megírt versei...
