Ellenséges hullámok /J. S. Ff./ ✔️

/12. Fejezet/

Alig bírtam kinyitni a szemem, ahogy felkeltem. Óvatosan felülök, majd szétnézek a szobában. Jack a földön ülve alszik. Vagyis egész éjszaka itt virrasztott mellettem. Akaratlanul is elmosolyodtam, majd megfogtam a két kezét, felraktam az ágyra. Ugyanezt csináltam a két lábával is. Így már kényelmes puha ágyban alszik. Hirtelen megszédültem. Talán nem kéne még ilyen megerőltető dolgot csinálni... Viszont a lányokat meg kell, hogy nézzem hogyan vannak. Óvatosan elindultam a lépcsőn lefelé. A lányok is pihennek még. Nyugodt szívvel visszasétáltam a kabinomba. Visszafeküdtem az ágyba, majd újra álomba merültem.

Arra keltem, hogy Jack már nincs mellettem, és hogy a fedélzeten hangos ujjongások hallatszanak. Álmosan kiléptem a kabinomból. Ez a kétszeres alvás igazán jót tett. Amikor a lányok meglátták, hogy kint vagyok, letérdeltek, majd kalapjukat a szívükhöz tették. Ez a tiszteletadás jele. Gondolom a tegnapi miatt. De hamarosan rájöttem, hogy nem csak amiatt.

- Elena, Ella királynő vár rád a kastélyában - állt fel, majd lépett oda hozzám az első tisztem.

- Tessék? - a szirének királynőjének mi dolga akad velem?

- Menj, már vár rád - mosolygott Mira, mire a hajó széléhez sétáltam.

Ahogy felpillantottam, Jacket láttam a Gyöngy korlátjának dőlve. Rá mosolyogtam, mire ő azt viszonozta, majd beleugrottam a vízbe. Szerencse, hogy tegnapról rajtam maradt a nyakláncom, így nem kellett még azért is visszamennem. Az irányt egyenesen a kastélyhoz vettem. Vajon mit akarhat a szirének királynője? Meg akar büntetni egy egész sellő csapat kivégzéséért? Nyeltem egy nagyot, majd folytattam az utat.

Mikor odaértem a kapuhoz, felmutattam az őröknek a nyakláncom, mire beengedtek. Ahogy beléptem a hatalmas épületbe, a lélegzetem is elállt. A falat gyönyörű indák díszítették, amiken pedig virágok gyönyörködtek. A szőnyeg tengerkék színű. Végig úsztam a hosszú folyosón, amiből szintén rengeteg folyosó nyílott. Majd végre elértem a királynő tróntermét. Huh... Minden rendben fog menni.

- Felség - hajoltam meg Ella királynő előtt.

- Hallottam, hogy tegnap a csapatoddal legyőztétek a rossz szirének egyik legnagyobb csapatát. Igaz ez? - tért rá azonnal a lényegre, ellentmondást nem tűrő hangon.

- Igen, felség - bólintottam.

- Mivel az egyik legnagyobb problémát Belláék jelentették, ezért nagy hálával tartozom én is, és a királyságom is a legyőzésükért.

- Minden szirén ugyanezt tette volna - feleltem, mire Ella királynő felállt és elém jött.

- Lehet. De nem tudták volna őket elhárítani - mosolyodott el végre a rideg sellő. - Elena Robinson, felajánlom neked a Karib-tenger hercegnője címet.

Alig tudtam elhinni, amit az előbb mondott a királynő. Én... mint hercegnő?

- Milyen áron? - kérdeztem, mert tudnom kell, hogy mit veszíthetek ezzel a címmel. Plusz a sellő királynő nem ad semmit áldozat nélkül...

- Nagyon okos, hogy így előre gondolkodsz - mosolygott Ella, majd visszaült a trónjára. - Az ára annak, hogy hercegnő legyél az az, hogy le kell mondanod minden szárazföldi tevékenységedről, szerettedről.

- Vagyis... Hagyjam ott a hajómat, a legénységemet, és... Jacket? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Pontosan - bólintott a királynő, mire én csak elképedve álltam ott a terem közepén. - Látom, hogy még nem állsz készen a döntésre. Éppen ezért adok neked 24 órát, hogy eldöntsd. Vagy maradsz kapitány, és szeled a tengert, vagy jössz hozzám hercegnőnek, de soha nem láthatod újra a felszínt, és a szeretteid. Ha esetleg még se szegődnél mellém, ugyanúgy használhatod a Sellőházat, és élheted úgy az életed, ahogy eddig élted.

- Köszönöm Felség a nagylelkűségét. Át fogom gondolni - hajoltam meg, majd kimentem a trónteremből.

El sem hiszem, hogy nem büntetést, hanem ajándékot kaptam Ellától. Most ezt mégis hogyan mondjam el a lányoknak? És Jacknek...? Ahogy vissza felértem a felszínre, kiúsztam a partra, majd megvártam, amíg vissza változom. Miután ez megtörtént, lassan visszasétáltam az Árnyra, ahol a lányok tűkön ülve vártak.

- Elena! Mesélj, mi volt? - támadott le azonnal Mira.

- Mondd, hogy nem szabott ki valamilyen büntetést - aggódott Bethany.

- Lányok, ne haragudjatok, de most kell egy kis egyedüllét - mondtam, majd bezárkóztam a kabinomba.

Ahogy becsuktam az ajtót, hallom az aggódó suttogásokat. Nem lenne szívem ezeket a lányokat itt hagyni. Ők a családom. És szeretem őket. Hirtelen valaki kopog. Az ajtóhoz sétálok, majd kinyitom azt. Jack állt ott.

- Elena, láttam, hogy milyen sietősen bejöttél a kabinodba. Gondoltam megnézlek téged - mondta, majd elkezdte fogdosni a dolgaimat. Ami egyáltalán nem zavart, mert állandóan ezt csinálja.

- Jack... - szólítottam meg, miközben bedőltem az ágyamba.

- Hm...? - fordult fél fejjel felém, de még mindig kutakodott újabb holmikért.

- A királynő... - itt nyeltem egyet - Felajánlotta, hogy legyek a Karib-tenger hercegnője, viszont itt kell, hogy hagyjam a mostani életem, amibe soha többé nem térhetek vissza. Sőt! Még a felszínre se jöhetek föl! Most mit csináljak? - öntöttem ki a szívemet. Egy hatalmas kő esett le a szívemről, hogy végre valakinek elmeséltem.

Jack abbahagyta a pakolást, amikor eljutott az agyáig, amit elmondtam.

- Elena... Kedvesem - ült le mellém az ágyra. - Ez csak is a te döntésed. Nem az enyém, nem a lányoké, hanem a tiéd. Ez a saját csatád, amit meg kell vívnod.

- Tyű... Nem is tudtam, hogy a bolondos Jack Sparrow ilyen bölcs dolgokat is tud mondani - mosolyodtam el.

- Ne szokj hozzá - azzal felállt, majd visszament pakolászni.

- Szerintem el kéne mondanom a lányoknak - sóhajtottam egyet gondterhelten.

- Viszont... Csak akkor mond el nekik, ha már én végeztem veled - mosolygott kajánul, majd felém közeledett, ledőlt ő is az ágyra, majd a két kezével megtámasztotta magát.

Heves csókcsatába kezdtünk. Megkapaszkodtam a nyakában, miközben a hajával játszottam. Úgy döntöttem átveszem az irányítást, így helyet cseréltünk, én kerültem felülre. Még mindig csókolóztunk, miközben én egyre jobban felforrósodtam a vágytól. Végül Jack elkezdte levenni a ruháimat, mire én is elkezdtem őt levetkőztetni. Mikor már az összes ruha lekerült rólunk, eljött a szeretkezés főpontja, amit mindenki a legjobban szeret...

*****

Kifulladtan nyúltunk végig az ágyon, amikor hirtelen valaki kopog.

- Basszus! - mondtam halkan. - Egy pillanatot kérek.

- Rendben! - hallottam meg Mira hangját.

Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem, majd Jacknek is odadobtam a ruháját, aki szintén rekord gyorsasággal öltözött fel. Gyorsan az ajtóhoz léptem, a hajamat megigazítottam, majd kinyitottam a fából készült nyílászárót.

- Igen, Mira? - kérdeztem, mintha Jackkel semmi sem történt volna az előbb.

- A legénység szeretné tudni, hogy jól vagy - akaratlanul is elmosolyodtam, amikor Mira mögé néztem. A legénység összes tagjának az aggódó arcát.

- Jack. Most kérlek menj. Majd később beszélünk - mosolyogtam rá Jackre is, aki bólintott, majd ami a kezében volt tárgy leejtette a földre, és minket kikerülve átlendült a saját hajójára.

- Szóval, lányok - léptem ki a kabinomból. - El kell mondjak nektek valamit...