Nem probléma [] Bts - Taehyung []

12. rész

Kicsit megsértődtem, s nem tudtam nem magamra venni ahogyan bánt velem, azonban az sokkal jobban kínzott, hogy egyre erőteljesebben éreztem a tüdőmben a fájdalmakat, na meg a fejemben az unalmat. A redőnyök ekkor már fel voltak húzva, így elég fény érte a szobát, hogy eltaláljak az ágyig, viszont nagyon elgyengültem amióta felébredtem. Nem nagyon éreztem a végtagjaim, s egyre több köhögés szabadult ki ajkaim közül, mikor már egy ideje az ágyon feküdtem. Maga a, Taehyung szerint ellopott takaró rajtam volt és még azon a paplan is, de minden következő pillanatban vagy melegem volt, vagy nagyon fáztam. Éreztem ahogyan a verejték cseppek végigszántják arcomat ezzel azt az érzést keltve bennem, mintha már nyár lenne. Ezután meghallottam a zár kattanását, majd azt, ahogyan kinyílik az ajtó, min a szakácsnő tért be, kezében egy tálcával.

-Jaj drága! Taehyung úrtól hallottam, hogy megbetegedtél, gondoltam akkor már felhozom a reggelid!-szomorkás tekintettel odasétált az ágyhoz, min továbbra is össze-vissza fetrengtem, akárcsak egy partra vetett hal, de mikor felpillantottam a nőre, halványan elmosolyodtam. Lassan, kissé gyengécskén feltoltam magam az ágyon, így az ölembe tudta helyezni az eddig kezeiben tartott tárgyat.-Nagyon rosszul festesz ki...mindjárt keresek egy gyógyszert, ami segíthet, addig is egyél!-nem várta meg, hogy válaszoljak, kedvesen elmosolyodott, majd elhagyta a szobát, amiben ismét egyedül lehettem. Igazság szerint nem nagyon volt étvágyam, ugyanis éreztem, ha akámit is megeszek, lehet visszajön és akkor nem lesz jó vége, de mégis megpróbálkoztam legalább néhány falatot enni.

[ később ]

Miután a szakácsnő talált egy valami féle fájdalom csillapító gyógyszert, s én azt bevettem egy pohár víz kíséretében, egész délutánig elnyomott az álom. Szerencsére nyugalmasan aludhattam ennek köszönhetően, bár lehet az is közre játszhatott, hogy egy kényelmes ágyon alhatok. Vagy pontosabban egy másik, általam kedvelt személy ágyán alhatok.

Végül arra lettem figyelmes, hogy valaki finoman rázogatja a karomat, ami annál inkább volt simogatás, de ezek közül akármelyik is volt, nagyon kellemesen hatott.

-Mmm...-aprócska morgás féleséget ersztettem ki torkomból, mi meglepő és ijesztő mód volt rekedt, mint egy repedt fazék. De talán néhány fokkal rossz...akarom mondani jobb. Értelmes jelzésem, miszerint ébren vagyok egy halkabb kuncongás követte, mi csakis egy személytől érkezhetett és az nem más volt, mint Taehyung. A szoba valódi tulajdonosa, ám én azt mégis kisajátítottam. De az ő kérésére!

-Egész nap aludtál! Remélem ezzel azt akarod mondani, hogy jobban vagy..!-füleimnek kellemesen csengő hangja halkabb volt a kelleténél és valószínüleg azért, hogy az ismét felébredt lényemnek ne legyen annyira kellemetlen. És megkell valljam, nagyon hálás voltam neki. Igazság szerint..mindenért.

-Hmmm...-nem voltam hajlandó neki válaszolni, ugyanakkor nem is volt még hozzá elég erőm. Szemeim még mindig nem nyitottam fel, mivel elég nehézkesnek tűntek. Egyik kezével még mindig, folyamatosan simítgatta karom, amitől egy kellemes bizsergés futott végig hátamon, s ehhez hozzátársult az is, hogy egyre jobban szerettem volna hozzábújni.

-Ezzel nem sokat mondtál...-keservesen felsóhajtott, majd lassan megállt eddigi tettében, amire azonnal elszörnyedtem magamban. Még én magam sem tudtam mire véljem szokatlan reakcióm, de sokkal jobban elvoltam foglalva pilláim felnyitásával így nem tudtam sok mindenre koncentrálni. Ahogyan pedig ez a tervem sikeres volt, szembetalálhattam magam a fiú apró, aranyos mosolyával, mit csakis nekem szánt.

-Hány óra..?-kérdeztem kissé nyöszörögve, ahogyan kezeimmel megvakartam szemeim, hogy éberebb lehessek.

-Kereken öt lesz, néhány perc múlva. Gondoltam felébresztelek, hogy aztán este is tudjál még aludni.-halk kuncogására az én ajkaimra is egy apró mosoly kúszott, közben lassan ülőhelyzetbe tornáztam magam.