Nobody knows / Teen Wolf Fanfiction /

3.fejezet

Stiles egész nap a nyakamon lógott.

Amikor végre azt hittem leráztam, akkor szembe jött velem, és ugyanúgy kérdezgetett tovább. Scott a végén igazából leütötte már majdnem, annyira zavarta őt is. Én pedig csak próbáltam kedves lenni, ami egy ideig sikerült is. De aztán betelt a pohár.

-És Ruby, mikor van a szülinapod?-tette fel az újabb kérdést.

-Október 28-án. Éjfélkor születtem,telihold alatt. De ha arra is kíváncsi vagy hogy hány kilóval és centivel meg kell várnod amíg előkeresem az anyakönyvi kivonatot.-morogtam.-Nem eszek húst három éve, a szüleim meghaltak egy medvetámadásban. A horoszkópom skorpió és utálom ha valaki annak ellenére sem száll le rólam, hogy látványosan le akarom rázni-vágtam vissza egy kicsit durvábban, amit végre felfogott.

-Ne haragudj-kezdte.-Csak még egy apróság-

-Mi az már?!

-Bukásra állok franciából, és jól jönne egy kis segítség-vakarta zavartan a fejét.-Ha nem lenne gond, tudnál segíteni?-kérdezte, mire én kifújtam a levegőt. Arra vágytam, hogy hazamenjek, és aludhassak végre, vagy benyomjak valami undorítóan nyálas sorozatot. De most itt állok, és hallgatom Stilest, aki szinte térdre ereszkedve könyörög nekem.

-Mikor érsz rá?-sóhajtottam fel, mire egy hatalmas vigyor terült szét az arcán.

-Bármikor, akár ma délután is, suli után át jöhetsz-vigyorgott tovább, mire én belülről már a sorozatomat és a délutáni szunyámat sirattam. Majdnem megadtam magam az utóbbinak, de csak bólintottam a fiúnak.

-Persze, nekem jó. Akkor megvárlak itt kint, és megyek utánad kocsival-válaszoltam. A lusta énem sikítozott és csapkodott, hogy ő márpedig sorozatot akar nézni, miközben pizzát zabál.

-Okés, nagyon köszi-mondta, majd odalépett hozzám és megölelt. Erre én csak meglepődtem, inkább csak mosolyogva hátraléptem. Intettem, majd elindultam az utolsó órámra, ami a matek volt.

Az órát csak végig szenvedtem, nem volt semmi kedvem se hozzá. Fáradtan indultam ki az épületből. Stiles ott várt, miközben idegesen telefonált valakivel. A kezeivel hevesen gesztikulált, engem észre se véve. Közelebb értem, de mivel háttal állt nekem így még mindig nem tudta, hogy ott vagyok.

-Scott, a nyakunkon a telihold, Derek sehol, nekem pedig rohadtul nincs kedvem baseball ütővel  egész éjjel Beacon Hillsbe járkálni, egy agresszív vérfarkaslány után kutatni, aki minket hibáztat Derek eltűnése ó szia Ruby-köszönt kínos vigyorral a fiú mikor észrevett.-Majd beszélünk Scott, most ki kell magyaráznom magunkat. Csá - köszönt el. Valószínűleg nagyon értetlen fejet vághattam, ugyanis Stiles elkezdett magyarázkodni. Egyáltalán nem akartam tudni, miről volt szó. Sokszor kevertem magam hülyeségekbe, megfogadtam itt Beacon Hillsbe nem fogom magam ilyeneknek kitenni. Én csak segítek neki franciából, semmi több.

-Stiles, menjünk- szakítottam félbe. Bólintott, majd elindult a Jeep-je felé. Útközben beindult a rádió, amiben ismét az éjszakai állattámadásokra hívják fel a figyelmet. Próbáltam elkapcsolni, de nem volt olyan adó ami nem ezzel foglalkozott épp. Sóhajtva kapcsoltam inkább teljesen ki.

Stiles leparkolt egy házuk előtt, én pedig a példáját követtem, és leállítottam a kocsit. Hátulról előszedtem a táskám, majd kimásztam a járműből. A fiú bajlódott a kulccsal egy ideig, de aztán sikeresen beengedett. Belülről elég tágasnak tűnt, de üres is volt. Valami volt a levegőben, de nem akartam rákérdezni, maradjon az én gondom, nem kell hogy kellemetlen helyzetbe kerülni.

-Kérsz valamit inni?-kérdezte, mire én mosolyogva megráztam a fejem. Ő ivott egy kis vizet, de indultunk is fel a szobájába. Előszedte a francia cuccát közben én helyet foglaltam az ágyán. Ő is odamászott mellém, majd zavartan köhögni kezdett.