Menekülj, ha tudsz..

Eunsuh

- Hogy micsoda?- kérdezte Seongmin

- Az apám Gwangjunak a maffia főnöke...-mondtam kicsit halkabban

Pár perc múlva bejött két férfi. Mindketten rendesen ki voltak gyúrva, és farmerben meg egy rövid ujjú pólóban voltak. Az egyik oda sétált hozzám és odafogott egy rongyot, ami valószínűleg kloroformmal volt átitatva.

Mikor felébredtem le volt takarva a szemem. Nem tudom hol vagyok, vagy hogy hány óra telt el amíg ki voltam ütve.

- Ne haragudj de ez az előírás- szólalt meg Seongmin

- Semmi gond- mondtam miután levették rólam a szemkötőt. Nem voltam megkötözve.

A kis helyiségbe, ami olyan volt mint a filmekben azok a kihallgató szobák, be lépett az Seongminnek az anyja, Choi Hyerin

- Jó napot asszonyom- álltam fel és hajoltam meg

- Szervusz! Ne haragudj, hogy így kellet ide jönnöd, de ezt kellett csinálnunk. 

- Megértem

- Most pedig szeretnénk kérdezni pár dolgot tőled- ültek le elé mind a ketten

- Rendben

- Kezdjük ott, hogy miért higgyünk neked, ha te, vagyis inkább az apád az ellenségünk?- kérdezte Mrs. Choi

- Megértem, hogy nem hisznek nekem, de számomra nem létezik már apám

- Mindenki ezt mondaná- szólalt meg most Seongmin. Kezeit össze kulcsolta a mellkasa előtt, most először láttam öltöny nélkül. És fenébe is nagyon jól nézett ki, látszik, hogy sokat edz. Megráztam a fejemet és megszólaltam.

- Nekem nincsen apám!- emeltem fel egy kicsit a hangom- Nekem már nincsen családom..

Nem szólaltak meg. Szerintem egy ilyen helyzetben, akár maffia főnök vagy, akár nem, nem tudnál mit csinálni.

- Kérhetnék egy gépet?- kérdeztem, pár perc csend után

- Minek? - kérdezte Ms. Choi

- Bizonyításnak..- mikor behozták a gépet megkerestem amit szerettem volna

- Hogyan jutottál be egy nemzetközi rendőrség adattárába?- kérdezte Seongmin

- Amióta menekülök, tudom, hogy apám keres, így muszáj volt megtanulnom, hogyan kell hackelni, így nem tudja meg a telefonom alapján a koordinátámat- gépeltem tovább a kódokat

- Lenyűgöző- mondta anyjával egyszerre

- Meg is van- kattintottam rá a mappára amit kerestem

- Mi ez?

- Ez a bizonyítékom. Apám amióta magamtól járok bántalmazott, több ember is akik nem ott éltek tettek feljelentés de nem lett semmi belőle, ugyanis apám ezt is elintézte- mindketten szörnyülködve nézték a képeket, majd rám, de itt már inkább sajnálatot láttam.

- Nem tudom, hogy higgyek-e neked. Nem azt mondom, hogy ezek a képek hamisítványok, de mint főnök kicsit mélyebbre kell ásnom. -mondta Seongmin

- Teljesen meg értem- bólintottam- És addig mit csináljak?- sóhajtottam

- Alá kell írnod egy titok tartási szerződést

- Rendben, alá írom. 

Behozták az iratot. Miután megtörtént az aláírás, újra rárakták a fejemre a fekete zsákot és kivittek a szobából. 

Egy negyvenöt perc telhetett el, és mikor kisegítettek az autóból, meglepő módon a saját otthonom előtt voltunk. 

- A nap további részében pihenj, holnap találkozunk az irodában- szállt ki Seongmin