Ellenséges hullámok /J. S. Ff./ ✔️

/11. Fejezet/

A tegnapi napot a Ravasz Kalózban zártuk. Ünnepeltünk, ittunk, szórakoztunk. Aztán pedig a romkocsmában aludtunk el. Remek nap volt. Most úton vagyunk a Fehér-fok öböl felé, ugyanis mennünk kell felfrissülni.

- Jó reggelt, Szépségem - lépett ki a kabinjából Jack egy kacér mosoly kíséretében.

- Neked is, Jack - hangsúlyoztam ki a nevét.

- Mikor érkezünk meg? - lépdelt fel a másik kapitány a lépcsőn a kormányhoz.

- Olyan fél óra múlva kikötünk az öbölnél - azzal visszafordítottam a fejemet a tenger hullámzó vizéhez.

- Horgonyt le! Vitorlákat fel! Készüljetek, indulunk! - adtam ki a parancsokat. - Jack! 1 óra múlva jövünk.

- Alig várom - kacsintott Jack, mire én csak nevetve megráztam a fejemet, majd lementem a legénységhez.

- Mindenkinek meg van az, ami kell? - a lányok csak bólintottak, majd egy-egy kötél segítségével lelendültünk a partra, majd onnan a vízbe ugrottunk.

A lábaim helyett a gyönyörű uszonyom jelent meg. Ezután elindultunk a központba.

Mikor megérkeztünk a Sellőházba, mindenki a saját belépőjét, az ékszerét felmutatta, majd beengedtek. Elfoglaltuk a szokásos helyünket, majd hagytuk, hogy felfrissüljünk. Lehunytam a szemem, majd teljesen átadtam magam a felfrissülésnek. Mind testileg, mind lelkileg.

- Huh... - sóhajtottam fel - Készen van mindenki?

A lányok csak bólintottak egyet, majd elindultunk vissza a partra. Sajnos útközben nem kívánt személyekkel is összefutottunk...

- Áh, nocsak. Kit látnak szemeim. A korcs szirént- húzta gúnyos mosolyra a száját Bella.

- Örvendek, Bella! - intettem, majd megforgattam a szemem.

- A ti barátotok horgonyzott le a partunkon? - úszott körbe engem, miközben feltette a kérdést.

- Igen - mondtam, mire ő csak "tudtam" nézéssel rám nézzett.

- Mivel nem szeretjük a betolakodókat, véget kell, hogy vessünk az életüknek... - azt nem teheti!

- Hagyd őket ki ebből - emeltem fel a hangomat.

- Oh, akkor igazak a szóbeszédek... Követed drága Anyukád példáját, és egy kalózzal enyelegsz.

- És akkor mi van? Én legalább enyelgek valakivel - mondtam gúnyosan az enyeleg szót. 

Bella csak vicsorított egyet, hogy a hegyes fogai látszódjanak, majd hirtelen elúsztak Jackék hajója felé.

- Utánuk! - adtam ki a parancsot, majd követtük őket.

Amire a víz felszínére értünk láttuk csak, hogy Belláék már megtámadták a Fekete Gyöngy legénységét. Ezt még megbánják! 

- Harcoljatok, ahogy csak tudtok. De vigyázzatok, hogy ne legyen nagyobb bajotok! - azzal mindenki elindult. 

Vettem egy mély levegőt, és sebesen Jacket kezdtem el keresni. Pár pillanat múlva kiszúrtam őt és Bellát.

- Bella, hagyd őt békén - úsztam oda.

- Szervusz Drágám! Nyugodj meg megtudom ezt oldani egyedül is - támaszkodott a kardjára önelégülten Jack. Hirtelen Bella a kalóz alatt lévő fát kiharapta, mire a kapitány felkiáltott és hátraugrott - Na jó... Elkélne a segítség.

- Mit akarsz, Robinson? - nézett rám Bella.

- Azt, hogy hagyd békén a Gyöngy legénységét - erre csak felnevetett.