Hogyan lettem depressziós...?

2

Persze ez idővel csak egyre rosszabb lett... Később sok dolgot meg is vontak tőlem, sajnos az okát se tudom miért... Eleinte csak telefon meg egyéb ilyen dolgok... De később mondhatni a barátaimat is... Ami kibaszott szarul érintett, mert csak rájuk számíthattam bármi volt. Telt az idő és a helyzet mégjobban romlott... Egyre jobban mentem tönkre belülről persze ezt kifelé sose mutattam. Lett mind ezek közbe egy barátom aki csak mind ezekre tett egy lapáttal... Igaz, hogy vele viszonylag sokáig tartott, de az a 8 hónap is csak kínszenvedés volt. Nem is értem minek erőltettem azt... Mind ezek  közbe száraza sírtam a szemem minden este, és egyik legjobb haverom lett a penge a másik meg a depresszió...
Volt amikor annyira ideges voltam, hogy elővettem a pengét és szétvágtam a karom, persze a végére megnyugodtam... Egyszerűen jól esett megvágnom magam. Igaz hogy fájt de cserébe megnyugtatott. 1 évig nagyon sokszor vágtam szét magam aminek meg is látszik mai napig a nyoma...
De azert meg ma is jól esik magamba vágni egyet mikor elegem van mindenki faszságaiból... Idő közbe a Hell is a legjobb baratom lett, mert mikor ittam jól éreztem tőle magam. Persze mindezeket a szüleim nemtudták , de ők is cak rosszabodtak, és mégjobban ellenem fordultak...
Persze ők magukat sose vették észre de természetesen mindig én voltam/vagyok azért a szar... Egyszer majdnem pszihológushoz is elvittek, de végül nem. Mondjuk a pszihológussal lehet sőt mi több biztos, hogy őszintébb mettem volna, mint a szüleimmel... Ami lehet szánalmas de ez van.