- Zindlora kelj fel, indulnunk kell. - hallottam a nyugodt hangját. Kinyitottam a szemem és megláttam a mosolygó arcát. A vállaimat fogta, ő már készen lehet hiszen már minden felszerelése nála van. Elengedett majd az egyik táska fele fordult. Kutatott egy ideig majd megtalálta, amit keresett. Felém fordult. A kardom van nála. Nem olyan nagy dolog ez a fegyver, egy alap felszereléshez tökéletes. Nincs rajta diszítés, a markolata is egyszerű, egy kézzel kell fognom. Átmentem gyorsan az ágyamhoz és átöltöztem. A páncélomat megint nem sikerült bekössem. Pedig egyszer már sikerült. - Seth kérlek.. nem érem el rendesen. - odalépdelt hozzám és éreztem a lélegzését a nyakamon. A kezei a derekamat kezdték el simogatni. Abban a pillanatban, hogy hozzámért végigborzongott a testem. A jobb kezét elvette és a szárnyam tetejéhez ért. Leengedtem azokat és félig felé fordítottam a fejem. A bal kezével simogatja mostmár. Még közelebb hajol és megcsókolja a nyakamat. Eltávolodik, majd sóhajt egyet. A páncélomat kezdi el matatni. - Készülnünk kéne. Mindig elragadsz magaddal, a jelenléted elveszi a figyelmem. - beszél hozzám, e közben a páncélomat köti be. Elmosolyodtam, éreztem, hogy mire elmondta a mondatát már be is kötötte a páncélt. Odafordulok felé, és a jobb kezemet felemelve megérintem az arcát. Meglepődött, látszik rajta, de hisz csak hozzáértem. - Te csak ne panaszkodj, pár napja nem is ismertelek, te pedig két éve figyelsz és óvsz. Ha minden igaz. - nem tudtam nem elmosolyodni a végén Közelebb hajoltam és megcsókoltam az arcán. Amikor elhajoltam láttam, hogy becsukta a szemeit és mosolyog. Elengedtem az arcát majd hirtelen megköszörülte a torkát és kinyitotta a szemeit. Látszott rajtunk hogy szinte lángolnak. Szinte teljesen sötét van itt bent, kettő gyertya világít. - Készüljünk, lassan már szólni fognak, hogy mindenki indulásra kész. - szólt a mély és nyugodt hangján Szinte simogatta a fülemet a hangja, nem beszél olyan sokat, nem beszél feleslegesen. Hirtelen haragú tud lenni, hihetetlenül védelmező jellemű, főleg velem. Nem tudom, hogy hogyan hoz ki belőlem ilyen érzelmeket. - Kész vagy? - megzavarta a gondolataimat, kis türelmetlenség volt a hangjában. Gyorsan összekaptam a cuccaimat és oda is mentem hozzá, hogy jelezzem neki a felkészültségem. Éppen egy fekete szörmés ruha szerűséget vett elő. Odafordult hozzám és a vállaimra terítette. A hajamat kiemelte alóla és megkötötte elől, a mellkasomnál a szörmét. - A fehér vállaid csak ragyognának a sötétben és könnyedén meg is fáznál. - mormogta - De hát eddig sem fáztam - néztem rá értetlenül, amint befejeztem a mondatom abbahagyta a kötést és felnézett az arcomra. - Lehet hogy nem fázol, de még beteg lehetsz ha nem vigyázol. Meg a szőr alatt, belül, pikkely páncél van. Bőrszárnyú pikkely. A bőrszárnyúak nagyon veszedelmes lények, nagyon nehéz győzedelmeskedni felettük, hisz a páncéljuk miatt szinte sebezhetetlenek. Minden bőrszárnyúnak máshol van a gyenge pontja és rettentően okosak, épp ezért nehéz végezni velük. Bárki, aki az utukba kerül megölik és felfalják. Legendák szólnak arról, hogy az emberek másfajúak erejét felhasználva, mágiával az irányításuk alá vettek néhány bőrszárnyút. A nagy tisztító háborúnak nevezik az emberfajúak. Legyőzték a varázslényeket, és a bőrszárnyúakat egymás ellen fordították. Egymást marcangolták szét, amíg mind meg nem halt. Rengeteg helyen, ahol emberek irányítanak ott vannak azoknak a sárkányoknak a maradványaik. Az emeberek otthagyták hogy megrettenjen mindenki.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
