Nobody knows / Teen Wolf Fanfiction /

2.fejezet

Másnap reggel arra keltem, hogy Lena keresztül esett az egyik dobozon ami a szobámba állt. Ő csak fel akart ébreszteni, de azzal nem számolt, hogy közvetlen az ajtóban egy doboz van. Mire feltápászkodott, én már az ágy szélén ülve próbáltam összekaparni magam. Semmi kedvem nem volt a mai naphoz, de azért eljutottam a fürdőig, és úgy ahogy sikerült rendbe tettem magam. Ránéztem az órarendemre, de amikor megláttam, hogy tesink is lesz, felnyögtem. A mama mindig járatott boxra, hiszen úgy gondolta meg kell tudnom védeni magam. Jó voltam tesiből, de sosem voltam igazán oda a mozgásért.

Lena lent reggelivel várt, ami jelen esetben egy adag rántotta volt, aztán elvettem a szendvicseket a pultról, magamra rángattam a bakancsomat, és elköszönve az én egyetlen nővérkémtől, elindultam.

A parkolóban mire találtam egy üres helyet, majdnem becsengettek. Sietve indultam be az épületbe, de túl simán indult volna ez a nap, ha semmi se történik. Ahogy belöktem az ajtót, valaki épp bentről tolta ki, aki erősebb volt mint én, így sikeresen közelebbi barátságba kerültem az ajtóval. A hirtelen lökéstől hátrébb tántorodtam, majd az orromhoz kaptam. Idegesen felsóhajtottam, ekkor viszont a " támadóm" is észrevett. 

Egy viszonylag alacsonyabb, nálam fiatalabb sráccal néztem szembe, aki ahogy meglátta hogy fogom orromat, szinte pánikrohamot kapott. A kék szemei aggodalmat sugároztak, és csak ide-oda kapkodta a fejét, mintha azt kereste volna, merre fusson el. 

-Hé, nyugi már, semmi nagy gáz nincs, egy kicsit fáj de semmiség-folytattam volna, de ekkor elkezdett dadogni.

-Az orrod..vérzik-nyögte ki, mire én is megéreztem, hogy az oromból csöpög a vér.

-Ó a fenébe már-szedtem elő egy zsepit, próbálva a vért visszatartani, de egyre rosszabb volt. A srác velem szembe azt hittem összeesik, ekkor viszont megjelent a két tegnapi jómadár az ajtóban. Idegesen jöttek felénk, amit nem tudtam mire vélni, de nem is volt időm ezen töprengeni.

-Mi történt?-kérdezte tőlem Scott-Ruby az orrod-

-Tudom-válaszoltam.-Semmi gond rendben vagyok.

-Stiles elkísér az orvosiba-mondta nekem, ami megint érthetetlen volt számomra. De ekkor az említett srác el kezdett húzni az egyik irányba. Közben az orrom abbahagyta a vérzést, de a fiú még mindig nem engedte el a kezem.

-Stiles, áljj már meg, semmi bajom!Hallod, Stiles!- de az mintha meg se hallotta volna.-Stilinski eressz el!-mondtam, majd egy erőteljes mozdulat kíséretében kirántottam a kezemet az övéből. A fiú erre meglepődött, de elengedett.

-Ez meg mi a franc volt?-kérdeztem dühösen. Csak úgy elráncigált onnan, miközben a két srác ott maradt. 

-Öhm....Csak megijedtünk, az orrod nagyon vérzett, de látom most már jól vagy- nevetett kínosan. Én csak idegesen ott hagytam a fiút és elindultam órára. Annak ellenére hogy volt egy felsőfokú francia nyelvvizsgám, be kellett ülnöm, hiszen a nyelvvizsga nem érettségi. De a fiúk akciója miatt késésben voltam. A utolsó pillanatban estem be, a tanár öt másodperccel utánam jött be. Kedvesen köszönt, majd szóba elegyedet velem, mint új diákkal. Teljesen odáig volt a kiejtésemen, na meg hogy ennyire komolyan vettem a nyelvet.

Tíz perccel csengetés után esett be Scott és Stiles, amin a tanárnő nagyon felháborodott, s mérgében kihívta őket felelni. Persze ők csak szerencsétlenkedtek, és amíg Scott legalább meghallotta, mit súgok, Stiles csak véletlenszerű szavakat magyarázott, mint például: "Az újság nagyon egészséges az emberi szervezet számára." A tanárnő a fejét fogva küldte őket a helyükre, pontosabban a két oldalamra, amitől meg én fogtam a fejem. Stiles egész órán piszkált, amit én csak némán tűrtem, hanem aztán amikor csoportmunkát kaptunk, és dolgozni kellett volna, már nem bírtam tovább és leszidtam. Scott csak némán figyelt, közbe pedig visszafojtotta a nevetését. Elkezdték oldani a feladatokat, de mivel tíz percen át csak kínlódtak, türelmetlenül kikaptam a kezükből és három perc elteltével késznek nyilvánítottam. Tátott szájjal néztek, mire elmagyaráztam, mit miért írtam. Mire befejeztem kicsengettek, a tanárnő pedig átnézte a feladatlapokat, majd bólogatva jelezte, hogy hibátlan lett a miénk. Mosolyogva elköszöntem és inkább gyorsan kimenekültem a teremből, hogy a fiúk nehogy észrevegyenek. Aztán egyszer csak meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja, mire Danny jelent meg mellettem. Mosolyogva érdeklődött a francia után, milyen volt, mire csak nevetve megráztam a fejem. A szekrényemhez lépve hallgattam, ahogy a tegnap esti edzést ecsetelte, és kerestem elő a tesi cuccomat. Együtt indultunk el az öltöző felé, de aztán persze én a nőit vettem igénybe.