Haikyuu one-shotes

Tendō Satori x reader

Under_girl-nek szeretettel, és remélem elnyeri a tetszésedet. ^_^

Ajkaim közé veszem a kis vékony szálat. Kezemet közelebb rakom a blázhoz, másikkal pedig bekerítem esélyt nem adva a szélnek, hogy elfújja lángot. Könnyedén nyomom le a gyújtót, és beleszívok a cigarettába. Mihelyst le tüdőzöm érzem, ahogy szétárad a nikotin a mellkasomban. Orromon keresztül fújom ki a keletkezett füstöt, nem törődve a maró érzéssel. Oly régen volt már, olyan nosztalgikus.

Felnézek az égre, és somolyogni kezdek a saját butaságomon. Akármennyire is szeretném, hogy az enyém legyen nem az. Az esélyek tárházát megkaptam amikor nem álltam rá készen ,és most pedig itt ülök, és siránkozok azon, hogy beelőztek. Azonban nagy valószínűsége volt a dolognak hiszen nem maradhat szingli örökké.

[Név] nagy sietséggel indult ki hátra az udvarra órák után, hiszen legjobb barátjának most szándékozik bevallani érzéseit. A szíve őrülten kalapál, de elhatározta magát, és ebben senki nem gátolhatta. Legalábbis ebben a tudatban igyekezett a tornacsarnokhoz.

Lépteit lelassította amint meglátta a fiú feltűnő piros haját, de arcvonásait nem bírta rendezni, így vigyorogva indult célpontja felé. Pár lépés után, megállást parancsolt lábainak amikor tudatosult benne, hogy társaságban van és nem is akármilyenben. Egy barna hajú gyönyörű lány állt előtte egy levelet szorongatva. Feltéve ha jól emlékezett, elsősöknél látta már egyszer, de nevét nem jegyezte meg. Talán párszor észrevette őket kettesben Satorival is.

Meglepő volt számára a szituáció, hiszen barátja nem volt népszerű a hölgyek körében, aminek titokban nagyon is örült.

A fiú elvette a számára szánt levelet, és miután végigfuttatta szemeit a sorokon felvidult. Átkarolta az előtte állót, aki láthatóan boldogan mosolygott a reakciója miatt.

Szélsebesen fordult meg a (hajsz.) hajú tengelye körül, és indult fel a tetőre bizakodva miképpen magányt talál ott. Arcán némán folytak végig sós könnyei, ebből kifolyólag látása elhomályosult. Számított rá, hogy valaki felfedezi a jóságát, de nem mostanára tervezte a dolgot. Ő látta meg milyen is belülről, egy kedves, jószívű, életvidám ember, akit csakis magának akart.

Újabbat szívok bele a csomagolt rákkeltő anyagba. Szánalmas vagyok, hiszen örülnöm kéne hogy végre valaki szereti majd rajtam és Ushijimán kívül, mégis irigy vagyok arra az elsősre. Már régebb óta alakulhatott közöttük a dolog, hiszen egy ideje kerüli a társaságomat és az a mosoly. Olyan boldog, és megkönnyebbült volt. Biztos tiszta szívéből szereti őt.

Karomat arrébb rakom, mert a szél belefújta a füstöt a szemembe, ennek hatására elkezdte csípni, így újra bekönnyesedett. Belegondolva nem tudtam megmondani mi okból van nálam egy dobozzal a régi kedvenc márkámtól még mindig. Esetleg vészhelyzetre, hogy ne más pótcselekvést csináljak.

Halk motoszkálást hallok a bejárat felől, de nem fordítok nagyobb figyelmet neki. Sok diák jön fel ide, és nézi az eget iskola után is. Mintha nem lenne jobb dolguk vagy kényelmesebb helyük erre.
Kit álltatok? Én is itt ülök fent, egyedül összetörve.

Az ajtó nyitódás után lépteket érzékelek mögülem. Az idegen szépen lassan foglal helyet mellettem, és tekintetét érzem meg magamon. Nem kell odafordulnom, hogy megtudjam ki ez a személy, hiszen illatából rájöttem kihez van szerencsém. Szemeimet továbbra is az égen tartom, miközben kezemet egy újabb slukkra emelem.

A fellegek bámulása, és kigondolása arról, hogy melyik mire hasonlít jobban foglalkoztatott. Egy kicsit talán közrejátszott, hogy szégyelltem azt miszerint megint rágyújtottam, de most kettőnk közül én vagyok a sértett fél, így nem zavartattam magam túlzottan.

- Azt hittem, - kezdte el, de közbevágtam.

- Szerinted milyen formája van annak? - mutattam arra a felhőre ami számomra egy egyszerű kört ábrázolt - Nincs fantáziám hozzá, szóval segíts ki.

Megértette azt miszerint túl feldúlt vagyok egy beszélgetésre, így történt, hogy egy óra múlva is csak az égboltot néztük, de bekellett fejeznünk, mikor kezdett sötétedni.

Egymás mellett baktattunk síri csendben, mivel könnyebb volt a saját gondolataink között lébecolni. Valószínűsítem ő azon agyalt miképp hozza fel a témát én pedig azon, hogyan tudnék kibújni a kérdések alól.

- Nem izgat honnan szerezted a cigarettát. - szólalt meg először ő - Az viszont már jobban érdekel mi bánt téged ennyire.

Zavartan elfordítottam a fejem, hiszen ezt a kérdést nem nagyon tudnám őszintén megválaszolni.

- A klíma változás, meg a globális felmelegedés. - kezdtem el sorolni az indokokat, amik eszembe jutottak - Viszont ha az reálisabbnak tűnik, csak női hiszti.

- Nem úgy ismerlek, mint aki ilyen okokból kifolyólag viselkedik így. - kezét rákulcsolta az enyémre, és enyhén megszorította - Szóval elég a mellébeszélésről, és az igazat kérem.

Sértődötten kaptam el a karomat, hiszen nem én vagyok vele, és nem csinálhat ilyet csupán poénból.

- Még komolyan kérdezed? - fakadtam ki hirtelen - Egy ideje a legkevésbé sem foglalkoztattalak, csak én kerestelek egyfolytában. Nagy nehezen rászántam magam arra, hogy elmondjam mit érzek, erre egy kis elsős beelőzött, akivel tuti kavarsz egy ideje, és össze is jöttetek. Szóval nem mellettem lenne most se a helyed.

Amint kicsúszott minden szó, és újra gondoltam dühöm elillant, mi több helyét a szégyen vette át. Tenyereimet rátapasztottam a számra, minthogyha ezzel visszaszívhatnám a szavaimat.

- Szóval összejöttem vele? - arca azon nyomban felderült - Ezt mégis honnan veszed?

- Láttam a levelet amit neked adott, és az arckifejezésedet, továbbá az ölelést is. - világítottam rá a tényekre felháborodva - ne akard, nekem kimagyarázni.

- Szóval kémkedsz utánam [Név], ezt most vegyem bóknak? - húzta fel szemöldökét, de semmi komolyságot nem erőltetett magára - Tudod, az elsőst Ayakának hívják, és éppen azt a lapot adta át amiben tanácsok voltak számomra, hogy hogyan mondjam el az érzéseimet egy csökönyös vak lánynak.

- Vak? - ismételtem meg őt, ezzel megragadva a lényeget - Nem is tudtam, hogy van látásképtelen lány barátod, akire így gondolsz.

Tudatlanságomon hangosan elkezdett nevetni, ami miatt kénytelenek voltunk megállni. Akárhogy rosszul estek szavai, vidámságán képtelenség lett volna nem bazsalyogni. Miután lenyugodott, egy apró mosollyal pillantott rám.

- Tudod, most ezt a szót átvitt értelemben mondtam. - ujjait az orcámra helyezte, és elkezdte simogatni, ami miatt felvettem a piros minden árnyalatát - Mivel tényleg ennyire nem veszed észre a dolgot segítek. Te vagy ez a lány.

Elbizonytalanodva néztem már mindenhova, csak az előttem állóra nem. Akkor ez most azt jelenti, hogy én meg ő szeretjük egymást, és nincs együtt senkivel?

Fokozatosan raktam össze a darabokat az agyamban. Az összkép rájövetele után belenéztem skarlátvörös szempárokba, amik boldogan csillogtak.
Arcával vészesen közeledett felém, és tétlenül hagytam neki, hiszen nem volt ellenvetésem.

- Szeretlek [Név], teljes szívemből. - duruzsolta fülembe a kívánt szavakat, és egy csókba invitált.

Egy új fajta jóleső bizsergés futott át rajtam, majd a gyomromban lévő pillangók önfeledt táncot jártak. Szívem heves tempót kezdett el felvenni. Óvatosan mozgatta ajkait az enyémen, mintha félne attól, hogy megszakítom. Megerősítésként, mi módon nem áll szándékomban ilyet tenni, kezeimet tarkója köre fontam.

Párnácskái puhák voltak és cserepesek is talán. Ez a tény azonban egy kicsit sem zavart, hiszen pont az ember karjai között voltam, aki elvitte a szívemet magával. Lassacskán lábaim kezdték feladni a szolgálatot, de két erős kar biztosan tartott, ami miatt nem aggódtam.

Nehézkesen váltunk el egymástól, de utána egymás szemeibe tudtunk nézni egyedül. Légzésünket próbáltuk csillapítani kisebb nagyobb sikerrel.

- Én is szeretlek Satori, nem tudod képzelni mennyire. - suttogtam magam elé a szavakat, amiket csak ő hallhatott.