Nem probléma [] Bts - Taehyung []

6. rész

Az ágy amin aludtam, vagy ötször kényelmesebb és puhább volt, mint a sajátom, na meg kétszer szélesebb, amivel persze nem volt problémám, viszont azzal már igen, hogy az ágy tökéletessége ellenére sem tudott agyam leállni a többnél-több gondolatok gyártásával így meggyűlt a bajom az elalvással. Viszont ennek ellenére vagy tízig aludtam a reggel és mikor már úgy érezte szervezetem, hogy neki elég ebből a sok semmit tevésből, felébresztett. Még azután az alvás után sem tudtam teljesen feldolgozni, hogy én a valóságban vagyok és semmi féle illúzió nincs az egészben, vagy akár játék. Ez a félelmetes igazság benne. Viszont amik már megtörténtek, megtörténtek és tovább kell élnem a folyamatosan előre haladó jelenben.

Mikor elkészültem a reggeli, újjonnan összedobott rutinommal, már felfrissültebb állapotban battyogtam le az ebédlőbe, hátha ott találok valaki mást is a szakácsnőn kívül, viszont ezzel nem jártam sikerrel, hiszen csak az említett személy volt ott.

-Jó reggelt!-köszöntem egy aprócska mosolyt eröltetve az arcomra a nőn felé, ki pont akkor fejezte be az asztalra való megterítést, egy személyre. Mikor meghallotta, majd meg is látta, hogy ott vagyok, ő is viszonozta gesztusom, s fejével intett a kikészített reggeli felé.

-Neked is jó reggelt drága! Ma is jól aludtál?-kérdezte miközben valamit nagyon gyorsan pakolászgatott a hűtőbe, ám még így is volt ideje felém pillantgatni.

-Igen!-csillogó tekintettem az étel felé vezettem, s nem kellett többre várnom, hogy belekezdjek az első falaton való nyammogásba, mi oly' isteni volt, hogy Gordon Ramsay is megirígyelte volna, ha ott lett volna. Első alkalommal is mikor megkóstoltam a nő főztjét, már akkor beleszerettem, viszont akkor nem voltam teljesen magamnál, s elég sok negatív gondolat volt a fejemben. De ekkor már örömteli mosolyal az arcomon rágtam meg minden egyes falatot, ha kellett több ezerszer is.

-Taehyung úr estig nem fog visszatérni, de ránk bízta magát, úgyhogy ha szüksége lenne valamire, csak szóljon!-odasétált mellém miközben kedvesen megsimogatta a vállaim, amire csak egy bólintást kapott válaszul, mivel annyira tele volt a szám, hogy köpni sem tudtam.

Végül az egész napom csak azzal töltöttem, hogy filmeket és egyéb sorozatokat néztem a nappaliban lévő tv-n. És szerintem nem mondok semmi meglepőt azzal, hogy nem valami kicsi az a kütyü, viszont nem volt vele problémám. Ám ennek ellenére is unatkoztam, hiszen nem tudtam kivel beszélni, s amikor pedig sikerült a szakácsnővel, neki tovább kellett sütkéreznie. A délután folyamán azért én is besegítkeztem egy kalács sütésében, viszont itt megállt a tudomány és mehettem vissza az újjonnan szerzett barátomhoz a tv-hez. Persze még mindig furcsa volt, hogy egy idegen házban fogok lakni egy ideig, egy idegen emberrel, akiről mégis csak kiderült, hogy titkos ügynök, mivel megmutatta a jelvényét és egy két bizonyítékot adó papírt. És ezért kicsit jobban megszerettem volna ismerni, hogy én is megtudjak mégtöbbet róla, de pont mikor szükség van az emberre, nincs ott.

Így este, vacsora után lefürödtem, s elmentem aludni, mivel nem volt nagyon sok életerőm megvárni a fiút.

[ másnap ]

Hála istennek, mikor elmentem reggelire a következő nap, már nem egyedül volt a szakácsnő, ugyanis Taehyung is megvolt a helyiségben található, még kissé nyeszledt és fáradt arcával a reggelijét nyammogva. Viszont mikor meglátott, azonnal egy mosoly kúszott az arcára, ami kissé váratlanul ért, de én is viszonoztam gesztusát, közben leültem vele szembe egy reggeli köszönéssel.

-Nagyon finom volt a kalács, amit tegnap készítettetek!-nem kertelt sokat, rögtön a lecsóba csapott, úgy ahogyan én, csak a kajámmal együtt.