Nem probléma [] Bts - Taehyung []

11. rész

Reggeli nyugalmam megtörője még csak nem is a nap sugarai voltak, vagy akármilyen zavaró fény, hanem a mellettem lévő üres hely, amit elsőre igazság szerint én sem értettem, hogy miért hiányoltam onnan akármit is. De aztán röpke néhány másodperc alatt minden eszembe jutott, eközben végigjátszódva a szemeim előtt. Egy érthetetlen okból kifolyólag halvány mosoly kúszott az arcomra, ahogyan a csupasz plafont bámultam fejem felett. Lehet már nagyon az agyamra ment ez a hirtelen jött furcsa élet aminek közepébe csöppenve már azt is elfelejtettem, hogy majd egyszer haza megyek. És fogalmam sem volt, hogy miért tart nekik ez ilyen sokáig, de legbelül, magamban azt kívántam, hogy ne a közeljövőben essen erre lehetőség.

Fáradalmasan kikecmeregtem az ágyból, s mivel valamilyen oknál fogva hidegebb volt még a házban is a hőmérséklet, gondoltam elcsóram az ágy végében elhelyezkedő sértetlen pokrócot, mi nem volt se vastag, mint egy bunda, se túl vékony mint egy hajszál. Így tökéletesen beleburkolództam, s egy reggeli krumpliként battyogtam ki a fiú szobájából. Persze nehogy azt higgyétek, hogy fittebb voltam, mint egy sportoló és éltevidáman ugrándoztam le a lépcsőkön! Ennek a szöges ellentéte voltam, azzal a különbséggel, hogy még valamennyire tudtam mozogni. A nappaliba belestem, hogy megtudjam nézni hány óra, ám mikor beértem, furcsa mód üres volt, pontosabban betörő mentes volt a helyiség, s makulátlan. Pedig ahogyan elnéztem az időt, még csak nyolc órát ütött a falon helyezkedő tárgyacska, mi annyit jelentett, hogy a takarítónő nem rég érkezhetett. Na meg azt is, hogy én kicseszett korán ébredtem.

Talán túlságosan nagy hatással van rám a fiú?

Miközben ezt az egy kérdést végigpergettem a fejemben, észrevettem egy aprócska cetlit a szoba közepén elhelyezkedő asztalon, minek láttán, érdeklődve, s kissé összeszűkített szemekkel totyogtam oda. Nehézkes volt szemüveg nélkül elolvasni és még a kiszúrása is nehéz volt.

"Jó reggelt álomszuszék! Remélem lesz elég energiád elvánszorogni a másik lépcsőhöz :)"

Ez a rövid kis üzenet virított a lapon, s mikor elolvastam azonnal az említett hely felé vetettem tekintetem. A másik lépcső igazság szerint csak egy-két vendég, meg más dolgokra használt szobákhoz vezetett, mint például edzőterem. De nem érettem, hogy mire is célozhat azzal, hogy csak a lépcsőhöz menjek, amikor is nem volt mellette, vagy körülötte egy ajtó sem. De tévedtem. Ugyanis mikor odaértem, az egyik képen egy másik cetli helyezkedett, pontosabban ragadt rá az ott lévő bekeretezett képen.

"Emelj fel. De ne engem, te lüke, hanem a képet!"

Akármennyire is voltam elképedve a velem folytatott kis játszmája miatt, nem tudtam nem elmosolyodni az utóbbi mondatra. Hihetetlen, hogy kora reggel is képes volt hülyeségeket csinálni. Ám ettől többet nem is gondolkodtam, tettem amire kért, s mikor felemeltem az említett tárgyat, egy fekete gombbal szembessülhettem, minek felülete csak az én ujjamra várt. Ahogyan ezt megtettem, hirtelen felcsendült valahonnan egy hang.

-Üdvözlöm, kedves Mabel!-ijedten, s egyben ledöbbenten tekintettem körül, hátha valaki mögülem vagy valahonnan a helyiség egyéb feléből szólíthatott meg, bár a robotikus hang ezt teljes mértékben kizárta, hisz senki nem tudna ennyire monoton s számítógépes hangon beszélni.-Taehyung úr már bent várja önt!-ahogyan újjabb mondata is elhallatszott, hirtelen egy nem túl hangos, ám nem kellemes recsegés hallatszott a mellettem elhelyezkedő könyvespolctól, mi ugyan abban a pillanatban magától elmozdult, akárcsak egy ajtó. Nem kellett nekem több, azonnal megindultam az átjáró felé és nagy csodálattal léptem át a küszöböt, majd véltem felfedezni egy liftet.

Miközben haladtam lefele, teljesen izgatottan tekintgettem össze-vissza, viszont nem is volt ott bent semmi, amit tudtam volna figyelni, csak egy-két gomb, meg a kijelző, ami azt mutatja, hogy le vagy felfele haladok. Megérkezvén az adott szintre, kitárult előttem az ajtó, s egy csodálatos, gépekkel, s egyéb kütyükkel teli helyiség tárult elém. Persze ezen kívül volt ott még egyéb dolog is, de az előbbiek sokkal jobban megragadták a figyelmem, na meg az, hogy milyen óriási is a hely. Majdnem mint az egész ház.