Hogyan lettem depressziós...?

6

Már egy fél év telt el azóta, hogy elég csúnyán összetörték az 1000 sebből vérző szívemet. Az egész nyaram végig szenvedtem, e miatt napokat sírtam át úgy beleőrültem a hiányába, és sajnos bántottam is magam, pedig megfogadtam soha többet nem fogom, de mégis eljutottam megint odáig. Mai napig vérzik a szívem, mert nem sikerült teljes mértékbe összeszedni magamat a padlóról azóta se. Viszont az vigasztal, hogy ez lassan sikerülni fog. Nagyon sokat gondolkoztam, hogy az életben miért pont úgy történtek a dolgok ahogy én azt nem akartam volna; de nem jutottam a végére. Azóta újra volt suli, felelevenültek egy-két régi "szép" emlék is, ahogy egyes emberekre pillantottam a folyosón, de volt, hogy a szívem is összeszorult. Sajnos egy jó ideje megint nincs suli. A végére tiszta antiszoc leszek tök vicces, na de komolyan. Mert túlságosan is elmerengek dolgokon amiken persze nem kéne, és ennek köszönhetően 0-24be kattog az agyam e miatt. Reménykedtem is néhány dologba de, hogy mit ne mondjak sajnos elbuktam. De jelenleg nem sajnálom ha így kellett lennie hát ez van, úgyse tudunk már rajta változtatni. Nyáron és még év elején is vissza akartam pörgetni az időt a szebb időkre, mert ezzel akartam betölteni a bennem lévő űrt, de idővel megtanultam elengedni ezeket a dolgokat. Túl sok idő megy el a múlt beli dolgokon való gondolkodáson, kattogáson és ezzel is csak az időnket vesztegetjük. Igaz mai napig parázok új dolgokba belevágni pl. egy új kapcsolatba, mert egyszerűen félek, hogy egy idő után nem kellek majd az adott személynek és majd ő is eldob magától. De megpróbálok úgy élni, hogy ezeket a félelmeket elengedem és bele vágom valami új dologba mielőtt még késő lenne; viszont lassan már úgy érzem, hogy szeretni is félek úgy igazán teljes szívemből...