Madarak énekére keltem, olyan mintha fel se keltem volna, mintha az álmomba ragadtam volna. Kimyotottam a szemeimet és ott aludt még előttem Seth. Mélyen alszik, szinte mozdulatlanul, csak a mellkasa mozog fel és le, a hátán fekszik, itt is van egy pár heg, mint a hátán és az arcán az az egy. Sok mindenen mehetett keresztül, hogy ilyeneket szerzett. Megtapogattam a helyet, ahol meglőttek. Nem fájt már. Levettem a kötést és már csak egy kisebb heg van ott. Furcsa, de eddig nem vettem észre, hogy nem is ugyanabban a ruhában vagyok, mint akkor amikor megtámadtak. Ugye nem? Remélem, hogy nem ő öltöztetett át. Ha igen, én kiborulok. De azt megjegyzem, hogy jó ízlése van. Egy fekete felső van rajtam, ami elég hosszú és egy sötétpiros nadrág, az meg a vádlim közepéig ér. Kényelmes, de nem az én méretem, kicsit nagyobbak. Az ablakba kapaszkodva felálltam és elindultam reggelit csinálni, először átnéztem az egész konyhát, hogy miből tudok választani. A tegnapi gyümölcsök még ott voltak, volt egy közöttük amiből főzés nélkül tudtam teát csinálni, a hickyből. Találtam dörzsölőt, amivel könnyen ki tudtam préselni a levet a gyümölcsből, talátam egy két ízesítőt, amit megismertem, ezeket is beleraktam, hogy jobb ízt kapjon majd kiöntöttem két pohárba azt. Az enyémet megfogtam és elimdultam az ágy fele. Leültem a székre, ahol tegnap Seth ült és elkezdtem inni a teát. Néztem őt ahogy alszik, nagyon megnyugtató volt őt nézni. Már a felét megittam, amikor elkezdett fordolódni, mintha rosszat álmodna. Elkezdett motyogni valamit, először nem értettem. A nevemet mondogatta. - Zindlora.... Zindlora.... Zindlora.... Letettem a poharat és nem tudtam mit tegyek. Odatérdeltem az ágy és ő mellé. Elfordult felém és csak egyre jobban mondogatta a nevem. Szerettem volna megnyugtatni, de nem tudtam hogyan. A jobb kezemmel megérintettem az arcát és a jobb szárnyamat a teste fölé emeltem. Közelebb hajoltam és nyugtatni próbáltam. - Shhh.... Shhh... nincsen semmi baj.... megmentettél és már meggyógyultam. Nem kell agódnod, köszönöm. Mire ezeket kimondtam észre vettem, hogy milyen kis távolság van közöttünk. Lenyugodott. Nem mozgolódott már és nem hajtogatta a nevem. Lehajtottam a fejem az ágyra, a kezem és a szárnyam még ott volt rajta. Pár pillanat elteltével éreztem, hogy a kezével megérinti a vállam, felnéztem és újra láttam a ragyogó arany szemeit. Zavaromban éreztem ahogy a vérem felszökik az arcomra és elpirulok. Nem tudtam mást tenni csak mosolyogni. Ő is mosolygott, ami furcsa volt a sokszori komorsága miatt. - Köszönöm. Nem tudom miért történt ez velem. Megint az az este tört fel az emlékeimben, de most nem tudtalak megmenteni. Hallottalak, és köszönöm. - mondta miközben a kezét az én kezemre rakta. Hirtelen zavarba jöttem és elvettem a kezem és lassan a szárnyamat is visszahúztam. Akeze érintésétől végigfutott a hátamon a hideg, nem értem miért. Eddig nem éreztem ilyen bizsergető érzést, mint amikor a közelében vagyok. Furcsa, de jó érzés. Miután visszatértek a gondolataim eszembe jutott a tea, gyorsan felálltam majd odavittem neki a poharat, felült és csodálkozva nézett rám. - Azta, nem tudom mi ez, de köszönöm. Most megis kóstolom. - bele is ivott. Elégedett arcot vágott majd újabb kortyot ivott belőle. - Ízlik, nagyon. - tette hozzá - Örülök, ezeket ismerem, a gyümölcsöt, a többi ízesítőt. Ezt amúgy teának hívják nálunk, ez az egyik legegyszerűbb szerintem, ezt melegítés és víz nélkül lehet elkészíteni. - mondtam Miután mind a ketten megittuk elmostam a poharakat egy tál vízben amit Seth hozott be a házba. - Na mutatsd meg a sebed, remélem nem eröltetted meg magad, hogy felsértsd. - mondta aggódó hangon. - Nem hiszem, hogy a teakészítés megeröltető lenne. Egy kis nevetést is szúrtam a végére. Eszembe jutott a ruhám. - Seth. Kié ez a ruha? - Hát...az enyém. Legalábbis volt. A szárnyaid miatt ki kellet vágjam. Meglepett a válasza, bár érthető volt, hogy akkor miért nagy rám. - És... ki cserélte át rajtam? - kérdeztem kicsit zavarba esve - Ha jól emlékszem, akkor én voltam. De nem kell aggódnod, nem láttam semmitsem. A férfi megőrzi az ilyet egy nőnek, amíg engedélyt nem kap rá. - mondta miközben olvashatóak voltak rajta az érzelmei. Borzasztóan vonzó az ilyen, nekem. A válasza teljesen meglepett engem. Pár percig némán voltunk majd Seth törte meg azt. - Szeretnéd látni a külvilágot? Habozás nélkül választ adtam rá. - Igen, nagyon kívancsi vagyok a rengetegre és az itt élő fajokra. - teljesen lelkes voltam. - Akkor várj pár percet még, ha nem gond. - majd kisuhant az ajtón. Percek teltével visszatért de más lépteit is hallottam, ő nagyobb volt és súlyosabb. Megálltak az ajtó előtt. Kinyitotta Seth és bejött, visszafordult majd intett egyet. A következő pillanatban egy nagyméretű világosbarna szörzetű testet láttam meg, enyhén lehajolt, hogy be tudjon jönni. Amikor beért úgy döntöttem, hogy inkább leülök az ágyra. Egy oriási macskafejű, izmos, páncélos lény volt. Fogalmam nem volt, hogy milyen faj. A feje körül sörény volt, piros tépett palást volt a hátán, a vállán páncél ami rögzítve volt a bőr övéhez a hasán, nem sima öv volt, már szinte olyan széles volt, hogy az egész hasát beterítette. Piros laza nadrág volt rajta és az övén volt egy díszes kard. Csak ámultam azon, amit látok. - Bizonyára te vagy Zindlora, Seth rengeteget mesélt rólad, teljesen odáig van érted. - mondta dörmögős hangján, nevetéssel zárva a mondatát. Seth megütötte az öklével a bal karját, de a lény szinte meg se érezte, csak nevetett tovább. - Ő itt Taiki, a legjobb bajtársam. Elég régóta ismerjük egymást, benne bízom meg a legjobban. Taiki abbahagyta a nevetést és komoly arcot vágott. - Mutatsd a szárnyaid kérlek. - Nem értettem miért mondja ezt de felálltam és széttártam azokat, túl nagyok voltak ahoz, hogy egyenesen széttárjam őket így a ház falához tapasztva alkalmazkodtam a kerek formájához. Láttam Taiki csodálatát, szinte leesett az álla. - Mondd csak el tudod rejteni őket a bőrödre? Felhúztam a szemöldökeimet, nagyon meglepődtem azon, amit mondott. Még sosem hallottam ilyenről, hogy valaki tudna ilyet csinálni. Zavarodottan választ kerestem. - Nem. Még csak nem is hallottam ilyenről, hogy valaki tudna ilyet. Bólintott majd elkezdett gondolkozni. - Akkor megtanulod! És én segítek! - mondta teljes lelkesedéssel majd kitárta az ajtót és mutatta, hogy nyugodtan mehetek. Ránéztem Sethre aki mosolyogva bólintott nekem. Kiértem az ajtó előtti korláthoz, megfogtam azt, becsuktam a szemeim majd szívtam a friss levegőből, olyan friss volt és tiszta. A szél erejét éreztem a szárnyam tollain így széttártam azt, hogy átérezzem a környezetet. Kinyitottam a szemem és körülnéztem, rengeteg ismeretlen fajút láttam, messze a fák tövében láttam, hogy sétálnak sokan, gyerekek, állatokkal, árulnak ételeket, tárgyakat. Ők is jöttek utánnam majd Seth komoly hangon szólalt meg: - Remélem nem fogsz csak ott ácsorogni, le is jöhetsz. De ne feltűnően kérlek. Itt nincsenek szármyalók, mindenki röpképtelen. Amíg ezt mondta minvégig őt néztem, a komolysága miatt megértettem a szándékait, nem szeretné ha megijednének, vagy nem szeretnék a fajom. Nem tudom mi a konkrét problémájuk. Megértően bólintottam majd Seth vállát megfogta Taiki, aki nekem háttal volt. - Ne bámuld te bolond! - szinte suttogta, de hallottam. Ezen elmosolyodtam és ránéztem Sethre. Neki csak a vöröslő arcát láttam és rögtön el is fordult aztán elindultak lefele. Pár percre rá én is elindultam, gyönyörű volt minden. Nagyon tettszett, hogy a lények úgy építették a házaikat, hogy ne tűnjenek ki a fák közül. Fa hídakkal lehetett lejutni, a fák egy-egy híddal voltak összekötve. Míg lefele mentem észrevettem, hogy pár lény tekíntete megakad rajtam. Kicsit zavarba jöttem e miatt, igaza volt Sethnek, még a sétálásom alatt is feltűnő vagyok. Most jól jönne az az elrelytés dolog, amit Taiki mondott. A tömegben megláttam Taiki magas és széles vállait, elindultam az irányukba. Seth pont arra fordult. - Örülök, hogy leértél. Még nem láttad hozzád hasonlót erre, főleg ilyen nagy szárnyakat nem csodáltak még. - mondta miközben végigsimította a jobb kezét a bal szárnyamon. Talán elfelejthette, de azt is érzem, így amikor ez eszébe juthatott vissza is húzta a kezét. Taiki észre se vette hogy ott vagyok, de ezután Steh felé fordult, hogy mondjon valamit, de észre vett engem is, így megakadt a hangja. - Te Seth mehe... Ó Zindlora itt vagy már. Akkor változott a terv. Menjünk a szabóhoz, kövess kérlek. Elindultunk, de csak ketten. Ez egy kis ideig fel sem tűnt, csak akkor, amikor Taiki elkezdett Stehről beszélni. - Biztosan mondta, hogy nincs itt emberfajú, de tuti az is eszedbe jutott, hogy akkor ő mit keres itt, hiszen ugyanúgy néz ki mint ők. Ő is varázslény, de azt nem én fogom megmondani, hogy melyik faj. Őt kérdezd. - mondta miközben haladtunk továbba sok varázslény között. - Meséld el milyen ő, kérlek. Miért vagyok neki olyan fontos? - magam is csodálkoztam, hogy ezt kérdeztem, de ő is megtorpant egy pillanatra majd újra elindult. - Mesélni tudok róla... - kis szünet után folytatta - de azt nem tudom miért vagy neki fontos. Azt tudom, hogy eddig még nem láttam ilyennek. Pedig elhiheted, hogy sok helyzetben láttam már őt. Szerintem tudja, hogy miért ilyen, de nem akarja ő elmondani. Bevallom Seth tényleg nem úgy viselkedik, mint ahogy mások viselkednek velem. Odaértünk egy házhoz, voltak kirakva különböző fajokra illő ruhák. Mind gyönyörű volt, az egyik nagyon meg tettszett, közelebb mentem ahoz, hogy megtapintsam az anyagát. Nem ismerem ezt sem, erős anyag, de nyúlik is. Fura volt, a felső része bordó és a mellkason fekete páncél volt, de nem csillogot vagy fénylett. Az alsó két részből állt: egy ugyanolyan piros nadrág és egy rövidebb fekete lánc szoknya, volt egy öv rajta aminek arany színű csatolója volt. Taiki észrevette hogy bámulom a ruhát, majd megszólalt: - Ő megtudja ezt neked csinálni, rád szabva, ha szeretnéd. Mosolyogtam majd miután Taiki kinyototta az ajtót bementem. Nem láttam seholse a szabót, majd egy eltakaró mögül előjött. Egy gyerek méretű lény volt, vörös színű bőre volt nagy zöld szemei és nagy lógó fülei, két kisebb szarv volt a fején és egy egyszerű ruhát viselt. - Üdv én Kige vagyok, szervusz Taiki. Láttam megtetszett az új páncélosom. Ha szeretnéd megcsi.... - akkor látta meg a szárnyiam - Nahát te egy szárnyaló vagy? Rég nem láttam már a fajod errefele. - csodálkozott miközben elment mögöttem és megtapogatta a szárnyiam. - Seth hozott ide, megmentett. - Na, akkor milyen ruhát kívánsz... ő... - Zindlora. - Zindlora, van elképzelésed? - Nagyon tetszik az, amilyet kinnt láttam. Azt el tudod készíteni nekem? - Kige meg tudja csinálni, Kige szereti a kihívásokat - büszkén dagadó mellkassal mondta ezt. Taiki felém fordult. - Most van egy kis dolgom, ha nem gond a gondjaira bízlak. Bólintottam, majd kiment. Pár óra múlva próbáltam fel utoljára a majdnem kész ruhát, imádom. A szárnyaimnak kényelmes, a rugalmas anyag hagyja, hogy mozogjak benne. - Márcsak a páncél ráerősítése hiányzik. Néhány perc és meg is lesz. Nemsokkal ez után kijött újra a szobából és odaadta a ruhát. Még csak most jutott eszembe, hogy megvenni se tudom. Nincs nálam semmi. Hirtelen mielőtt átvettem volna a ruhát elkezdtem tapogatni a zsebeim. Semmi. - Ó.. ne aggódj drága, az első ruhát nem kell fizetni. - mondta Kige megkünnyebülésemre. - Nagyon szépen köszönöm, el sem tudom mennyire örülök a kedvességednek. - ezzel átvettem a ruhát és felvettem azt az eltakaró mögött. Az az erős anyag tökéletes volt, nyúlott így könnyű volt benne a mozgás. Elindultam az ajtó fele, amikor Kige szólt, hogy otthagytam az előző ruhám. Gyorsan átvettem azt is és elköszöntem tőle. Újra a szabad levegőn vagyok. Most kevesebben vannak mint amikor először voltam a fák tövében. Végigsétáltam a téren, sok tekintet tapadt rám, de valahogy gyorsan hozzászoktam a hallotak alapján. Nem sokszor látnak a fajomból valót. Bár nem tudom miért. Elkezdtem felfele menni Seth házához, és amikor odaértem a ház előtt állt valaki és Sethel beszélt, időben észrevettem őket így megtudtam állni. Akaratlanul, de kíváncsi voltam arra, hogy mit beszélnek. - Seth nem hiszem el, hogy még mindig nem engedsz be. Tudod mit érzek irántad, miért nem mehetnénk be? Ott meg is tudnám mutatni mit érzek. - ismerős volt a hang, ugyanaz mint, aki itt volt, amikor felkeltem. Istenek, mit mondott Sethnek. El sem hiszem. Ha beengedi akkor megbánom, hogy azokat tettem vele, amiket eddig. Bókoltunk egymásnak, zavarba hoztuk egymást, sokszor a semmitől, beengedtem az ágyba magam mellé, megnyugtattam, amikor rólam álmodott. Felfigyeltem Seth hangjára. - Freho, nem engedlek be. Tudom nagyon jól, hogy mit érzel, de engem nem hat ez meg. Az én szívem másé már, de ő ezt nem tudja. Hagyj engem, találj mást aki jobb. - ezzel a nő háborodott lépteit hallottam eltávozni. Vártam pár percet, nehogy feltűnjön Sethnek. Elindultam, de az ajtóban megálltam, mert hallottam, hogy Seth valamit motyog " Nem hiszem el, hogy ez is ilyenkor zavar. Másé a lelkem, az álmomban láttam az Istenek üzenték, tudom. " Összehúztam a szemöldököm az értetlenségben, pillanatokkal később bekopogtam, Seth lépteit hallottam közeledni, majd kinyitotta az ajtót. Csodálkozott a ruhámon, majd beengedett. Odament a konyha részre és neki támaszkodott a pultnak. Én leültem a székre és az ágyra tettem a ruháját, ami eddig volt rajtam. - Nagyon jól nézel ki... öhm... Azaz a ruhád jól néz ki... jó lett a ruhád. - momdogatta keresve a szavakat, hogy jól rakja össze. Kuncogtam a zavarán. - Köszi, Kige csinálta. Tetszett az előző választás,amit te adtál. - elmosolyodott, majd én is. Olyan megnyugtató számomra a jelenléte. Eszembe jutott, amit akkor mormolt mielőtt kopogtam volna, és az is amit Taiki mondott, hogy őt kérdezzem a fajáról. - Kérdezhetek valamit? Remélem nem bántalak meg vele vagy hasonló. - Igen, nyugodtan. - válaszolt gyanakvóan - Mielőttt azt hinnéd, hogy hallgatóztam vagy valami. Nem. Erre jöttem és hallottam a mérgelődő hangod, óvatos vagyok, amióta apámat elvitték az emberek. Megkérdezhetem miről beszéltél? Miről álmodtál? Felhúzta a szemöldökét, majd behunyta a szemeit, és a kezeit az arcára tette. - Megértem a kíváncsiságod. Először elmondom mi történt akkor. 2 éve egy... csapat tagja voltam és emberek után nyomoztunk, hogy miket tervel a birodalom. Egy csapdába gyalogoltunk egyik este. Elkapták a csapat egy részét, akik ellenálltak meghaltak. Engem egy börtönbe zártak, először megnyugtató volt, tudtam, hogy mi lesz a sorsom. Nem úgy lett. Pár hét elteltével egy csapat katona és egy díszes ruhába öltözött nő jött a cellám elé és kirángattak engem. Kiütöttek és elvittek valahova. Amikor magamhoz tértem csak annyit láttam, hogy kísérleteznek rajtam. A nő odasétált hozzám és azt mondta, hogy ez a birodalom érdekeit szolgálja. Ezekkel a kísérletekkel semlegesítik az érzéseimet, nem érzek majd fájdalmat. Először csak felmérték a fájdalom küszöböm. Majd újra a cellában kötöttem ki. Életemben először könyörögtem napokig az Istenekhez, az utolsó este álmodtam. Rólad, amikor anyukáddal játszottál a patakban a házatoktól nem messze, akkor 17 voltál. Amikor felkeltem elhatároztam hogy bármi áron kiszabadulok. Alakváltó vagyok, én voltam a farkas a kisvárosban, én voltam az akinek a tekintetét azóta mindig érezted valahonnan. Akkor a börtönben átalakultam farkassá és nekirohantam a ketrc ajtajának, amikor kitörtem, akkor szereztem az arcomon lévő heget. Az ajtó vágta meg. Mielőtt kiértem volna a főkapuhoz keveredtem és ott állt a nő pár katonával az oldalán. Mindet megöltem, és addig futottam amíg a farmotokig nem jutottam. Azóta figyeltelek és óvtalak.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
