A Médium - Attack on Titan ff. ✔

➡4. Rész

- Ez nem lehet… - torpant meg a kamasz fiú. Kétségbeesés és félelem cikázott át a szobán, egyenesen Eren felől áradva. 

- Mit láttál? - emelte fel a hangját Levi. A nyugodtsága határát járta. 

- A küldetés… - megálltam egy pillanatra. Mindketten feszülten figyeltek. -... Elbukik. 

- Mármint nem fog sikerülni? Ez teljesen biztos? Nézd meg újra! - nyújtotta felém ismét a karját, ezúttal agresszívan. 

- Nem fog sikerülni. Mind meg fogtok halni - közöltem némiképp hidegen. Eltoltam a kezét, mert ezen nem fog változtatni. Szememet lesütöttem. 

- Az nem lehet! - pánikolt Eren a fejét fogva. Úgy tűnt a haját tépi. Lassan megindult felém. Átváltott valami furcsa őrült reakcióba, és úgy nézett rám, mint egy csalóra vagy árulóra. 

- Biztosan hazudsz! A KÜLDETÉS SIKERES LESZ! - ütött az asztalomra és már nyúlt is felém. Hirtelen cselekedtem és ráborítottam az asztalt. Levi időben hátraugrott, de Erenre tényleg rázuhajtottam a fatömeget. Őrjöngve kapott az irányomba, de hátráltam, amennyire csak tudtam a szűk szobában. Nem érhet hozzám! 

- Elég legyen bolond! - fogta le hátulról a veszélyesen indulatos Erent. - Azt mondtam, NYUGODJ LE! EZ PARANCS! - kiabált rá Levi. A félvér türtőztette magát annyira, hogy már ne akarjon megérinteni - vagy széttépni. Vicsorgó fogakkal és könnyes szemekkel kimasírozott a házból, becsapva maga után az ajtót. Persze még utoljára felém intézte szavát, mielőtt eltűnt volna. 

- Nem hagyom, hogy veszítsünk. - Kattant a zár és csend telepedett kettőnkre. Levi felállította a széket és szótlanul az asztalt is a helyére rakta a kérdezésem nélkül. 

- Bocsáss meg a hülyegyerek miatt. Épp kamaszodik - mondta színtelen hangon. - Ennyi lenne az emberiségnek? 

- Adjatok bele mindent, még ha reménytelen is a helyzet - tanácsoltam. Bólintott. 

- Ugyanúgy a terv szerint fogunk eljárni. Bízom a tehetségedben, de hiszek abban is, hogy mi alakítjuk a jövőnket. 

- Tudom. 

- Ja, tényleg. Te mindent tudsz, mi? Elképesztő - mondta szarkasztikusan. 

- Nem mindent. Mellesleg ne beszélj ilyen hangnemben velem. 

- Miért is ne? Még ugyanolyan gyerek vagy, mint az az elmeroggyant ott kint - biccentett Erenre célozva. 

- Tévedsz. 

- Miben is? 

- Idősebb vagyok nálad - vágtam rá halál komolyan. Szinte láttam ahogy átsuhan rajta a kétkedés, mégis jobban megfigyelte az arcomat. Szénfekete haj, feszes bőr, amelyen keresve se talált volna egyetlen ráncot sem, borosta vagy bármilyen arcszőr hiányában valóban meghazudtoltam önmagam. Ezt láttam én is a tükörben nap mint nap; egy ereje teljében lévő, de vékony testalkatú férfit, akinek talán csak a világoskék tekintete őrizte az évek alatt gyűjtött tapasztalatot és bölcsességet. 

- Ch. Milyen elcseszett személyekkel vagyok körülvéve. 

- Igazat beszélek. 

- Igen. Látom. Valóban furcsa szerzet vagy - egyezett bele az igazába. - De már úgy is mindegy ezen vitatkozni. Ha nem teszek valamit, az emberiségnek nemsokára vége, és akkor szart se fog érdekelni, hány éves vagy. 

- Valóban. 

- Mindegy, nekem most mennem kell. Nem mondhatod el senkinek a ma elhangzottakat. Nem akarjuk, hogy pánik üsse fel a fejét a lakók között. Ez parancs - indult az ajtó irányába. - Sayonara. 

Bólintottam s hagytam, hogy elmenjen. El a küldetését végrehajtani.