Hogyan lettem depressziós...?

5

Nem birom megérteni, hogy minden 2. embernek minek kell egy kést szúrni a hátamba, hogy újra és újra elvérezzek...
Na ezt a csodálatos érzést tegnap is sikerült megkapnom... Ebből szintén kurvára elegem van. Mert én annak az embernek odaadtam a teljes szívem, és szeretetem, de ő se tudta ezt megbecsülni... Pedig én már azt hittem, hogy ő más... Nem is értem minek reménykedtem, mert megint csak kurvara felesleges volt. Ő is hátba szúrt, és mondhatni azt is meghazudta, hogy szeret... Közbe meg az volt vele is mint az eddigiekkel, mást is szeretett rajtam kívül... Nemértem, hogy engedhettem meg magamnak, hogy beleszeressek ilyen kevés idő alatt... Kurvara nem kellett volna, mert mint mindig én "szopok" e-miatt. És igen a lelkem, a szívem, az életem megint romokba hever... Azt nem értem, hogy most annak az embernek aki miatt megint így érzek mitől lett neki jobb...
Meg se kellett volna ismerkednem vele, és a szívemet se kellett volna odaadnom. És csodálkoznak az emberek, hogy miért van kb mindig romokban a lelkem... Na hát az ilyen emberek miatt, és azért is mert túl naív vagyok... Már rendesen rühellem ezt a faszom életet...
Jöhetne már valami jó is végre...