Több világ// SZÜNETEL

1. fejezet:

Figyelem, ez Ancsi műve! Nekem semmi közöm! Szerencsére... Huh!

 Lucy komótosan baktatott az iskola felé semmi kedve nem volt bemenni. Jobban szeretett ezeken a tavaszi napokon biciklizni vagy karatézni. Miközben ment betért a sarki üzletbe és vett magának uzsonnát. Kisétált az üzletből, és megállt a zebránál a piros lámpa miatt. Elkezdett dúdolni amit valaki hangos ciccegéssel illetett. Körülnézett. 

 A túloldalon egy lány állt nagyjából vele egyidős és szúrós szemmel nézte. Lucy biztos volt benne, hogy ő volt. Jobban végigmérte a lányt és megállapította, hogy neki is lenne oka ciccegni. A lánynak bénán kinéző sáros térdig érő farmer amit jócskán beborított a sár, és fekete-vörös Death Girl feliratú pólót amit Lucy nem tudott hova tenni. 

 A lámpa zöldre váltott de se ő, se a vele szemben álló lány nem mozdult. Hirtelen egy nagyobb tömeg tinédzser sétált el a lány előtt és mire újra látott a lány már nem volt ott. ~különös~ gondolta Lucy. 

 Pislogott néhányat, megdörzsölte a szemét majd mintha mi sem történt volna átment a zebrán nem törődve a villogó lámpával és a káromkodó kocsisokkal. Végül is nem ez élete legfurcsább dolga... 

  Az iskolába késve érkezett meg de nem zavartatta magát elmotyogott egy bocsánatkérést a tanárnak majd vigyorogva levágta magát a hátsó padba a barátja mellé aki szokásához híven puszival köszöntötte. (megjegyzés: itt fiú barátra gondolok) Lerakta maga mellé a táskáját és rákönyökölt a padra majd unottan figyelte ahogy a tanár tovább magyaráz. 

  A csengő megváltásként érkezett. A barátnői és Asriel(fiúja) odasereglettek köré és várták a magyarázatot a késésre. -Na mondd már miért késtél Luy- szólította becenevén Asriel. Mindig is utálta a nevét ehelyett inkább ezt használta amit egy könyvben hallott egyszer. 

   -Semmi eksztra elaludtam- hazudta. Nagyon szerette a barátnőit de nekik nem beszélhetett a furcsa dolgokról. Erről senki sem tudott önmagán kívül. Ez volt az egyik titka bár a másik korántsem volt ilyen drasztikus. Az csak annyi volt, hogy festette amúgy hófehér haját.

  - Rendben - rendezte le Maja Lucy legjobb barátnője. - Most menjünk le az udvarra. Indítványozta majd el is indult az ajtó felé. Lucy követte miközben hálát adott az istennek, hogy nem kérdeznek többet. Már csukta volna be az ajtót amikor hirtelen megrándult a gyomra. Pontosan tudta, hogy ez mire figyelmezteti ezért visszament a terembe és a tanárnőre nézett. - Tanárnő elég rosszul vagyok nem mehetnék haza? - vágott szenvedő arcot és remélte, hogy a tanárnő beveszi. A nő felnézett a papírjaiból bólintott egyet, majd tovább olvasott. Lucy felkapta a táskáját és kiszaladt a teremből. Egyenesen hazáig rohant ahol felszaladt a szobájába kulcsra zárt az ajtót és behúzta a függönyt. Hosszan kifújta a levegőt amit eddig önkéntelenül is bent tartott. Ledőlt az ágyra kezébe vette a telefonját majd dobott egy üzenetet Majáéknak, és az anyukájának arról, hogy rosszul volt és hazajött. Senki sem tudta az igazságot. Legalábbis az egészet nem. Nem tudja senki, hogy ő az árnyak irányítójának örököse és, hogy bármelyik pillanatban szétfoszolhat a napon. Dehát végül is vannak ennél furcsább dolgok. Például ha az utcán eltűnő lányok, vagy karddal hadonászókat lát. Hirtelen felült nem törődve a fejébe nyilalló fájdalommal. Megtapogatta az ujját. A gyűrű. Eltűnt.