Nem probléma [] Bts - Taehyung []

8. rész

Nem nagyon szeretek bocsánat kéréseket írni, mivel mindig olyan furán jönnek ki az én részemről, de viszont sajnálom, hogy nem jöttek új részek ki >< Pedig volt tartalékban néhány előre megírt részem, viszont valamiért nem nagyon volt kedvem fent lenni wattpadon, max csak írni-és akkor is egy másik könyvet-...ez nálam egy folyamatosan visszatérő szokás és nem könnyű leszokni róla (mármint arról, hogy sosem fejezek be semmit..) 

De csak meghoztam ezt a rész is, úgyhogy nem húzom tovább a szót annak aki hajlandó volt ezt elolvasni, jó olvasást C:

-------------

Lassan, ám annál biztosabban teltek a napok, míg nem már egy hete ott nem rostokoltam a megmentőm házában. Egyáltalán nem tudtam, hogy mikor fog sor kerülni a haza szállításomra, vagy hogy mikor fogok akármilyen értesítést is kapni ezzel kapcsolatban, de minnél tovább maradtam ott, egyre jobban kezdtem hozzászokni. Persze voltak olyan alkalmak amikor halálra untam magam, ezesetben, mikor Taehyung nem volt a házban, de mikor viszont mégis meglehetett őt találni, mindig azon volt, hogy a lehető legjobban üsse el velem az időt, hogy egy pillanatig sem untakozhassak. És ez miatt egyre több dolgot tudtam volna felsorolni, ami miatt hálás lehettem neki. És egyre inkább kezdtem megkedvelni és minden apró kis kétséget ami még maradt azóta a bizonyos nap óta eloszlatni, hogy még véletlenül se legyen semmilyen félreértés köztünk.

Majd egy újjabb napra ébredhettem fel, még mindig ugyan abban az ágyban feküdve, ugyan abban a pizsiben, ugyan abban a szobában, s ugyan abban a házban. Bevallom, minden nap ugyan így szerettem volna ébredni még otthon is. Nem volt olyan nehéz, hogy hozzászokjak ehhez az élethez, de azt is tudtam, hogy nem teljesen nekem való és eddig is jól megvoltam a hétköznapi, nem sok, de nem is kevés pénzemmel, amit nemmellesleg a szüleimtől, meg a részmunkaidős állásokból szereztem. Kis házzal a kezeim között, ami csak az enyém volt, egy, vagy maximum két személyre, ha egész véletlenül szereznék magamnak egy fiút, akivel aztán leélhetném az életem, majd később talán egy picivel nagyobb helyre költözvén családot is alapíthatnánk. Tipikus, hétköznapi élet, mint akárki másnak. Csakhogy eddig nem éppen egy ilyen árral sodródtam, de kíváncsi voltam a folytatásra, s a végére is.

Ezek gondolatok közepette mentem lefele a már megszokott illatokkal betelített nappaliba, ahova átmehettem volna az ebédlőbe, viszont útközben összetalálkoztam Taehyungal. Pontosan egymás előtt álltunk meg az ebédlőbe vezető ajtó előtt. Végigmértem tetőtől talpig, s látszólag már régen felkelhetett, mivel vagy ötször frissebben nézett ki, mint én, ám mégis hanyagul állt, kezeit nadrág zsebeibe sülyesztve. Ha nem élőben láttam volna, megirígyeltem volna magam a tv-n keresztül, hogy egy ilyen csodálatosan szép és jóképű fiúval állhatok szemben reggelek reggelén.

Tekintetem az övébe véstem, de ugyan ebben a pillanatban elkaptam azt, s kissé félrepillantottam mivel ő közelebb hajolt hozzám, majd elkezdte szaglászni az arcom. Ledöbbenten álltam egyhelyben akárcsak egy jéggé fagyott szobor, ahogyan azon tűnődtem, hogy mi az istenért szaglássza végig az arcom, mint ha egy kutya lenne.

-Miért vagy szappan illatú?-tette fel hirtelen kérdését, miközben elvált egy legalább fél perces szaglászgatás után, s kérdőn összevont szemöldökökkel meredt rám.

-Mert..szappannal mostam arcot..?-válaszoltam vissza, szintén kérdéssel, s már én is furcsán femeltem az egyik szemöldököm, mivel számomra az ő reakciója volt furcsa.-Mintha te nem mosnád azzal az arcod..

-De, de...-ismét közelebb hajolt, ám ekkor nem annyira, mint az imént, s megint beleszippantott egyet a levegőbe. Igazság szerint, míg ő ezzel foglalkozott én is valahogyan így cselekedtem, csak nem ilyen feltúnőn. Akárcsak a vidámpark után a kocsiban, beszippanthattam orromal kellemesen bizsergő, férfias parfümjét, ami megint csak magával rántott a mélybe, de úgy voltam vele, hogy felőlem magával ránthat ahányszor csak szeretne, én örömmel megyek után, ha ilyen élményben lehet részem.-De rajtad jobban érzem, mint magamon.-ezt a tökéletes pillanatot sajnos nem élvezhettem túl sokáig, mivel hamar elvált tőlem. Kissé szomorú lettem ettől, de persze nem is állt jogomban végigszaglászni őt, na meg nem ápoltunk olyan közeli kapcsolatot. Bár akkor az is megkérdőjelezhető, hogy ő mért tette ezt...áh! Mindegy, ő amúgy is felettem áll, magasabb rangon, úgyhogy megteheti..