Alec szemszöge:
Az egész napot Magnusal töltöttem úgy ahogy elterveztük . Amilyen kellemesen indult olyan borzalmas fordulatot vett.
Én épp a fürdőből jöttem ki mikor az ajtóból láttam ahogy kedvesem egy másik férfival veszekszik. Nem a legszebb dolog ha hallgatózol,de az se ha a másikra rátöröd az ajtót.
-Megmondtam hogy nem segítek.....felejts el!! -kiabált a férfira a boszorkánymester,majd kezeivel egy kötélszerűt varázsol a másik férfi köré és egy portálba löki-
Furán nézek, egészen addig állok és figyelek még nem látom hogy Magnus összeesik a földön..
Rögtön kirohanok a hálóból és hozzá futok.
Ájultan fekszik a földön , és vérzik az orra.-Magnus!! -ütögetem meg az arcát óvatosan - Hallasz engem???
Nem reagál semmilyen tettemre, én pedig egyre jobban kezdek bepánikolni hogy elvesztem .... Miért pont most amikor rendbe jött minden közöttünk, és tisztáztuk amit kellett????
Megpróbálom újraéleszteni hátha ez segít rajta....-Tarts ki Magnus hallod??? Maradj velem.....-nézek rá könnyes szemekkel és a folyamatot végzem újra és újra-
Nem tudom mióta csinálhattam már, nem figyeltem az idő múlását. Egy cél lebegett a szemem előtt a boszorkánymesterem élete.....
Muszáj életbe maradjon...
Már épp kezdtem feladni mikor meghallottam Magnus gyenge hangját:
-Jól vagyok Alexander, minden rendbe-néz rám fáradtan-
-Hála az Angyalnak Mags!-nézek rá és megcsókolom- Azt hittem elveszítelek... Mi történt??? -aggódva figyelem-
Ő ülésbe küzdi magát, utána pedig kezem nyújtva segítem fel a földről és a kanapéhoz kísérem ahova leültettem, én pedig elé térdelek:-Szóval mi volt ez az egész?? Kivel veszekedtél aki miatt kis híján meghaltál.....
Ő csak sóhajt :-Nem lényeges ki volt , csak lemerült az erőm emiatt lettem rosszul. Nagyobb varázslat volt amit csináltam. De már jól vagyok ne aggódj -mosolyog rám- Különben is ha ilyen halálra rémült fejjel mutatsz be a családodnak mit fognak gondolni? -kuncog-
Szorosan magamhoz ölelem:
-Tudom hogy oldani akarod a hangulatot, és elterelni a gondolatom de akkor is borzalmasan féltettelek Magnus....-Ilyen bénító félelmet egy harcnál se éreztem mint nálad mikor láttalak ájultan a földön fekve.... azt hittem itt hagytál engem -nézek rá könnyes szemekkel-
Ő csak rám mosolyog és letörli a könnyeim, és így szól:
-Nem hagylak el sosem... több kell ahhoz hogy megszabadulj tőlem -nevet- Csak most kaptalak meg Alexander, nem élveztem még ki veled az időd eléggé ahhoz hogy egy száműzéstől elhagyjalak..... Mond mit vegyek fel a szüleidhez?
Én felnevetek :
-Tökéletes vagy így is Mags..... -mondom és boldogan megcsókolom -
YOU ARE READING
I will love you forever and after (Malec fanfiction)
FanfictionKét szív... Két ember akik külön világban élnek. Magnus Bane Brooklyn Főboszorkánymestere sose gondolta volna,hogy egyszer a szívét majd egy halandó árnyvadászfiú ejti rabul. Alec volt a legtehetségesebb árnyvadász egész Broolynba. Csak egy pi...