Hogyan lettem depressziós...?

4

Egy újabb hétbe kezdtem bele... Mikor befejeztem az előző fejezetek írását úgy éreztem mintha kezdenének rendbe jönni a dolgok, de kurvára nagyot tévedtem... Ma reggel is jól le ordítottak mert nem küldtem be egy feladatot mert nem engedte semmi h elküldjem... De ma ezt persze pótoltam, de előtte azért meg kellett engem verni mert miért is n, olyan jó mondhatom... És már megint azon gondolkodtam, hogy feladom az életet mert rohadtul semmi értelme nincs... Folyton csak ki basz velem a rendszer.  A mai nap folyamán is már annyi de annyi öngyilkos gondolat jutott az eszembe, hogy csak na. Már az anyám is ellenem áll és 0-24be azzal fenyeget, hogy ha nem hagyom abba ezt az egészet akkor beköp az apámnak h cigizek meg ilyenek... Ilyenkor rájövök arra, hogy itthon rohadtul nem számíthatok már senkire sem... Ha tehetném legszívesebben a mamámhoz költöznék mert ott legalább nyugalom van. Esküszöm úgy szétvágnám a karomat, és ha meglátna apám talán rájönne, hogy mennyire elegem van, vagy lehet, hogy csak szimplán megverne érte mint minden másért is... Meg én nem értem, hogy mi a faszomért akarja minden áron elolvasni a messenger üzeneteimet holott semmi köze hozzá és még neki áll feljebb...hát kapja be őszintén elegem van már belőle... Meg ma is azzal jött nekem, hogy majd nyári szünetre megvon tőlem mindent, de nem veszi észre, hogy csak rontana a helyzeten... Mindegy is... Sose fogom őt megérteni, de az az egy biztos, hogy ha nekem gyerekem lesz akkor én sose leszek ilyen hozzá... Annyira de annyira várom már, hogy elköltözhessek itthonról és ne legyek lekorlátozva se mert elegem van... De attól még remélem, hogy ez az egész idővel javulni fog és, hogy rájön apám, hogy mennyire elbaszta...