Több világ// SZÜNETEL

4. fejezet:Gyűrű keresés és egyéb életveszélyes dolgok.

 Lucy egészen addig sokkosan ült az ágyán amíg meg nem hallotta az ajtócsapódást amiből arra következtetett, hogy hazajött az anyja. Gyorsan magára húzta a takarót és befordult a fal felé miközben reménykedett, hogy az anyja nem veszi észre szapora lélegzetvételeit, és szíve kalapálását. 

  Nyikordult az ajtó és fény árasztotta el a szobát. Lucy még jobban összepréselte a szemét és próbált alvást tettetni. Ha ugyanis az anyja rájön, hogy nem alszik azonnal el fogja küldeni fürdeni ami azzal jár, hogy kimossa a ruháit így észreveheti, hogy hiányzik a gyűrű aminek az elvesztése óriási probléma volt. Ha ez megtörtént volna akkor Lucynak nem csak meg kellene keresnie a gyűrűt, hanem anyját is meg kellene nyugtatnia. Sóhajtás, léptek egy meleg lehelet a nyakánál majd sóhajtás újra léptek zaja majd ajtócsapódás. Lucy résnyire kinyitotta a szemét elszámolt halkan húszig majd felkelt és lerúgta magáról a takarót. Előrehúzta egy hajtincsét majd szomorúan megállapította, hogy szokásához híven amint belépett a házba visszakapta hófehér színét. Kimászott a puha fekete ágyából és kinyitotta az ugyancsak fekete szekrényét. A szekrénybe akasztott tükörbe személyre vételezte saját magát. Hosszú kócos fehér haj, sötétbarna szemek, pár szeplő, sápadt fehér bőr, vékony de izmos test nagyjából 170 centi. Elkapta a tekintetét és körülnézett a szekrénybe valami keresgélésre alkalmas ruha után. A szeme megakadt egy fekete kettő mérettel nagyobb koponyás pólón, egy ugyancsak fekete farmeren. Kikapta őket a szekrényből és magára húzta a választott ruhadarabokat. Kihúzta az ágya alól az ugyancsak fekete hátizsákját amiben olyan fontos dolgok voltak, mint például elemlámpa, kötél, étel, pénz és víz. Kilesett a folyosóra majd mikor a konyha felől zajokat hallott gyorsan tovább osont a következő szobába ami nevezetesen a raktár volt. Lucy körülnézett majd gyorsan lekapott egy polcról egy feket tőr szerűséget majd az övéhez rögzítette.

  Lekapcsolta a villanyt majd óvatosan kiosont a hátsó kijárat felé reménykedve az anyjával való találkozás elkerülésében. Mivel a lámpák le voltak kapcsolva belépett az általa legsötétebbnek ítélt sarokba majd arra koncentrált, hogy az árnyak szépen lassan szétbontsák. Mikor megérezte a szokásos hűvösséget elképzelte a hátsó kijáratot majd a célra koncentrálva elkezdte arra vinni a füstöt amivé a teste változott kikerülve az akár egy kicsit is világosabb pontokat. Mikor elérkezett célpontjához újra összerakta magát a füstből és pár pillanat múlva kicsit fárattabban de ott állt teljes valójában. Leakasztotta a fogasról a barna pilóta dzsekit és belebújt fekete conversébe. Kinyitotta az ajtót kilépett a hűvös tavaszi éjszakába, majd miután bezárta az ajtót, berakta a zsebébe a lakáskulcsot biztos ami biztos. Végiggondolta az egész napját és azt, hogy mikor veszthette el a gyűrűt. Lássuk csak; Reggel felkelt, kimászott az ágyból, kiválasztotta a ruháját elvánszorgott a fürdőbe, megmosakodott, felöltözött és befestette a haját azzal a sötétbarna festékkel amit az Amazonról rendelt. Ezután megreggelizett és elindult az iskolába. Végigment az úton, megcsodált egy döglött halat a hal árusnál, majd kis séta után betért a kisboltba majd a zebra a fura lánnyal, újabb rövid séta, az iskola, első óra, rosszullét haza indulás és... Lucynak hirtelen beugrott a jelenet. Éppen hazafelé sietett amikor nekiütközött egy dobozokat cipelő srácnak. A dobozok nyilván szétrepültek a srác meg hebegve bocsánatot kért amire Lucy csak egy szemforgatással válaszolt. 

      - Én tényleg nagyon sajnálom - mondta még mindig hebegve a srác. - Hagy engeszteljelek ki! Tessék itt ez a mozijegy használd nyugodtan - nyomott a kezébe egy összegyűrt cetlit. 

     - Kösz nem kell - rázta meg a fejét Lucy és visszarakta a srác kezébe. 

  Ezután gyorsan tovább sietett, és mostanáig eszébe se jutott az eset. Így utólag már biztos volt benne, hogy akkor csúszhatott le az ujjáról a gyűrű.   Becsukta a szemét és legjobb tudása szerint elképzelte azt az utcát. Most nem mehetett sötétség füsttel az túl hosszú lenne, így muszáj az sötétségutat választania. Egy hideg rántás, valami furcsa zaj és már ott is állt, előtte a földön a gyűrű. Gyorsan felkapta majd az ujjára húzta. A megszokott érzés megnyugtatta. Már csak annyit kellet tennie, hogy a sötétség úton visszamegy a házba. Koncentrált majd kinyitotta a szemét. De a háza helyett valami teljesen más helyet látott. Egy kis tisztás volt amit dombok vettek körül. Az egyik ilyen dombon egy kapu állt rajta valami ismeretlen nyelven felirat. Lucy nem tudta mi van a kapun túl de abban biztos volt, hogy ott biztonságban lesz. El is indult felé de hirtelen egy villám süvített el előtte. Megfordult és egy fura lénnyel találta magát szemben. Három feje volt mindegyik egy sárkányéra hajazott. Arany színű pikkelyek fedték a testét amiben mintha villámok lettek volna. Teste óriási volt ami két farokban, kettő erős lábban és két óriási szárnyban végződött. Idegesen lehúzta a gyűrűjét majd a rajta lévő koponya mintát megsimítva egy nindzsa kard szerű fekete fegyvert tartott a kezében. Előhúzta az övére illesztett tőrt majd megnyomva a markolata tetejét az is egy az előzőhöz hasonló karddá változott. Bár a gyűrűnek az volt a képessége, hogy mindig a legmegfelelőbb fegyvert adja a kezébe Lucy kételkedett, hogy egy karddal el tudja intézni a szörnyet. Nem volt több ideje gondolkodni mert egy újabb villámokkal tarkított lövedék érkezett felé. Gondolkodás nélkül elugrott előle. Előreszegezett karddal támadott de a fegyver mintha visszapattant volna. Újra felnézett a szörnyre de az mintha eltűnt volna. Ha Lucy nem lett volna a sötétség örököse nem vette volna észre, hogy a szörny a háta mögül akar támadni. Ő hála gyors reflexeinek és a sötétségben való tájékozódásnak még épp időben át tudott szaltózni a feje felett. Miközben a levegőben volt megpróbálta a kardjával megvágni a szörnyet de az kitér előle.   Miközben Lucy leérkezett a földre már kész terve volt. Nekitámadt a szörnynek de csak elterelésből. Miközben harcoltak volt ideje megfigyelni pontosan mit is tud ez a szörny. Rájött, hogy ha egyszer a villámaival támad akkor aztán idő kell neki az újratöltéshez ami nagyjából kettő három perc. Ez alatt egy átlag ember észre sem venné de Lucy mindig kiszúrta. Emellett rájött, hogy a szörny gyenge pontja a hasa. Mindig amikor támadott azt védte leginkább. Lucy így már pontosan tudta, hogy hogy fog harcolni. Éppen egy sikertelen támadás után volt amikor a szörny behúzta a fejét. Ez egy jel volt arra, hogy következnek a villámok. Lucy koncentrált. Megpróbálta magát köd szerűvé tenni. A szörny lőtt ő meg az utolsó pillanatban kikerülte. A szeme sarkából látta, hogy a lény elkezd sötétedni szóval nekiiramodott. Átfutott a lábai között és amilyen erősen csak tudta az egyik kardját a szörny hasába döfte. Egy nagy ordítás jelezte, hogy elérte a célját. Mivel ismerte azt a fémet amiből a fegyvere készült jól tudta,hogy az erőt képes elszívni. Kibukfencezett a szörny farkai között amikor... amikor egy erős döfést érzett a vállában. Felkiáltott de nem volt ideje sajnálkozni. Mikor újra két lábon állt folytatta volna a támadást, csakhogy nem számolt azzal, hogy a szörny villámai ennyi idő után újra képesek töltődni. Nem vette időben észre a villámot így csak egy kő mentette meg ami kigáncsolta a lábát. Könnyes szemmel nézett fel a felé tornyosuló szörnyre majd behunyt szemmel várta a halált amikor hirtelen a szörny újra ordított és két alak jelent meg a szeme előtt akik éppen harcoltak.

Összeszedte minden erejét és feltápászkodott. 

         - Te csak maradj nyugton! - szólt hátra az egyik alak. Amennyire Lucy ki tudta venni egy szőke kreol bőrű lány volt. 

  Lucy csak megforgatta a szemét felállt, megfogta a nála maradt kardját és a szörny felé dobta. Ezzel elérte a célját és az így rá figyelt. 

        - A hasa a gyenge pontja. Képes villámot lőni, de amíg feltöltődik nagyjából láthatatlan - tájékoztatta a két lányt. 

        - Rájöttünk nélküled is - forgatta a szőke a szemét. 

        - Akkor támadjatok - kezdte elveszíteni a türelmét Lucy. Egyáltalán kik lehetnek ezek? Talán örökösök? Nem azok nem tudnak így harcolni. Mindegy ezen majd később gondolkodik.         Becsukta a szemét és koncentrált. Elképzelte a feketeséget mint egy élőlény. Elképzelte, hogy elkezdi körülvenni a szörnyet majd teljesen beborítja. Biztos jó ötlet ez?- szólt a belső hangja. Lucy tisztában volt vele mekkora felelősséget vállal de nem tudott már mást tenni. - Ha azt mondom most akkor menjetek minél távolabb - szűrte a fogai között majd azonnal vissza is tért a figyelme a szörnyre. Elképzelte ahogy a feketeség belebúj mindenébe és darabokra szedi. - Most! - kiáltotta és a két kezét széttárva szétszakította a lényt. 

  Egy robbanás rázta meg a tisztást de szerencsére semmi nyoma nem maradt. Lucy kinyitotta a szemét és két ámuló szempárral találta szemben magát. Ő viszont magyarázat helyett egyszerűen csak kiakadt. 

         - Egyedül is elintéztem volna! Ti csak bajba sodortátok magatokat! Egyáltalán kik vagytok? Mert, hogy nem örökösök, az biztos. - Miután befejezte lehajolt a földre és újra felhúzta ujjára a gyűrűt, majd jobban szemügyre vette a lányokat; az egyik szőke hajú piros melíros, kék szemű, kreol bőrű lány volt, ő volt az, aki folyton pofázott. A másiknak sötétbarna egyenes haja volt és smaragdzöld szeme. Ő valahonnan ismerős volt neki, de így nem ugrott be. 

         - Lehet ez most sokkolóan fog hatni de - kezdett volna el valamit mondani a barna. -Ugye ismered a görög mitológiát?

          - Persze, hogy ismerem - vágta rá Lucy. 

          - Szóval létezik - mondta a lány de Lucy a szavába vágott: 

          - Tudom, tudom léteznek az istenek, és néha gyerekeik születnek halandóktól ők a félvérek. - látva a két lány döbbent tekintetét majdnem hozzátette, hogy ezeken felül vannak felsőbb rendűek az örökösök akiktől egy-egy isten az erejét kapja. 

          - Akkor biztos azt is sejted, hogy félvér vagy - mondta újra a barna. Történetesen Lucy tisztában volt azzal, hogy véletlenül sem félvér. - Ezen kívül nagy eséllyel Hádész lánya. 

  Na, Lucy ezen majdnem elnevette magát. Mivel történetesen az ő mestere szolgáltatta Hádész erejét. Úgy tűnt a barna lemond róla, hogy meggyőzze de a szőke is nekikezdett:

          - Fogadjunk! Te eljössz velünk a táborba ahol hamarosan elismernek. Ha ez így lesz akkor el kell magadról mindent mondanod. 

         - De ha nem - állt bele Lucy - akkor ti mondtok el mindent magatokról, én meg hazamehetek. 

         - Áll az alku - bólintott a szőke és elkezdte Lucyt a Félvér Tábor kapujához, és egyben egy új jövő felé húzni.