El a kezekkel! Ő az enyém!

🚄A vonaton🚄

Annyira imádom Japánban a májust! Mindenhol virágzik a Sakura és ezért ezek a cseresznyefa virágok boritanak mindent. Szinte újra olyan ,mintha tél lenne és a hó fedné be a tájat. Nem igazán tudok olyan embert aki ne szeretné ezt az időszakot!
Éppen hétfő volt mikor megindultam az új munkahelyem felé. Igazából ez volt az első munkahelyem szóval eléggé izgultam e miatt. Csak nem rég végeztem az egyetemen és végre ügyvéd lett belőlem. Már régóta ez volt az álmom és arra gondoltam, hogy ez a nekem való munka, hiszen mindenkit úgy tudtam már gimnazista koromban leoltani, hogy többet megszólalni sem mert. És ezért miért ne kérhetnék pénzt is? Ráadásul nem is kevés összeget. Fura a világ ,ha beszólsz valakinek vagy megcáfolod az igazát akkor bunkó vagy, de ha erről papirod van, hogy már pedig neked igazad van akkor fizetnek. Mindegy. Visszatérve éppen az iroda felé tartottam ,mikor a vonaton nekem jött valaki. Eleve furcsa volt a helyzet, mivel már közel 195cm vagyok, mégis valaki úgy jött nekem ,hogy a feje nem a mellkasomon koppant. Szúrós szemmel és kicsit sem barátságos arccal néztem fel az addig olvasott könyvemből az idegenre. Levettem a fejhallgatót a fülemről, a nyakamba raktam és lenéztem az illetőre. A szemünk majdnem egy magasságban volt, mégis inkább én voltam magasabb, ugyanis pont átláttam volna a feje fölött, ha nem egy nagy kócos lobonc takarja el előlem a kilátást. Majd lenéztem az arcára. Barna szemei és komisz vigyora volt, jól elrejtve a fáradságra utaló karikákat a szeme alól. Szürke zakót viselt egy fekete farmerral és lakk cipővel. A nyakán fekete nyakkendő jelezte, hivatalos helyre tartott. Én csak felemeltem fél szemöldököm jelezve ennek a különösen ismerős idegennek ,hogy mondania kéne nekem valamit.
-Bocsi, bocsi Colos-san! - kezdett bele a bocsánat kérésbe miközben meghajolt - nem figyeltem. De azért jól vagy? - a vigyor egy percre se olvadt le az arcáról és úgy nyújtotta felém jobb kezét.
-Semmi - tudtam le a választ egyetlen szóval - és ha most megbocsájt...- tettem volna vissza fejemre a fejhallgatóm mikor az ismerős idegen nyomatékosított előző mozdulatán és közelebb tartotta hozzám kézfogásra váró jobbját.
-Ne haragudj, de Colos-san olyan ismerős vagy nekem, a nevem Kuroo. Kuroo Tetsuro. Nem találkoztunk mi már valahol? - basszus. Mégsem szabadulok meg tőle. Legalább tudom ki ez.
-Nem játszott esetleg felső-középben a Nekoma röplabda csapatában? Én Karasunós voltam akkor - tettem vissza a fejhallgatót a nyakamra és megráztam a kezét.
-Óóóóó! Te vagy a Karasunó négyszeműje nem igaz? Tsukki ha igazam van. És mindig igazam vam - motyogta a végét az orra alatt.
-Tsukishima. Tsukishima Kei. De nem vagyok négyszemű - javitottam ki.
-Jaja emlékszem rád! Te hogy hogy itt Tokyóban? És hol a szemüveged? Csak nem elhagytad?!! - nevetett önelégülten
-Munka. És kérem hallkabban - utálok feltünést kelteni és Kuroo-san egy két lábon járó hangzavar.
-Óóó!! Mivel foglalkozol?
-Az nem fontos én viszont most leszállok. Bocsánat - hajoltam meg és a táskám a vállamra kapva leszálltam a járműről.
-Nanana Tsukki!! Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem. Én is erre fele dolgozom. Merre mész?
-Tsukishima! - fújtattam - Itt jobbra aztán ha jól tudom fel a dombon - néztem a Google térképet a telefonomon.
-Hajajaj Karasunó! Jól van add ide segítek neked. Még is csak én vagyok a városi.
-Köszönöm Kuroo-san
-Jajj hagyd Tsukki ezt a "sant" és a magázódást is. Egyszerűen Kuroo.
-O-oké! - én meg teljesen zavarba jöttem. De mitől?? - És Tsu-ki-shi-ma! - emeltem fel a hangom
-Oké Tsukki!
-Shima!
-Tsukki!!
-Shima!!
-Tsukki!!!
-Shima!!!
-Tsukki!!!!
-Shima!!!!
-Oké Cuki!
-Shima!!
-Hmm Cukishima! Tetszik ez a név - vigyorgott boldogan, én meg majdnem felrobbantam ettől az egoista toronytól.
-... - nem méltattam válaszra csak vettem egy nagy levegőt - Merre kéne mennem?
-Elkisérlek úgy is látom hogy élvezed a társaságomat! - boxolt a vállamba. Én dúrcásan mentem tovább Kuroo oldalán és néha egy-egy kavicsot rugdostam magam előtt, mert az is jobb szórakozásnak bizonyult mint a fekete hajúval beszélgetni. Közben pedig elgondolkodtam, hogy miért kisér el engem. Neki nem kell dolgoznia? De jobbnak láttam nem rákérdezni. Végül a csendet ő törte meg.
-És mióta vagy Tokyóban Cukishima? - fektetett hangsúlyt az új becenevemre.
-Kb azóta mióta elballagtam a Gimnáziumból! Vagyis lassan 6 éve.
-Jajj én imádtam Gimis lenni! Én voltam a CSK , az egyik legmenőbb arc a suliban ,minden lány odavolt értem és persze a felejthetetlen szivatások és persze a Nemzeti régi szép idők. - elmélkedett - ó tényleg! Neked van barátnőd?
-Nincs
-Az bizony nagy kár. Pedig csajokkal sok jót lehet csináni ha érted mire gondolok - húzta perverz mosolyra a száját. Én csak megforgattam a szemem.
-Hát ahogy elnézlek Kuroo-san biztosan tudod tapasztalatból ,hogy azonos neműek között is lehet. - vágtam gonosz vigyort.
-Ez így van Colos-san! És bármikor megmutathatom neked! - kacsintott miközben a nyelvét enyhén kidugta hibátlan fogai közül. Én csak egy enyhe pirral az arcomon nyugtáztam ezt.

Hogy akaszkodhatott rám egy ekkora perverz idióta már az első napomon?!!!

Köszönöm hogy elolvastad! Remélem tetszik! Várom a kommenteket! ❤❤