[sokadik] NOVELLÁIM

- Névtelen -

Sajnálom, hogy ezt tettem. Nem, nem szabad sajnálni, így igazi sárkány lehetsz!  Vér csordogál a kezeimen és az egész lakásban. A kés kicsúszik vörös kezeim közül, majd a lábam mellé esik. Halkan huppan a puha, fehér szőnyegen aztán összevérezi azt.  Összemosódik előttem minden egy pillanatra, hiszen sosem bírtam elviselni a vért, de be kell látnom: muszáj élveznem. Miatta, hogy gyönyörű kék sárkány lehessek...A legveszélyesebb, hogy csak Ő tudjon megszelídíteni.. Elszakítom pillantásom a kezeimről, majd a tükrön pihen meg újra. Bámulom a tükörképem, és rájövök, immáron nem tudom ki vagyok.Miatta ilyenné válok és ezt a folyamatot nem szabad gátolnom. Akkor nem fog szeretni. Nézem a tükörben az szám, ahogyan mozog. Tudom mit mondok mégsem hallom, hiszen a hazugságot ki kellett zárnom az életemből. Nem alapozhatok arra, így erőlködve gyakorlom a vallásom a lehető legőszintébben,  ha elkapnak és szólítanak a tanúk padjára majd azt mondjam tanultam a hibáimból, már jobb ember vagyok. Dehogy ember. Sárkány. Igen az akarok lenni!  Összepakolom azokat a dolgokat, amikre szükségem lesz még, de nem vihetek sok ruhát, hiszen megújulok. Örökre el kell hagynom ezt a házat, ezt az életet.  Lemosom a falakat, kimosom a ruháimat és átsétálok az előszobán. A bűntudatot elnyomja az őrültség, amiért küzdök, amiért öltem. Amikor kitárom gyönyörű szárnyaim, az Ő szemébe is csillogást lássak.  Mindent érte tettem, így nem éreztem semmit, amikor a kés átszúrta a bőrt, majd mélyebbre hatolt. Nem tudom, hogy mit fog mondani a tettem hallatán és ez elbizonytalanít... Majd megkérdezem, talán  felhív... De lehet, hogy fél tőlem, mert tüzet tudok teremteni. Biztosítanom kell, hogy nem vagyok rá veszélyes, csak arra, aki bántja. Igen... El kell mennem hozzá
-Jobban szeretnél, ha megöltem volna valakit érted? - ezt kell kérdeznem, mielőtt színt vallok. Hiszen, ha nem akarná, hogy öljek, vissza kell repülnöm az időben. Erre pedig a legerősebb sárkányok sem képesek. Megfogná vajon a kezeimet? Azokat amiket használtam, amikor megöltem valakit Ő érte. Elárulna, mikor azt kérdik, hogy hovà repültem az éjszaka sötét leple alatt, a halványan pislákoló utca lámpák között?Vagy elrejtene, mikor az arcom a hírekben van? Érzékelem az autókat, hallom a szirénákat közeledni, látom a villogó fényeket. Keresztül haladok a külvároson, az emberi álcámat viselem, de hamarosan vissza kell változnom, hogy Ő szeressen.  Felbukkanok a küszöbén, hosszasan várom, hogy ajtót nyisson.  Pizsamában van, de a szemébe kell nézzek.  Mondom neki, hogy én vagyok, de nem ismer meg.
-Nem látod, hogy menekülök? - kérdezem. - Szükségem van egy helyre, ahol elbújhatok...- szemében a rémület lángja villan, de  higgadt marad. Muszáj megértenie, hogy nem minden sárkány gonosz. Itt vagyok én, én jó leszek hozzá mindig.
-Ki maga? Hívni fogom a rendőrséget, ha nem hagyja el azonnal a házamat! - a hangja gyönyörűen cseng. A legszebb muzsika, amit valaha tapasztaltam. Legszívesebben elrepülnék vele és együtt keresnénk a tenger mellett egy barlangot, ahol örökké boldogan élhetnénk. Távol az ítéletektől, bűnöktől.  - Valamit meg kell kérdeznem. - hagyom figyelmen kívül kérését
- Beengednél? - a szemei egyértelmű félelemről árulkodnak, az imént emberi alakot öltöttem.
- Mit akar maga tőlem? - sietősen felelek, hiszen tudom, hogy eléggé össze van zavarodva, nem érti mi folyik körülötte.
- had magyarázzam meg.Meg kellet ölnöm valakit érted. Csak azért, hogy utána boldogok lehessünk és elmenekülhessünk oda, ahol senki sem bánt. De nehogy azt hidd! - kapok hirtelen észbe. - Senkinek nem engedném, hogy rosszindulatúan érjen hozzád. - nyugtatom, miközben karjaim közé szorítom. Egy fejjel alacsonyabb nálam, de így érzem, ahogyan próbál ellökni magától.
- Eresszen el! - sír fel hangosan.
- Nyugodj meg kedvesem, én egy sárkány vagyok, de neked sosem ártanék. Megígérem. - elernyed a karjaim között és szinte csak én tartom. Lassan simogatom egyik kezemmel feje búbját.
- Hagyjon kérem, .. . - halkan sírdogál, pedig a szerelmemmel is körbevonom. Kezdek tehetetlen lenni, de nem engedem el.
-  Nem lehet kedvesem, hiszen szerelmesek vagyunk. Tudom, hogy azt is majd megérted miért kellett átváltoznom, csak had éjszakázzak itt. Egy forrócsoki mellett mindent elmagyarázok, de meg kell ígérned, hogy nem rendezel jelenetet, mert mióta sárkány vagyok, nem kezelem jól a kitöréseket. - elengedem, mire ő csak némán bólint, majd beinvitál a házba. Ismerek minden részletet, az összes apró porszemet. Sokáig figyeltem. Otthonosan mozogva a konyhába elkészítek neki egy kakaót, majd a nappaliba tessékelem. Ijedt tekintettel figyel, le sem veszi rólam a szemét. A szerelem hihetetlen dolog. Ha a szív választottjával egy légtérben vagyok én sem és Ő sem tud másfelé nézni. - Tudnod kell, hogy akit megöltem az én vagyok. - kezdek bele, miközben lelkiekben veszek egy mély levegőt. -  Azt akartad, hogy megváltozzak. Hogy sárkány legyek. Nem kell titkolnod, tudom, hogy erre vágytál mindig. Így követtem az utasításaidat, megtettem mindent, amit kértél és azzá váltam. Át tudok változni sárkánnyá. Tudom ez kicsit ijesztő, de mind kettőnknek meg kell szoknia, hiszen életünk végéig együtt fogunk élni. Csak te és én. Olyan barlangunk lesz, amilyet csak szeretnél, de kérlek értsd meg, miattad váltam ilyenné és inkább sárkány testben fogok élin, mintsem ember bőrben. - a szívem hevesen zakatolva várta a választ. - Nem...Nem tudom mit mondjak. - a hangja remegett. még mindig.
-  Nem kell semmit...Remélem, hogy örülsz életem, mert már nincs visszaút.