Nem probléma [] Bts - Taehyung []

10. rész

Nagyon sajnálom, hogy egy nappal később hozom a részt, esküszöm tisztára azt hittem, hogy tegnap már publikáltam, mivel készültem..! De látszólag nem jutottam odáig, hogy publikáljam is...

Jah, és a zene az csak úgy, mivel pont ezt hallgattam mikor észrevettem, hogy elfelejtettem újabb részt hozni xD

Azonban nem voltam felkészülve arra ami ott várt engem.

Egy maszkos férfi állt, egyenesen az ajtóm előtt, fegyverrel a kezében. Mit pontosan felém tartott. Ijedtemben annyira lesokkolódtam, hogy nem is egy kicsit, de akkorát sikítottam, hogy még én magam is megijedtem tőle. Ezek után, reflexszerűen rávágtam, tiszta erőből az ismeretlen, vérfagyasztóan kinéző személynek a karjára, minek következtében elejtette a pisztolyt, viszont itt nem álltam meg. Felemelve a lábam, míg nem figyelt oda, oly' erősen hasba rúgtam lábfejmmel, hogy még csak kezeibe sem tudta visszaszerezni az erőt, de már az utóbbi megsértett pontra kellett, hogy helyezze azokat. A következő pillanatban pedig meg is érkezett a segítség, s nem kellett se több, se kevesebb, szemem láttán láttam, ahogyan a lábába fúródik egy golyó, mit megmentőm adományozott neki. (Ráadásul ingyen..ezt muszély volt xD)

Ledermedve, meredten bámultam a földön heverő, fájdalmakkal teli fickóra, kit a szemeim közt egyre gyorsabban gyülekvő könnyektől már alig láttam. Szívem eszeveszett kalimpálása a történtek után ugyan úgy folytatódott és biztos voltam abban, hogy egyhamar nem fog megállni.

-Minden rendben? Nem esett bajod? Mondtam, hogy maradj-...-a fiú aggodalmasan odarohant hozzám, bár ezt csak a hangokból tudtam megitélni, ugyanis homályos tekintetem továbbra is a földre nézett. Mondandóját azonban nem tudta befejezni, mivel beléfolytottam a szavait, azzal, hogy odahajoltam hozzá, s sírásban kitörő fejemet a vállának, majdhogynem mellkasának döntöttem.-Semmi baj...itt vagyok...-karjait szinte azonnal körém fonta, s szorosan magához vonzott, egy meleg ölelésbe. Nagyon féltem, annak ellenére is, hogy már tudtam, vége az egésznek. De hisz annyira sok volt nekem ez egyszerre, hogy nem tudtam magamban tartani a fájdalmaim és muszály volt kibőgnöm magam. Olyan volt, mintha belül téptek volna szét, s nem is kellett, hogy akár hozzám érjenek. Az álarcos személy sem ért hozzám, ám mégis nagyobb fájdalmat okozott számomra, belül, hogy úgy éreztem ott helyben képes lennék összeesni, se perc alatt.

[ később ]

Már a nappaliban voltunk egy ideje, ugyanis a fiú megkötözte ott a két betörőt, kik számomra ismeretlen férfiak voltak, de ugyan így Taehyungnak is. Legalábbis azt hittem, mivel az elején nem nagyon mondott semmit, csak mikor már készen volt a megkötözésükkel. Én viszont addig összehúzódva ültem a lépcső legelső fokain, lábaimat szorongatva. De hogy megemlítsem, nem volt valami kellemes látvány a szanaszét földön heverő vörös foltok látványa, mi tőlük eredt. Persze Taehyung okkal a lábukat célozta. Hisz információkat kell még belőlük kiszedni, na meg állítása szerint csak akkor ölhetnek embert ha a helyzet kötelezi őt.

-A parkban nem voltam elég világos? Mégis mi az istenit akartok itt?-egyik kezével csípőjén támaszkodva, másikkal fejét fogva járkált fel-alá a fiú, a két betörő előtt, kik borzalamasan, s ramatyul néztek ki. Mint ha élő halottak lettek volna, ami igazság szerint érthetendő volt. Ám ettől már csak a fiú szavai tudták jobban elkapni figyelmem, amire értetlenül kaptam fel a fejemet.

-Parkban? Mármint..a vidámparkban? Követtek minket?-egy kissé kifakadtam ahogyan fáradt, s kissé meggyötört arcára pillantottam, kérdéseimre pedig lassan megállt, s szintén felém nézett. Másodpercekig csak szünetelt, meg nem szólalva, de végül keserűen sóhajtott.