Két szív... Két ember akik külön világban élnek.
Magnus Bane Brooklyn Főboszorkánymestere sose gondolta volna,hogy egyszer a szívét majd egy halandó árnyvadászfiú ejti rabul. Alec volt a legtehetségesebb árnyvadász egész Broolynba.
Csak egy pi...
Alec szemszöge: Másnap reggel tértem magamhoz csak..... Halványan rémlik hogy Magnus, Jace, Izzy és Clary megmentettek, és haza hoztak, majd Magnus meg is gyógyított de ennyi . Mikor kinyitom a szememet, és körbe pillantok a szobámba senkit se látok, pedig esküdni mertem volna hogy hallottam a hangjukat, majd oldalra fordítom a fejem és a boszorkánymester arcával találom szembe magamat. Annyira nyugodtnak tűnt alvás közbe, a tegnapi ruhája van rajta, és a csizmája is a lábán van. Úgy fest az ágyamba zuhant úgy kimerült. Olyan fura érzéseket vállt ki belőlem amire soha nem is gondoltam eddig..... Félek még ettől az érzéstől, már elmondtam neki hogy valamit megmozgat benne de félek megnyílni. Egyik felem szinte kiabál, és szenvedve küzd hogy a boszorkánymesterrel lehessen együtt, a másik felem tiltakozik hogy ez nem helyes amit teszünk... Sóhajtva ülök fel, és óvatosan mászok ki nehogy felébresszem a még alvó Magnust. A szekrényemhez sétálok,és veszek ki tiszta ruhát belőle. Épp a nadrágom gombolom be mikor mocorgást hallok az ágyam felől, majd egy kellemes hang szólal meg : -Jó reggelt Alexander. Örülök hogy jobban vagy -mondja - Én felé fordulok, imádom hallani a nevemet. Senkinek nem engedem hogy a teljes nevemen hívjon csak Magnus hív így. Az ő ajkai közül annyira jól hangzik. Én a fejem rázom hogy kitisztítsam a gondolataimtól, majd felé pillantok : -Jó reggelt! Igen , és szeretném megköszönni a segítséged Magnus. Nélküled nem igazán állhatnék most itt.-sóhajtok, és az ágyhoz sétálok majd leülök a boszorkánymester mellé- Ő csak álmosan mosolyog rám, majd így szól : -Nem tartozol köszönettel, mind ketten tudjuk hogy miért segítettem rajtad. -mosolyodik el- Én csak zavaromba lehajtom a fejemet, mire megérzem az ujjait az állam alatt és fel emeli a fejemet, majd így szól: -Imádom hogy mindig zavarba jössz tőlem Alexander, de jobb lenne neked is hidd el ha elfogadnád magad annak aki vagy, és engednéd hogy szeressenek .-néz rám őszintén- Sóhajtva rá pillantok, majd olyat teszek amin én magam is meglepődök. Megcsókolom Magnust.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Ő is meglepődik, de viszonozza a csókomat majd paprikapiros arccal elválok tőle, és felpattanok. -Én azt hiszem meg kéne nézzem hogy boldogulnak az embereim.... Nehogy baj történjen.. Ő csak felkuncog. -Ha egy kicsit is kimutattad az érzéseid mindig elmenekülsz előlem, nekem pedig üldözni kell téged. Tudod mindig imádtam a kihívásokat. Nem foglak ennyi miatt futni hagyni téged. Mondandója közbe felkel és megigazgatja a ruháját, majd csettint és egy portált nyit. -Ha megszeretnéd hálálni hogy megmentettem az életed kedvesem, akkor várlak ma estére hozzám egy kis koktélozásra-kacsint- Addig is viszlát.-mondja, és kecsesen a portálba lép- Én csak felsóhajtok, ma este elmegyek Magnushoz. Tisztázom vele az érzéseimet, nem fogok szenvedni tovább.
