Több világ// SZÜNETEL

6. fejezet:

  Mel összepakolta azt, amit a táborban kapott és elindult a fenyőfához. Onnan figyelte az eseményeket. A lakók nyüzsögtek, mint a bolhák.

  Egy pillanatra elképzelte itt az életét: nem kell annyit edzenie; akármit kajálhat; a haverok nem bunkóznak... De aztán gyorsan megrázta a fejét. Hisz ő szereti a SAJÁT táborának az életét, hisz akkor így nincs ideje a gyászra, a bűntudatra...

  Észre se vette, hogy Hert és Luy megérkezett. Maryenett átment a határon, lefelé, a furgonhoz, aminél egy középkori férfi magaslott. Félúton durcásan visszafordult.

        - Gyertek már! Mire vártok, külön jegyre, meghívóra és jakuzzi-ra?! Nyomás, szedjétek az apró virgácsaitokat!

  Egy pillanatra összeakadt Luy-éval, aki csak sóhajtott.

        - Inkább azt kéne, nem? - eresztette el Mel, majd lecsörtetett.

  Maryenett a furgon mellett álldogált, folyamatosan egy ketyegő vén órát figyelve.

         - Hol lehet...

         - Ki? - Luy értetlenül ráncolta össze a szemöldökét.

  A középkorú pasas valahogy megjelent. Mel unottan-álmosan balra nézett, majd a földre, de ahogy felfogta, mi van ott, lekapta magáról az övét és üvöltve hátraszökkent. Közben meglendítette az övet, aminek egy szegecséből egy buzogány tört elő, megint egy másikból egy ostor. Sajna a mozdulat közben fenékre küldte Luy-t. 

  A szőke pasasnak szinte mindenhol kék íriszei voltak. A férfi odabaktatott a furgonhoz, feltépte az ajtót, majd befarolt a gépjármű műszerfala mögé. Maryenett ciccegve nézett a lányokra, majd nagy nehézségére elhúzta az ajtót és beült a kisbusz-féleségbe.

         - Gyerte ti is - morogta kifele, miközben a lábára helyezte a tatyóját.

  Pont a belső félbe ült. Mel rápillantott Luy-ra, aki időközben felállt, majd ő is így tett: a potroháját letette Maryenett melletti ülőhelyre. Luy bepréselte magát az előttük levő sorba. Maryenett csak kifele bámult, nem szólt egy mukkot se.

  Mel megköszörülte a torkát.

         - Adjak gyógyszert? - mormogta Maryenett az üvegnek.

        - Szóval - hallották Luy hangját elől -, hova is lesz a fuvar?

        - Mintha nem tudnád - borzongott meg Maryenett. - Long Island melyik városhoz van legközelebb?

  Mel egyből tudta a választ, mégis furcsállta a kérdést:

         - New York? - tippelt bizonytalan, még Luy előtt.

  Maryenett bólintott, megadva, hogy nincsen beszélgetős kedvében, csendre vágyik. Mel az egyik lábát átlendítette a másik fél combjára és húzogatni kezdte az aranyozott bicskáját, amit varázslatos kiegészítőjéből nyomott elő. Jobbra nem futott tőle.

  Úgy 6 percig ment ez. Mel hátradőlt az ülésen és lopva oldalra pillantott. Meglepte a látvány. Maryenett homlok ráncolva követte a bicskát és közben a bal ujjaival keményen dörzsölgette a nyakékét. 

     - Meteoritvasból készült?

     - Tessék? - Mel horkantva nézett rá. - Dehogy, egyszerűen aranyozott szerkezet, de nem igazán bírja a hideget.

     - Az nem jó. Ha nem bírja, akkor elég gyenge vagy nincs is fagyálló funkciója. Kitágul a fagytól és szétesik. Komoly sebeket okozhat. Mint a világ legjobb a széfje, amit már több éve nem gyártanak. De nem tudom, hogy is hívják.

  Mel persze tudta. Orlando városában épp a bank alatti cső-tégla és csatornarendszerben egy olyat feszített fel a "Sekraou"-val. (Igen, így nevezte el a kis szerkezetet.) Majdnem tönkre is vágta. Megígérte a felszínre visszatérésekor, hogy többet nem találkozik egy OLYAN széffel - bár nem igazán maradt ideje erre a Sztüxre fogadkoznia, mert a nyomában volt a rendőrség a kutyákkal. Az istenért, nem a bankot rabolta ki és nem is a félretett negyedmillió értékűeket, hanem egy radioaktív, kéken világító jelzőt. Ha Kronosz vagy akárki ellenség bevetette volna a csatában, sorsfordító lett volna az egész világon a félistenekre.

  Megborzongott a gondolatra. Igaz, a táborát cseppet sem zavarta ez a készülék, mivel a térkontinens egyik rétegén helyezkedett el, de megtalálhatták volna a kis rést a védelmen - mindenen van egy ilyen, ha nem, akkor az nem létezhet. Mit is mondott a táborvezető erről a kis chip-féleségről? "Beállítják, küld az egy jelet a műholdaknak és az egész légtérben, ami körbeöleli ezt a világot, arra kék jelek nehezednek és a félistenek összeesnek tőlük. Gyökeresen kitépi az a jelző bármelyik fajt. Még az Alvilágban sem tud a lelkük szállni. Semmi sem marad belőlük egy aprócska emlékfoszlányt kivéve." Tisztán emlékezett a kérdésére, hogy akkor miért nem használják a szörnyek ellen. Oma szerint "akkor megbomlik az egyensúly. Addig nem élhet a egyik, mikor a másik meghalt... De ha ez megtörténik, akkor az emlékfoszlány nem elég. Kell egy túlélő is abból a nemzedékből. A vére és ereje, akkor visszaállítódik a természet rendje".

  Igaz, Oma jóval ifjabb volt Kheirón-nál, de azért ő is elég bölcs éveket élt meg a 4 tized év alatt. 

  Vajon mikor érünk oda?!

 Kész a fejezet. Többet nem tudtam, mit írjak. Most @Bookgirl0123  jön a fejezetével. De az tuti, hogy nem hamar jön... További jó délelőttöt és ebédet!