I will love you forever and after (Malec fanfiction)

Alexander....

Alec szemszöge:
Riasztást  kaptunk ma  hogy  pár démon felbukkant, és rengeteg mondénnel végzett. Rögtön  összeszedtem az embereket  és  mindenkit aki kellet a városba  küldtem hogy átfésüljük és megszabaduljunk a démonoktól.....
Így  történt az is hogy  az egyik sikátornál tértem le. Furcsa  hangokat hallottam, és  ha a szemem  nem csalt  az egyik  dög oda  ment  be.
Az íjam magam előtt tartva sétáltam be lassan, hátha megtalálom ezt a dögöt.

Egyre beljebb értem az épületek között, de  sehol nem láttam még nem  egyszer csak a hátam mögül meg nem hallottam ahogy  földet  ér ..
Rögtön  megfordultam és belé lőttem  a nyilamat, de  mintha meg se  érezte volna kihúzta magából és felém lépkedett.

Én hátráltam pár lépést, és próbáltam kiiktatni ezt a dögöt mikor egy  kőbe  megbotlottam és hatalmasat estem a hátamra, és sikeresen a fejem is bevertem. Itt a vég ennyi volt. Az árnyvadász világ rajtam röhög majd..... Hogy lehetek ekkora  szerencsétlen
Szép  volt Alec Ligthwood a hónap legbénább árnyvadásza  címet megnyerted!  Képzeletbe vállon veregettem magamat.

A démon lehajolt hozzám, és ilyenkor a pengém sincs itt persze.....
Próbáltam nyitva tartani a szemem,de  esélytelen volt a sötétség győzőt.

Manus szemszöge:
 Éppen  az árnyvadászoknak segítettem be mint mindig. Pár démont vissza kell Edomba küldeni.. 
Volt  egy megérzésem hogy az az utolsó démon erre  lesz amit még nem kaptak el.
Mikor lefordultam  meg is pillantottam egy  sikátorba, ahogy egy ember  felé hajol készen arra hogy megölje.
Jobban szemügyre  vettem a helyzetet ki lehet  az a szerencsétlen akit megtalált a szörny, és ekkor pillantottam meg a nyilakat  a szörny mellett.
Másodpercek tört része alatt  realizálódott  bennem kifekszik a démon alatt  akit megakar  ölni.
-Alexander -néztem döbbenten-
A démon meghallotta ahogy  kiejtem Alec nevét, és felém kapta a fejét. Viszont az alatta fekvő fiú nem mozdult.
Nincs  időm várni és  szemmel kommunikálni lépnem kell.......  Ha nem teszem meg Alexandert megöli!
Pár másodperc  és az ujjaim között kék szikrák pattantak fel, majd  kezemet a démonra  irányítottam, és a varázslatommal a falnak vágódott  majd egy izzó porfelhőként meghalt.

-Senki se bánthatja vagy érhet hozzá..-szűrtem dühösen a fogaim között a szavakat, szemeim felvették a sárga macska szemek kinézetét-

Alexanderhez siettem aki még mindig a földön feküdt, és még  csak meg se moccant.

Végig pillantottam testén  sérülés után  kutatva, mi okozhatja hogy  mozdulatlanul fekszik...  És  mikor gyönyörű arcához értem  , majd végig pillantottam a fején is megláttam a vérfoltot a feje mellett.
-Hát ez remek -sóhajtok- Tarts ki Alexander... Pár perc  és minden a régi lesz.......
Térdre ereszkedtem Alexander teste mellett, és az ismerős kék szikrák újra  az ujjaim között táncoltak, majd mindkét kezem  Alec teste felet  végig húztam.
Láttam ahogy pár perc  elteltével Alec  nyitogatni kezdi a szemét.
Kezeimmel abba hagyom a munkát, és  segítek a még kába Alecnek felülni.
-Hogy érzed  magad  szép fiú? Eléggé  csúnyán beverted a fejed -pillantok rá-
Ő csak az ez előtt még sérült helyre  rakja a kezét, majd felsóhajt és így szól:
-Sose jártam még így.... Köszönöm hogy  megmentettél, és hogy meggyógyítottál Magnus. Az adósod vagyok.-néz rám komolyan- Bármit kérhetsz Magnus ezek után...-fel áll és leporolja magát-
Én is fel állok majd  elvigyorodom, és rápillantok:
-Bármit árnyvadász fiú??? Rendben  legyél egy  órán belül nálam, ha nem jössz  én megyek az Intézetbe  érted -pillantok rá,majd  elindulok- Ne  feled Alexander várlak. És nem szeretem ha megváratnak! -szólok  a még döbbenten, és pirospozsgás arccal álló  árnyvadászfiúmnak-

Még nem tudja  de  amit akarok azt megszerzem. És  őt  nagyon akarom, olyan  érzéseket hozz  elő belőle amit  az eddigi 500 évem alatt  sosem tapasztaltam....